Másfél éve vesz részt a honvédség a határvédelmi feladatok ellátásában. Nyáron a hőségben, és most, télen, a kemény fagyokban is járőröznek a katonák. Az idén télen milyen intézkedéseket hoztak a katonák védelme érdekében?
Eddig tizenötezer katona és honvédségi dolgozó vett részt a határvédelmi feladatokban.
Tizenkét órás szolgálatban járőrözni a határ mentén, hóban, fagyban, mínusz 15 vagy mínusz 20 fokban, tudjuk, rendkívül megterhelő, megviseli a katonákat.
Ezért arra törekszünk, hogy minél elfogadhatóbbá alakítsuk a feltételeket. Olyan kiegészítő ruházatot biztosítunk, amely ilyen hidegben is elviselhetővé teszi a szabadban való szolgálatot. Ezenkívül egymástól látótávolságra melegedősátrakat állítottunk fel. Amikor a katona megtett egy bizonyos távolságot, egy-két kilométert, visszatér, és járőrtársával felváltva, be tud ülni néhány percre melegedni. Olajkályhák melegítik egész nap a sátrakat, folyamatosan szállítjuk a fűtőolajat a határon.
A terepjáró személygépkocsik számát is növeltük, hogy megkönnyítsük a feladatok ellátását, így kevesebbet kell katonáinknak gyalog járőrözniük, ahogy mondják talpalniuk, gyorsabban meg tudják tenni a távot, ráadásul a szolgálati idő alatt többször és gyakrabban ellenőrizhetik a kijelölt határszakaszt.
A megfelelő ruházat, a melegedősátor és az autók mellett fontos az élelmezés is. Előírás, hogy a katonánál mindig legyen védőital – meleg teát visznek magukkal termoszban. Az sem mindegy ebben az időben, hogy milyen ételt kapnak a katonák. Nemcsak a kalória fontos, hanem az is, hogy milyen vitamin- és ásványianyag-tartalma van az élelmiszernek – ilyenkor ugyanis könnyebben megfázhatnak. Ezért szakember állítja össze a határon szolgáló katonák étrendjét. Ezenkívül úgynevezett határvédelmi bázisokat építünk ki négy helyszínen – nemcsak a téli időszakra. Ezek a bázisok 150 katona befogadására, ellátására, kiszolgálására alkalmasak, teljesen 21. századi tábori elhelyezést nyújtanak a katonáknak. Erre azért volt szükség, hogy lerövidítsük a szálláshelyek és a szolgálati helyek közötti utazási időt. Reggel hat és hét között van váltás, most még sokaknak egy-másfél órával korábban kell indulniuk, hogy odaérjenek. Ha pedig este hét órakor befejezték a szolgálatot, újból ennyi utazás vár rájuk. Ezekről a bázisokról a töredékére lehet csökkenteni az utazási időt, hiszen nem mindegy, hogy a katona másfél órát ül az autó platóján, ami kiviszi őt a szolgálati helyére, vagy húsz percet.
Milyen mozgásokat látnak most a határon?
Egy évvel ezelőtt nagyobb volt a migránsáradat, ez biztos, de
nem lehet csökkenteni a katonák és a rendőrök jelenlétét a határon.
Éppen azért jön kevesebb migráns, mert a határon folyamatosan, nagy létszámmal hajtunk végre járőrözést. Téves elképzelés, hogy ha kevesebb a bevándorló, akkor csökkenteni lehet a katonák létszámát is.
Abban a pillanatban, ha kevesebb járőr védi a határt, emelkedik majd a migránsok száma.
Tudjuk, hogy a távolabbi határokon mekkora tömeg várakozik. Fel vagyunk készülve arra az esetre, ha elindulnának a magyar határ felé. Mind a személyi állomány, mind a technikai eszközök, mind a jogi háttér biztosítja azt, hogy ne rettenjünk meg egy esetleges tömegtől.
Egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy fokozzák a toborzást 2016-ban, várják a honvédelem iránt érdeklődő fiatalokat. Mennyire volt sikeres tavaly a toborzás?
