Tavaly júniusban fogadta el a civil törvényt a magyar parlament. A jogszabály előírta, hogy a hatálya alá tartozó valamennyi egyesület és alapítvány köteles bejelenteni a bíróságon, ha a külföldről kapott tárgyévi támogatások összege eléri a 7,2 millió forintot. Ha a Magyarországon kívülről érkező hozzájárulások ezt az összeget elérik, vagy meghaladják, abban az esetben az érintett szervezeteknek fel kell tüntetniük a honlapjukon, valamint az általuk kiadott sajtótermékekben és egyéb kiadványokban, hogy „külföldről támogatott szervezetnek” minősülnek. Értelemszerűen nem nyerte el a külföldről pénzelt szervezetek tetszését az amúgy amerikai és izraeli mintára készült törvény, hiszen ezzel mindenki számára lekövethető lenne, honnan érkezik a pénz kormányellenes tevékenységükhöz. Éppen ezért a civil törvény visszavonásáért, és így forrásaik „származási helyének” eltitkolásáért mindent megtesznek: hazai terepen és nemzetközi fórumokon egyaránt rendre azt hangoztatják, hogy a kormány bünteti, megbélyegzi, sőt üldözi őket. (Ami természetesen nem igaz.)
Éppen ezért kiváló lehetőség volt számukra a tavaly decemberben összehívott Európai Parlament állampolgári jogok, igazságügyi és belügyi bizottságának (LIBE) ülése, ahol Magyarországról tartottak meghallgatást. Emlékezetes, hogy Magyarországot Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter képviselte, a másik oldalon a Soros György által pénzelt Magyar Helsinki Bizottság foglalt helyet és álláspontot, Pardavi Márta képviseletében.
Pardavi nem kevesebbet állított, mint hogy a Soros-féle civil szervezetek, köztük a Helsinki Bizottság a hatalom kontrollját jelentik, azaz a magyar társadalmat képviselik a kormánnyal szemben.
Szijjártó Péter gyorsan lecsapta a magas labdát, és reakciójában kitért arra, hogy Magyarországon nagyjából hatvanezer civil egyesület működik, a meghallgatáson azonban mégis egy olyan szervezet szólalhatott fel, amelynek összesen 282 állampolgár adta oda egyszázalékos hozzájárulását.
A Figyelő ennek apropóján fésülte át a NAV legfrissebb, 2017-es adatsorát, amely nem vet túl jó fényt a médiamegjelenésekben dúskáló, és így a magyar közbeszédben jelentős teret kapó hazai Soros-hálózatra. A LIBE meghallgatásán 2016-os adatra utalt a külügyminiszter, hiszen tavaly „már” 516-an támogatták a Helsinkit, és ezzel a Soros-birodalomban radikálisnak tekinthető növekedéssel „előkelő” helyre került a magyar adófizetők körében. Az Origo nem volt rest, igyekezett minél jobb arányszámokat találni annak érdekében, hogy megmutassa, mekkora társadalmi támogatottsággal bír Pardavi Márta alakulata:
Nézzük, hogy a kirívóan nagyszámú támogatótól mekkora bevétel jött be a Helsinkihez 2017-ben: egész pontosan 3 166 400 forint. Mire lenne ez elég?
Nem meglepő módon nem a magyaroktól származó egyszázalékos adófelajánlások jelentik a Helsinki Bizottság fő bevételi forrását. A szervezet honlapján található adatok szerint Pardaviék éves bevétele tavalyelőtt nem kevesebb, mint 365 135 622 forint volt. Soros mellett a legtöbb pénzt az ENSZ-től és az Európai Uniótól kapták.
Nemcsak a Helsinki produkált kínos számokat, a hazai Soros-hálózat további tagjai ennél is nagyobbat égtek. A NAV adatsora a következőket mutatja meg az érdeklődőknek:
A NAV adatainak átnézése után különösen erősnek hat az az állítás, miszerint a Soros-féle civil szervezetek a magyar társadalmat képviselik a kormánnyal szemben. Jól látszik, hogy a bevételüknek a jelentős része külföldről érkezik, így a valóságnak a legkevésbé megfeleltethető, hogy a magyar társadalom tartja el a nép nevében fellépő NGO-kat. A számokból pedig az is következik, hogy külföldi támogatás nélkül a hazai Soros-hálózat működésképtelen lenne.