Az európai bevándorláspolitika szigorításának korszakába kell lépnünk

Vágólapra másolva!

Napjainkban a migráció jelenti az egyik legfontosabb témát az európai közbeszédben. Történelmi tapasztalat, hogy a bevándorlás felerősödését a bevándorláspolitika szigorításának kell követnie. Ezt jelenleg az Európai Unióban a polgárok elégedetlensége, illetve biztonság iránti igénye kényszerítheti ki. A Századvég Alapítvány által készített Project 28 kutatás mellett számos felmérés és elemzés is arra jutott, hogy a bevándorlás ügyében az emberek szerint a dolgok nem mehetnek úgy, ahogy eddig; az elitek kénytelenek lesznek figyelembe venni az állampolgárok akaratát.

- -

Vágólapra másolva!

Európai Unió Project 28 biztonság bevándorláspolitika Századvég

Tűréshatáron túl? – A bevándorlás mértéke az USA-ban és az EU-ban

A migráció az egyik legfontosabb és legtöbb vitát gerjesztő téma a fejlett világban, hiszen a globális migrációs mozgások méretükben és intenzitásukban is erősödnek, nyomást helyezve a fejlett célrégiókra (elsősorban Ausztráliára, az EU-ra és az USA-ra). A korábbi időszakhoz képest érdemi különbség, hogy a migráció, különösen annak irreguláris formája olyan kockázatok mellett megy végbe, melyek azelőtt kisebb mértékben vagy egyáltalán nem jelentkeztek (közbiztonság romlása, terrorveszély, kulturális távolsággal összefüggő kihívások, gazdasági integráció nehézségei stb.).

Érdemes röviden áttekinteni, hogy miképp alakult a bevándorlás és annak szabályozása a világ talán két legvonzóbb célrégiójában, az USA-ban és az Európai Unióban.

Az Egyesült Államok lényegében létrejötte óta bevándorlási célpontnak számít.

A Pew Research Center amerikai think-tank gyűjtése szerint az elmúlt két évszázadban rendkívül változatos képet mutatott az USA bevándorlási politikája. Érdekes megfigyelni, hogy a külföldön születettek arányának felfutását követő évtizedekben (az 1920-as évektől) szigorították az amerikai bevándorlási rendszert. Ez a trend – hangsúlybeli eltolódásokkal – egészen az 1970-es évekig tartott.

Ezt követően újra a liberalizáció került napirendre, amely hozzájárult a külföldön születettek arányának újbóli növekedéséhez. E téren a csúcstartó a legutóbbi Obama-adminisztráció volt, amelyet többek között éppen ezért válthatott a liberális bevándorláspolitika ellen küzdő Donald Trump.

Természetesen nem létezik iránymutatás arra vonatkozóan, hogy mekkora mértékű bevándorlás tekinthető „optimálisnak".

Ugyanakkor tény, hogy a jelenlegi szigorítási trend abban az USA-ban bontakozik ki, melyben 2010-től 13 százalék körül alakul a külföldön születettek aránya a teljes népességen belül, az országban illegálisan tartózkodok száma pedig – becslések szerint – nagyságrendileg 11 millió főt tesz ki. Jól látszik az alábbi ábrán, hogy a külföldiek számának bizonyos szintű emelkedése szinte automatikusan a szigorúbb bevándorláspolitikát pártolókat hozza előtérbe. Ez látszik napjaink politikai küzdelmein is.

1. ábra: Az USA külföldön született népességének alakulása

Mi a helyzet Európában? A kontinens a II. világháborút követően egyértelműen bevándorlási célpontként jelent meg. Az európai államok évtizedeken át kizárólag saját hatáskörükben, sok esetben harmadik országokkal kötött bilaterális megállapodások alapján – több esetben a gyarmati időszakban kialakult kötődések nyomán – ösztönözték és szabályozták az elsősorban gazdasági célú bevándorlást. Arra is volt példa, hogy

a fogadó állam kifejezett törekvése volt a munkaerő bevonzása

(lásd a németországi törökök esetét).