Az elmúlt öt-hat évben mindig negatív volt a toborzási mérlegünk, azaz többen mentek el, mint ahányan jöttek. A tavalyi év volt az első, amikor pozitív lett a mérleg – plusz ötszáz fővel zártuk.
Ez részben annak is köszönhető, hogy 2015 második félévében elindult az életpályamodell, amely kiszámítható jövőképet kínál a fiataloknak.
A programnak három pillére van. Az első az illetmény növelése és az előmenetel. A kormány biztosította a fizetések emeléséhez szükséges kereteket, ezáltal sikerült elfogadható, méltányos szintre növelni a katonák illetményét. Ennek köszönhető egyrészt, hogy sikeres volt a tavalyi toborzás. Persze sok fiatal hivatásként, hazaszeretetből akar katona lenni, de amikor családja lesz, megkérdezheti magától: miből tartom el a gyerekeimet? Ekkor már igenis fontos, hogy mennyit keres. A katona vállalja, hogy hóban, fagyban, sárban szolgál, itthon és külföldön egyaránt, ha kell, harcol is, de vajon vállalja-e alacsonyabb fizetésért, mint amit a polgári életben keresne, ugyanannyi időráfordítással, ugyanannyi munkával? Nem gondolkodik-e el azon, hogy ennyi pénzért inkább más munkát vállal, és esténként együtt van a családdal, vagy elmegy moziba a feleségével? De, biztosan így van. Többek között ezért is volt fontos a fizetésemelés. A második pillér a lakhatási támogatás. Egy katona ma Debrecenben szolgál, holnap Szolnokon vagy Győrben. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy költözni tudjon, hogy a feleségének továbbra is legyen munkája, és iskoláztatni tudja a gyerekeit. Ha ezeket nem biztosítjuk, a katona nem biztos, hogy vállalni tudja a szolgálatot, és inkább elhagyja a honvédséget. A harmadik pillér pedig az úgynevezett egészségkárosodási ellátás rendszere. Ennek megalkotása nagyon fontos lépés volt, mert biztosítani tudja a katonák méltó egzisztenciáját akár a nyugdíjkorhatárig is. A katonáknak nagyon szigorú egészségügyi és pszichés feltételeknek kell megfelelniük. A munkájuk megterhelő – főleg, ha külföldön is szolgálnak, Irakban vagy Afganisztánban. Nem véletlenül járunk évente szigorú szűrővizsgálatokra.
Ha valaki például 45-50 évesen bármilyen egészségügyi ok miatt már nem tud katonaként szolgálni, milyen munkát talál, amíg nyugdíjba megy? Hiába van több diplomája, a speciális képesség és tudás miatt nehéz elhelyezkedni a polgári életben, csak keveseknek sikerül.
Ez a rendszer, az életpálya harmadik pillére azokról a katonákról gondoskodik, akik betegség vagy baleset miatt nem lehetnek többé katonák, hogy ne kerüljenek az utcára. Azt gondolom, hogy a tavalyi toborzás sikeréhez ez a komplex program is hozzájárult, mert tudtunk biztos és érthető jövőt mutatni a fiataloknak. Az elmúlt években ilyen nem volt. Most azt láthatja a fiatal, hogy ha tisztességgel, becsülettel szolgál, a honvédség segíti őt.
Említette, hogy a katonák különleges helyszíneken is szolgálhatnak, veszélyhelyzetben. A különleges rendeltetésű ezred katonái most szolgálnak veszélyes térségekben?
Három földrész tucatnyi országában szolgálnak a magyar katonák, köztük a különleges műveleti katonák is, aki mindenütt speciális feladatot látnak el. Ők a legveszélyesebb területeken dolgoznak a legtöbben: Irakban és Afganisztánban.
Kiképzést folytatnak, segítenek felkészíteni az ottani katonákat, mentorálnak.
A feltételeket, felszereléseket biztosítjuk, hogy a lehető legkönnyebben oldják meg a feladatokat, de vigyázni leginkább ők tudnak saját magukra, mert a körülményeket nem mi alakítjuk.
Kik kerülhetnek be ebbe az ezredbe?
