Annak ellenére, hogy a Párbeszéd Magyarországért nem küldte el a Jobbiknak azt a meghívását, amiben az ellenzéki pártok közötti 2017-es előválasztásra tesznek javaslatot, egyre többször merül föl a baloldal és a Jobbik esetleges 2018-as együttműködése főként a közírók, de politikusok körében is.
Nemrég Gyurcsány Ferenc beszélt arról, hogy előfordulhat, hogy a három nagy blokk – a baloldali ellenzék, a Jobbik és a Fidesz–KDNP – egyike sem szerzi meg a voksok 50 százalékát, és nyílt koalíciót sem köthetnek egymással.
Egyáltalán nem lelkesednék érte,
de már nem tudom kizárni, hogy lesz majd olyan jelentős nyomás a szavazópolgárok részéről, hogy a 2/3-os törvények lebontása érdekében összefogjanak a mostani kormányzaton kívüli erők – mondta a DK-elnök.
Haraszti Miklós megszólalása is nagy visszhangot váltott ki. Szerinte a jelenlegi választási rendszerben reménytelen az ellenzék helyzete, ezért javasolta, hogy a Fideszen kívül az összes politikai erő – tehát a baloldal és a Jobbik együtt – közösen kényszerítse a kormánypártokat egy arányos választási rendszerben lebonyolított voksolásra.
Később mindegyik baloldali pártvezető külön jelezte, hogy semmilyen körülmények nem tudnak elképzelni olyan helyzetet, hogy a radikálisokkal kössenek bármilyen szövetséget, de a választási rendszer azért nyújt lehetőséget arra, hogy
a felek között valamilyen együttműködés kialakuljon.
A legnyilvánvalóbb együttműködés egy közös lista és közös jelöltek állítása lenne, de ezt egyelőre szinte teljesen biztosan ki lehet zárni. A következő szintje a megállapodásnak az lehet, hogy bizonyos körzetekben csak a baloldal, míg más körzetekben csak a Jobbik állítana jelölteket. Ez is egy meglehetősen széles körű együttműködést feltételez, mivel a párteliteknek erről meg kellene állapodniuk. Ráadásul mindkét verziónak komoly anyagi következményei is lennének.
Az együttműködésnek egy csöndesebb formája lenne, ha a pártok akár hallgatólagosan megállapodnának arról, hogy bizonyos körzetekben nem kampányolnak egymás ellen. Bár konkrét bizonyíték nincsen rá, de a tavaly veszprémi időközi parlamenti választáson feltűnő volt, hogy
a jobbikos jelölt mennyire passzívan kampányolt,
amivel értelemszerűen Kész Zoltán sikerét segítette elő. Hasonló jelenséget láthattunk az idei salgótarjáni választáson is.
Ennek a megoldásnak szintén az lehet a hátránya, hogy az adott párt kevesebb pénzhez jut, mivel ha az egyéni jelöltje látványosan kevés szavazatot kap, az a mandátumokban is megmutatkozik majd. A kevesebb mandátum pedig alacsonyabb állami forrást jelent majd a következő parlamenti ciklusban.
Tény, hogy a 2014-es parlamenti választáson a listás szavazatokat figyelembe véve a baloldal és a Jobbik együttes támogatottsága nagyobb volt a Fideszénél. Míg a kormánypártok 44,87 százalékot szereztek, addig a baloldal és a Jobbik összesen 45,79 százalékot kapott. Persze egy éles választási szituációban ezeket a szavazatokat nem lehet egy az egyben összeadni, ezért érdemes megnézni, hogy mekkora is lehet az átszavazási hajlandóság a táborok között.
Sajnos országos felmérés nem készült egy ilyen helyzetről, de egy-két támpontunk azért lehet. Az Origo még korábban megvizsgálta, hová tűnhettek el a Jobbik szavazói Salgótarjánban. A városban 2014-ben még több mint 4000 szavazatot kapott a radikális párt, míg a mostani polgármester-választáson még
az ezret sem sikerült elérniük.
A szavazóköri változások alapján arra jutottunk, hogy a Jobbik korábbi szavazóinak körülbelül 10-15 százaléka voksolhatott a baloldal jelöltjére.
Az Iránytű Intézet egy 2016. februári felmérése azt mutatta, hogy a Jobbik táborán belül 10-13 százalékra tehető azoknak az aránya, akik hajlandóak lennének a baloldali pártokra voksolni, ha a kedvenc pártjuk nem indulna a választáson. Mind a salgótarjáni választási tapasztalat, mind az előbb bemutatott felmérés abba az irányba mutatnak, hogy egy széles körű összefogás esetén meglehetősen
sok jobbikos döntene a távolmaradás mellett.
Ezt támaszthatja alá a Republikon Intézet 2015 nyarán készített felmérése is a Jobbik bázisáról. Az intézet arra kérdezett rá, kire szavaznának a párt hívei, ha a Jobbik nem lenne a szavazólapon. Akkor az MSZP, a Demokratikus Koalíció, az Együtt, a Párbeszéd Magyarországért és Liberálisok együttesen 14 százalékot értek el a jobbikosok között.
Ráadásul a baloldali pártok híveinek több mint 90 százaléka sem örülne annak, ha a Jobbikra kellene voksolnia. Próbálkozások azért vannak arra nézve, hogy a Jobbikot összebékítsék a baloldallal. Az egyik ilyen kísérletet a Simicska Lajos vezette médiabirodalom hasábjain láthatjuk. Amióta a nagyvállalkozó összerúgta a port a kormánypártokkal, azóta a jobbikos és a baloldali politikusok gyakorlatilag
egymásnak adják a kilincset
a HírTV és a Lánchíd Rádió stúdiójában.
