Kevesebb mint két hét múlva megkezdődik az ajánlások összegyűjtése a 2018-as országgyűlési választásokra, így a pártoknak egyre inkább fogytán van az ideje, hogy megfelelően felkészüljenek a február 19-től március 5-ig tartó időszakra.
A Nemzeti Választási Bizottság eddig 74 pártot vett nyilvántartásba,
ami hárommal több, mint 2014-ben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek a pártok el is indulnak majd a választáson, de az jól látszik, hogy óriási versenyfutás lesz az ajánlások összegyűjtéséért.
Az április 8-ai parlamenti választáson országos listát az a párt állíthat, amely legalább kilenc megyében és a fővárosban, legalább 27 egyéni választókerületben önálló jelöltet állított. Egy jelölt állításához 500 érvényes ajánlást kell összegyűjteni körzetenként. Minden állampolgár annyi jelöltet ajánlhat, amennyit szeretne. Az országos lista állítása nemcsak azért fontos egy pártnak, mert így legalább 200 millió forintos támogatáshoz jut, hanem az ország minden településen lehet így majd szavazni az adott alakulatra.
Az országos ismertséggel nem rendelkező pártoknak
minden egyes jelölt elindítása már nagy sikernek számít majd,
azonban a magukat baloldali-liberális erőként aposztrofálók (MSZP, Demokratikus Koalíció, LMP, Együtt, Párbeszéd, Momentum Mozgalom, Liberálisok, Modern Magyarországért Mozgalom) társaságában soha nem látott káosz alakult ki szűk két hónappal a választás előtt. A különféle indulási elképzelések gyakorlatilag naponként változnak, ezért pontos képet csak az ajánlások leadása után kapunk arról, hogyan is áll majd fel az ellenzék a kormánnyal szemben.
Ami most biztosnak tűnik a megjelent nyilatkozatok alapján, hogy az MSZP és a Párbeszéd fog közös listát alkotni, míg a többiek önálló listával próbálnak majd bejutni az Országgyűlésbe. A képletet tovább bonyolítja, hogy a szocialisták és a DK megállapodott egymással, hogy nem indítanak jelölteket egymással szemben. Az MSZP 60, míg a DK 46 körzetet kapott ennek a megállapodásnak az értelmében. És ha eddig is nehéz volt követni a folyamatokat, akkor az csak rátett egy lapáttal, hogy az MSZP több körzetben - ahol nekik volt joguk jelöltet állítani - elkezdtek függetlenek javára visszalépni. Így például
a mostani állás szerint nem lesz MSZP-s jelölt Baranyában.
Mindezen kavarások után azt gondolhatnánk, hogy béke van a szocik háza táján, azonban ők is csak kínosabbnál kínosabb ügyek között vergődnek. A szocialista párt egyik országgyűlési képviselője, volt elnökségi tagja, Bárándy Gergely vállalhatatlannak tartja a folytatást, ezért a napokban lemondott minden párttisztségéről. Sajtóinformációk szerint Bárándy lépése az MSZP-DK együttműködéssel állhat összefüggésben, melynek alapján Bárándy nem kapott egyéni választókerületi jelöltséget. Hasonló helyzetet láthattunk, mikor néhány hónapja Velez Árpád, volt pártigazgató kelt ki az MSZP politikája és a DK-val való együttműködés ellen.
Az MSZP azonban nemcsak saját magával hadakozik, hanem folyamatosak az ütésváltások a többi ellenzéki erővel is. A kölcsönös vádaskodások lényegét úgy lehetne összefoglalni, hogy a pártok azzal vádolják a másikat, hogy ha nem állnak össze, akkor azzal a Fidesz győzelmét segítik elő. A másik vita az érintett pártok között, hogy
a szocialisták gyakorlatilag minden nap elmondják, hogy közös lista kell a különféle pártok között,
majd pedig azok közlik, hogy ilyenről továbbra sem tárgyalnak az MSZP-vel. Bár kívülről a DK egységesnek látszik, de ők is vitába keveredtek Bokros Lajos egyszemélyes pártjával, mivel nem állítottak a MoMával közös listát. Bokros erre megsértődött, és bejelentette, önállóan indul. A 150 milliós titkos bécsi számlával lebukó Gyurcsány Ferenc pedig évértékelő beszédében nekiment a teljes ellenzéknek. A Liberálisok vezetőjével pedig összeveszett a pártelnökön kívül az egész MSZP.
A szocialistákhoz hasonlóan az Együtt is saját miniszterelnök-jelöltet állított Szigetvári Viktor személyében, ám a párt támogatottsági adatait nézve erősen megkérdőjelezhető a lépés létjogosultsága. A párt időközben elkezdte visszaléptetni a jelöltjeit az általuk esélyesnek tartott MSZP-s, vagy DK-s politikus javára. Mindennek az a motivációja, hogy abban bíznak, hogy ezt majd a két erő viszonozni fogja, de erre utaló jellel egyelőre nem találkoztunk. Az Együtt az LMP irányába is megpróbál tapogatózni, de sok jóra onnan sem számíthat.
Az Együtthez hasonlóan a választásokon külön indul az LMP is, melyet szintén nem kerülnek el a balliberális oldalt jellemző botrányok. A Ron Werber által menedzselt párt társelnöke, Hadházy Ákos érdekes kapcsolataira derült fény az elmúlt időszakban. Általános a vélekedés, hogy
Hadházyt annak idején Simicska Lajos küldte az LMP-be,
mintegy előkészítve egy későbbi hatalomátvételt. A felszínen ez idő alatt Szél Bernadett hadakozik, aki hol Gyurcsányt, hol Karácsonyt szidja. Míg Hadházyt Simicska táskás emberének tartják, sőt, már párton belül is többen gúnyolják, Szél Bernadett sorosista beágyazottsága okoz zavart az LMP-ben.
És ne felejtkezzünk el a súlyos belső válságoktól és kilépésektől sújtott, legutóbb éppen antiszemita botrányba keveredett Momentum Mozgalomról. Ők is többször kijelentették, hogy önállóan indulnak, és senkinek a javára sem lépnek vissza, de volt már olyan jelöltjük, aki inkább félreállt. Van olyan balliberális erő, akinek a sorsa szinte biztosan csak április 8-án dől el, de a számukra már az ajánlások gyűjtésének az időszaka is komoly próbatétel lesz.
Nem sokkal az ajánlások gyűjtése előtt tehát teljes a káosz az ellenzéki oldalon. (És akkor még nem is beszéltünk az identitását vesztett Jobbikról, ahol bármikor leválthatják az allahozó, muszlimbarát elnököt, Vona Gábort.) A pártvezetők kéjesen mondanak oda egymásnak, miközben arról beszélnek, hogy ők képesek lennének a közös kormányzásra is.
A választás minden bizonnyal fordulópontot hoz majd belső viszonyok terén is,
mivel le fog tisztulni a kép. A felmérések alapján ki lehet zárni, hogy önálló indulás esetén mindegyik balliberális erő bejut a parlamentbe, így aki április 8-án mandátumot nyer, az egyben életet is nyer.