A különleges rendeltetésű ezred rendkívüli erőpróba elé állítja a fiatalokat. Az ezredbe nagyon komoly kiválogatás után kerülhetnek be a katonák. Aki ide jelentkezik, szinte mindenki katonai szervezettől jön, vagy katonaviselt ember. Van a jelentkezőkben egy erős kihívás, hogy ő akar a legjobb lenni. Sokan jelentkeztek, más katonai szervezetek kiváló katonái, de csak 10-15 százalékuk felelt meg az elvárásoknak.
Miért csak ilyen kevesen? Milyen feltételeknek kell megfelelni?
Rendkívüli a folyamatos fizikai és a pszichés erőpróba, amelyen meg kell felelniük. Még az is fontos, hogy mekkora a katona fájdalomküszöbe, a fizikai és lelki tűrőképessége, különösen különböző körülmények és módszerek alkalmazása mellett, valamint szélsőséges körülmények közötti stresszhelyzetekben miként változik.
Szükség van az ilyen jellegű felkészítésükre, hiszen kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor ezek a tulajdonságok és képességek válhatnak meghatározóvá, jelenthetik saját maguk vagy katonatársaik túlélőképességét.
Ezt nem bírja mindenki, de nem is kell. Ez különleges képességet, felkészültséget igényel. Vannak katonák, akik az utolsó erőpróbán esnek ki.
Mondjon példát, kérem, milyen erőpróbák vannak?
Például teljes menetfelszerelésben – ami akár 35-40 kilogramm is lehet – 40 kilométert kell gyalogolni jelentősebb idejű megállás, pihenés nélkül, vagy 80 km-t három nap alatt, de nem sík terepen. Ismerek olyan katonát, aki ezen bukott el. Végigment, de a lábfejében eltörtek a csontok. Hiába volt pszichésen erős, és sérülten is teljesítette a meghatározott távolságú erőltetett menetet, a teste nem bírta. Így nem lehetett tagja a különleges ezrednek.
Beszélt a katonák életpálya-programjáról. A különleges ezred katonái valószínűleg nem tudnak a nyugdíjig ilyen speciális, veszélyes feladatokat ellátni. Rájuk is gondoltak? Nekik is van lehetőségük tovább dolgozni katonaként, ha már nem bírják a veszélyes szolgálatot?
Azok a katonák, akik ilyen igénybevételnek vannak kitéve, valószínűleg nem tudnak 60 éves korukig szolgálni. Róluk is gondoskodunk, erről szól egyebek mellett a katonai életpályarendszer már említett harmadik pillére.
A honvédségnek, de az országnak is fontos, hogy az a tudás, tapasztalat, amit katonaként megszereztek, akkor se vesszen el, ha a továbbiakban nem alkalmasak valami miatt katonának. Ilyen lehet például az, hogy civil beosztásban foglalkoztatja tovább őket a honvédség, ami – a jogszabályban rögzített feltételek teljesülése esetén – immár kötelező a honvédségre nézve.
Visszatérve a toborzáshoz: tavaly azt tervezték, hogy tíz helyőrségben felállítanak egy-egy kiképzőköteléket, amelyek segítenek majd a toborzásban – és a legfiatalabbakkal is megismertetik a honvédséget. Ez megvalósult?
Igen, létrehoztuk a kiképzőszázadokat. Ezek elsődleges feladata, hogy felkészítsék, kiképezzék a területi elven szerveződő önkéntes tartalékos katonákat. Tavaly nyáron tettünk egy kísérletet, és elkezdtük a legkisebbekkel: honvédelmi nyári tábort szerveztünk fiataloknak, gyerekeknek, diákoknak. Voltak 18 év felettiek, ők komolyabb katonai táborban vettek részt, és ők már kiskaliberű fegyvert is vehettek a kezükbe. A gyerekeknek pedig „túlélőtábort” szerveztünk.
Megismerték a térkép használatát, hogyan találhatnak ki az erdőből, ha eltévedtek. Hogyan segíthetnek a társaiknak, akik megsérültek. Hogyan kell tájékozódni terepen. Hogyan kell tüzet gyújtani, hogy ne hűljenek ki.
