Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A Migrációkutató Intézet legújabb, január közepén megjelent, angol nyelvű tanulmánya a menedékre nem jogosult bevándorlók visszaküldésére vonatkozó különböző európai stratégiákat és gyakorlatot vizsgálja. Mint közleményükben írják, az adatok és a tapasztalatok elemzésével kijelenthető, hogy az elmúlt években
a visszaküldés mint jogintézmény nem bizonyult eredményesnek, hiszen az érintetteknek csupán elenyésző hányadát sikerült ténylegesen hazaküldeni.
A tanulmány alaptézise, hogy egy tökéletesen működő visszaküldési stratégia sem a leghatékonyabb eszköz az Európára háruló migrációs nyomás csökkentésére, hiszen minden stratégia azon az alapon áll, hogy a már Európába érkezettek helyzetét kezelje. Ez viszont nem járul hozzá az Európába való beérkezés korlátozásához.
Ebből következően a hatékony visszaküldési stratégia elsősorban a bevándorlókban és a bevándorlást fontolgatókban élő hamis Európa-kép megváltoztatásának lehet hatékony eszköze.
A migrációs válság egyik fő tanulsága ugyanis az, hogy a kibocsátó övezetekben élők számára a kivándorlás az egzisztenciális problémákra adott átfogó megoldás illúzióját kínálja.
A Migrációkutató szerint a migrációs vágy tulajdonképpen egy sajátos „tömegpszichózis" a kivándorlást fontolgatók körében. A migráció nem személyes, hanem családi projekt, így az elsőként szerencsét próbáló családtag sikere vagy kudarca az őt ebben támogató, figyelemmel kísérő közösség további terveit is meghatározza. Ebből a felismerésből következik, hogy egy ilyen közegben az illegális migráció csökkentésében fontos szerepet játszhat egy hatékony visszaküldési stratéga,
ám a jelenlegi európai gyakorlatok nem aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket.
Fontos viszont, hogy kell a visszaküldés az illegális migráció csökkentésének egyik legköltségesebb formája. Ráadásul, ha a befogadó országok nem alkalmazzák következetesen a visszaküldési stratégiákat, és migrációs politikájukban fenntartják a bevándorlást erősítő elemeket,
a visszatérők száma rendkívül alacsony marad.
Ezen túlmenően Nyugat-Európa egyes fogadó országaiban az is komoly probléma, hogy meg kell akadályozni a többszöri próbálkozást, illetve azt, hogy a bevándorlási kísérlet önmagában is megélhetési forrássá váljon.
Az Intézet elemzése szerint a másik fontos tényező az időzítés: a visszaküldésnek humánus és egzisztenciális okokból is minél korábbi időpontban kell megtörténnie, amikor az irreguláris migránsnak még nincs tudomása más, kedvezőbb lehetőségekről, nem alakított ki szociális hálót, nem alapított családot, illetve még nem követték rokonai. Mindehhez pedig be kell ismerni, hogy a visszaküldési stratégiák sikeréhez kulcsfontosságú a kibocsátó országokkal való jó együttműködés.