A Magyar Nemzet június 11-i hétvégi Magazinjában egy meglehetősen barátságos portrét olvashattunk Toroczkai Lászlóról. Ásotthalom jelenlegi polgármesterének példája jól mutatja azt, hogy tulajdonképpen Novák Előd eltávolításával nem arról van szó, hogy a párt a korábbi radikálisait más típusú politikusokra cserélné, hanem inkább arról, hogy a Vonához való lojalitás mindennél fontosabb.
Toroczkai Novákkal ellentétben jóval szélsőségesebb politikus. Emlékezetes, hogy 2004 októberében Toroczkai és néhány társa Palicson verekedésbe keveredett egy hétfős szerb társasággal, akik beléjük kötöttek. A szerb támadók közül ketten könnyebb sérüléseket szenvedtek, emiatt Toroczkait őrizetbe vették, majd gyorsított eljárásban pénzbüntetésre ítélték, és
egy évre kitiltották Szerbiából.
A politikus aktív szerepet játszott a tv-székház 2006-os ostromában is, amiért később tízmillió forintos büntetést kapott.
Toroczkai 2008. június 9-én kanadai magyarok meghívásának eleget téve érkezett a torontói repülőtérre, ahol három rendőr közvetlenül a leszállás után őrizetbe vette. Majd az ötórás kihallgatást követően felajánlották neki, hogy önként hagyja el az országot, ellenkező esetben terroristagyanús személyként eljárást indítanak ellene. Toroczkai még 2009-ben is részt vett egy rendzavarás előkészítésében, amivel a melegfelvonulás résztvevőit akarta inzultálni. Mindezért két év próbára bocsátották.
Minden bizonnyal a baloldalon is kiverné a biztosítékot, ha konkrét választási megállapodást kötne egymással a két fél, de vidéken azért van már példa nyílt együttműködésre. Tapolcán egy szocialista politikus elfogadta Dobó Zoltán jobbikos városvezető felkérését az alpolgármesteri posztra. Később az MSZP egyébként kizárta az alpolgármestert a pártból. Gyöngyösön pedig
az MSZP-s városvezetőnek van jobbikos alpolgármestere.
Az MSZP és a Jobbik együttműködése egyébként a nagypolitika színterén is érvényesül. A Századvég egy elemzésében megvizsgálta a három legnagyobb frakcióval rendelkező parlamenti párt – a Fidesz, az MSZP és a Jobbik – közti kapcsolatot. A pártok közti kapcsolat elemzéséhez az Országgyűlés szavazásait vették számba, a parlament 2014. május 6-i megalakulásától a 2015-ös tavaszi ülésszak végéig, június 15-ig.
A Századvég szerint a jelenlegi Országgyűlés szavazásainak elemzése cáfolja a baloldali pártok által hangoztatott Fidesz–Jobbik-koalíciót, sőt, inkább
egy „vörös-barna” összefogásra enged következtetni.
Az MSZP nagyságrendekkel többször szavaz együtt a Jobbikkal, mint ahányszor a Fidesz képviselői így tesznek.
2015. február 1. és június 15. között a szocialista párt 227 alkalommal szavazott együtt a Jobbikkal, miközben a két jobboldali párt csak 49 esetben szavazott egyformán. Százalékokban kifejezve a szavazások közel felében, 48,7 százalékban szavazott együtt az MSZP és a Jobbik, míg ez az arány a Fidesz–Jobbik esetében mindössze 10,5 százalék.
A számok az Országgyűlés korábbi ülésszakaiban is hasonló képet festenek. 2014 őszén az összes voksolás 45,9 százalékában szavazott együtt az MSZP és a radikális jobboldal (170 alkalommal), míg a Fidesz és a Jobbik csak a szavazások 7,8 százalékban szavazott együtt (29 esetben). 2014. május 6. és június 15. között a két jobboldali párt összesen hat alkalommal szavazott ugyanúgy (7,8 százalék), az MSZP pedig 29 alkalommal voksolt ugyanúgy, mint a Jobbik (29,8 százalék).
A jelenlegi Országgyűlés szavazásainak elemzése tehát azt mutatja a Századvég szerint, hogy a szocialisták nagyságrendekkel többször szavaznak együtt a Jobbikkal, mint a kormánypártok képviselői. Ezt a jelenséget pedig csak részben magyarázza az a tény, hogy az MSZP és a Jobbik ellenzéki pártok, hiszen egy kormánypárti javaslat elutasítását a jelen lévő képviselők „nem” szavazattal és „tartózkodással” egyaránt jelezhetik.
Egyébként az, hogy egy baloldali erő koalíciót köt egy szélsőjobboldali erővel, nem lenne egyedülálló dolog az európai politikatörténetben. Tavaly Burgenlandban alakítottak
közös kormányt a szocdemek és a radikális szabadságpártiak.
A magyar eset abból a szempontból lenne unikális, hogy – szemben az Osztrák Szabadságpárttal vagy a francia Nemzeti Fronttal – a Jobbiknak semmilyen nemzetközi elismertsége sincs. Így aki velük koalíciót kötne, arra minden bizonnyal a teljes európai kiközösítés várna.
Pedig úgy tűnik, vannak olyan kérdések, amelyekben gond nélkül már most is megvalósul a teljes ellenzéki összefogás. Elkezdődött az aláírásgyűjtés a kaposvári gumifeldolgozó megépítése ellen. Az MSZP, a Jobbik, az LMP, a DK és az Együtt arra kérték szimpatizánsaikat, hogy támogassák az akciót. Az népszavazás kiírásához 30 nap alatt 13 339 választópolgár szignóját kell begyűjteniük.