Nagyon sikeresek voltak ezek a táborok. Kaptam egy kézzel írott levelet egy 18 éves lánytól, aki azt írta, hogy nagyszerű élmény volt. A tíz nap alatt megtanulta a rendszerességet és az alkalmazkodást, az egymás iránti tiszteletet. A tíz kiképzőszázad a gyerekek és fiatalok honvédelmi nevelésén, a nyári táborok szervezésén túl fiatal önkéntes tartalékosokat is képez. Ha valaki úgy gondolja, hogy nem szeretne katona lenni, de szívesen kipróbálná, hogy milyen a katona élete, eljöhet, és felkészítik. De választhatja a kadétképzést is: idén ősztől indul a kadétprogram két szakképző iskolában – egy Budapesten, egy pedig Szekszárdon. Ennek az a lényege, hogy ha a fiatalt érdekli a honvédség, jelentkezik a kadét szakra a szakképző iskolában. Ez tulajdonképpen a katonai előképzés első foka. Ez még nem kötelezi arra, hogy feltétlenül katona legyen, de ha később, az iskola végeztével mégis úgy dönt, komoly helyzeti előnybe kerül a továbbtanulásnál azokkal szemben, akik a polgári élet más területéről érkeznek.
Az idén is indítanak toborzókampányt?
Igen, márciusban kezdődik. A katonák toborzásán túl arra is oda kell figyelni, hogy visszaállítsuk a magyar honvédség presztízsét. Úgy érzem, az emberek keveset tudnak a katonaságról, a katonákról. Nyitni kell, meg kell ismertetni az emberekkel a katonák feladatait.
Sokszor hallom, ha valaki katonának megy, hogy „bement katonának, nincs ott semmi teendő”. Pedig ez nem így van.
Ha megismerik, hogy mi mindennel foglalkozunk, milyen egy kiképzés, hogyan zajlik a felkészítés, sokkal közelebb hozhatjuk az emberekhez a honvédséget. Szeretnénk megnyerni a városok, falvak fiataljait, a legjobbakat, azokat, akik köztiszteletben állnak, akik kimagasló teljesítményt értek el az élet különböző területein, akár a sportban, akár az informatikában. Ha azt látják az emberek, hogy az ő kisvárosuk legtehetségesebb emberei katonák, talán tovább nő a honvédség presztízse. Tudja, a katona mindig ott jelenik meg, ahol baj van. Mindig ő az utolsó bástyája a polgári életben dolgozó embereknek. Legyen szó árvízről, jéghelyzetről vagy bármi másról. Ha már minden kifullad, minden segítség elfogy, akkor jön a katona. Ilyenkor javul a katonákról alkotott vélemény. Ahogy a baj múlófélben van, úgy merül a feledés homályába a katona is. Azt szeretnénk, hogy hétköznapi, nyugodt körülmények között se feledjék el az emberek, hogy milyen emberfeletti munkát végeznek a katonák.
Tavaly már lehetett látni különleges egyenruhás katonákat a forgalmasabb csomópontokban Budapesten, a terrorveszély miatt járőröztek. Milyen visszajelzéseket kaptak az emberektől?
Tavaly márciusban felállítottuk a Katonai Rendészeti Központot. Elsődleges célja a katonai rend és fegyelem megerősítése, megszilárdítása. Új gyakorlóruhákat kaptak a katonáink, új felszereléseket, technikai eszközöket. Ezzel az új megjelenéssel járőröztek, járőröznek az utcákon. Jó érzéssel fogadták őket az emberek, azt a visszajelzést kaptuk, hogy a jelenlétük biztonságérzetet ad a lakosságnak. Ezenkívül azt szeretnénk, ha külföldön, műveleti területeken is dolgoznának a katonai rendészeink. Ugyanis nemzetközi színtéren komoly kereslet van a katonai rendőr, az úgynevezett „military police” iránt, ami azt jelenti, hogy a rendész katonáinknak nemzetközi katonai környezetben nyomozati jogkörük is van, azt is mesterien tudják alkalmazni.