A bevándorlási és menekültpolitika „közösségiesítésének" lehetőségét az amszterdami szerződés teremtette meg, ugyanakkor ezen politikák alakítása azóta is megosztott uniós és tagállami hatáskörben van. Ettől nyilvánvalóan nem függetlenül a 2000-es évektől – különösen 2011 után – dinamikusan nőtt az EU-tagállamok külföldi állampolgárságú népessége. Ebben – a kontinens nem EU-s állampolgárok körében történő felértékelődése mellett – komoly szerepet játszott a schengeni rendszer kiteljesedése, illetve a keleti bővítés is (az alábbi statisztika tartalmazza a más uniós tagállamokból érkezőket is, nem csak a harmadik országbeli állampolgárokat). A 2015-től megerősödő irreguláris migrációs hullám természetesen kiemelten hozzájárul e tendencia erősödéséhez.

2. ábra: Az egyes EU-tagállamokban tartózkodó külföldi állampolgárok száma összesen (EU 28)

Project 28 – nyilvánvaló kockázatokkal jár a migráció

A Századvég 2016 után idén is elkészítette az összes tagállamra kiterjedő, egyedülálló Project 28 kutatást, amely a legfontosabb területeken térképezi fel az európai polgárok véleményét. A lekérdezés – amely szakmai és módszertani értelemben eltér például a lentebb bemutatásra kerülő Eurobarometertől – alapján az európai polgárok többsége komoly vagy nagyon komoly problémának tartja az irreguláris bevándorlást (81 százalék válaszolt így összességében). Ennek fényében nem meglepő, hogy a megkérdezettek mintegy kétharmada szerint a bevándorlás nyomán nő a bűncselekmények száma, illetve erősödik a terrorveszély saját országukban (64 százalék és 66 százalék). 10-ből 6 megkérdezett (59 százalék) szerint a bevándorlók megváltoztatják országuk kultúráját.

3. ábra: Ön mennyire ítéli aggasztónak az illegális bevándorlók áramlásának problémáját az Ön országában?

Az irreguláris migrációt különösen nagy problémának tartják két frontországban (Bulgária és Olaszország, 92 százalék és 90 százalék); sokatmondó azonban, hogy a tagországok felében 80 százalék vagy a feletti az így válaszolók aránya.

A lekérdezés egyik fontos következtetése, hogy tavaly után idén már többségbe kerültek azok (53 százalék), akik szerint az EU-ba elsősorban gazdasági okokból érkeznek az aktuális migrációs hullámban. E vélekedés – amelyet azóta az ENSZ által készíttetett kutatás is megerősített – különösen erős a balti országokban, Bulgáriában és a V4-országokban. A változásban szerepet játszhatott, hogy a migráció fő útvonala immáron Líbiából indul, ahol az összes eltérő megközelítés szerint többségben vannak a gazdasági migránsok.

4. ábra: Ön szerint az alábbiak közül melyik állítás jellemzi legjobban a jelenlegi migrációs helyzetet?

A kutatás rákérdezett a kötelező szétosztási mechanizmus („kvóta") és az EU-Törökország megállapodás megítélésére is. A Project 28 eredményeiből kiderül, hogy az egyes tagállamok polgárai erőteljesen megosztottak ezeket illetően. A kvótajavaslatot EU-s szinten a válaszadók 48 százaléka támogatja, 41 százaléka pedig elutasítja. A tagállamok között éles választóvonal húzódik e tekintetben: Spanyolországban, Szlovéniában, a balti országokban, Romániában és Bulgáriában, illetve a V4-ekben (különösen Csehországban) az állampolgárok többsége nem ért egyet a szétosztási mechanizmussal. Az eredményeket tekintve kijelenthető, hogy a válaszolni tudók/kívánók közül összességében 15 tagállamban kerültek relatív többségbe a kvótát elutasítók.

5. ábra: Ön inkább egyetért vagy inkább nem ért egyet az alábbival?
Az EU-kvótarendszer terve, ami alapján elosztanák a menekülteket az uniós országok között

A kvóta relatív népszerűségét – működésképtelensége ellenére – vélhetően továbbra is az adja, hogy a nyugati tagállamok polgárai az intézkedést saját országuk tehermentesítésével kapcsolják össze (ezért ragaszkodnak hozzá a nyugat-európai politikai vezetők).

Bár az EU-Törökország megállapodás hatékony megoldásnak bizonyult a Görögországon keresztül történő beáramlás jelentős csökkentésére, a válaszadók szűk többsége (51 százalék) elutasítja azt összességében. E mögött ott húzódhat azon megfontolás és kritika is, hogy az EU egy külső partner kezébe helyezte a sorsát, ami adott esetben kockázatosnak, az így elért stabilitás pedig meglehetősen törékenynek bizonyulhat. Másrészt a Törökország uniós tagságával szembeni ellenérzések is hatást gyakorolhatnak, s ezek különösen jelentősek egyes nyugat-európai tagállamokban.

6. ábra: Ön inkább egyetért vagy inkább nem ért egyet az alábbival?
Az EU és Törökország közötti menekültügyi egyezmény

A bevándorlás és a terrorizmus foglalkoztatja leginkább az európaiakat

A statisztikák ismeretében nem véletlen, hogy az Eurobarometer legfrissebb felmérése szerint az EU polgárai úgy vélekednek, hogy a terrorizmus és a bevándorlás jelentik a legnagyobb kihívást az Európai Unió számára (44 százalék és 38 százalékos válaszmegjelölési arány). A félévente készített közvélemény-kutatás alapján 2016 őszéhez képest érezhetően (12 százalékponttal) nőtt a terrorizmust megjelölők aránya, míg a bevándorlásnál 7 százalékpontos csökkenés tapasztalható. Jól látható, hogy a 2008-tól kibontakozó gazdasági válság éveken át a legfontosabb kihívásként jelent meg az EU polgárai szemében, ugyanakkor ennek helyét mára egyértelműen átvette a bevándorlás és a terrorizmus. Sokatmondó, hogy a mostani felmérésben utóbbit 21 tagállamban jelölték meg a válaszadók az első helyen. Ma már közhelynek számít, hogy az irreguláris migráció nyomán érezhetően nőtt az európai terrorveszély, így nem meglepő, hogy a két dimenzió említési arányai szinte teljesen együtt mozogtak az elmúlt években.

7. ábra: Az EU előtt álló legfontosabb kihívások említési aránya (százalék)

Arra a kérdésre, hogy mit tartanak saját országuk legfontosabb kihívásainak, a lista némiképp módosul, azonban a bevándorlás így is a második leggyakrabban említett területet jelenti összességében (22 százalék). Ez egyrészt teljesen normális, hiszen tagállami szinten más problémák foglalkoztathatják az embereket (ezekre a nemzeti kormányok kínálhatnak megoldást), másrészt rávilágít arra, hogy az emberek a bevándorlás és a terrorizmus okozta kihívások kezelését elsősorban Brüsszeltől várják (várnák).

A felmérésből az is kiderült, hogy az uniós állampolgárok elsöprő többsége (81 százalék) támogatja az EU-n belüli szabad mozgáshoz való – őket megillető – jogot. Jól látszik, hogy minden olyan ügyben – s ilyen az irreguláris bevándorlás is –, amelyben az uniós polgárok szabad mozgáshoz való joga kerül veszélybe, a polgárok érzékenyen reagálnak, s határozott fellépést várnak el az uniós intézményektől. Az európai polgárok véleménye a Chatham House brit think-tank több kutatásából visszaköszön: egyik felmérésük szerint

tíz EU-tagállam közül nyolcban többségben vannak azok, akik teljesen leállítanák a muszlim vallásúak európai beáramlását.

Egy másik kutatásuk szerint hatalmas űr tátong az európai elitek és a választópolgárok véleménye között, például a bevándorlás megítélésében.

Az eredményeket vizsgálva összegzésként megállapítható, hogy a migráció az egyik legfontosabb európai problémaként jelenik meg napjainkban. A statisztikák alapján a bevándorlók arányának felfutása a vonatkozó szabályok szigorítását vetíti előre. Az összeurópai közvélemény-kutatási adatokból is kiolvasható, hogy az európai polgárok nem több, hanem kevesebb bevándorlást szeretnének. Bár az eszközökben továbbra is zajlik a vita, az európai polgárok már meghozták döntésüket – most az eliteken a sor, hogy ezt figyelembe véve cselekedjenek.