Porgy and Best of The Guardian

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/60. levélária   Kedves Tatjána Néném!   Az ígértem, még a héten írok újra, mert izgalmas The Guardian-interjú ígérkezik a The New York Times cikke után – na természetesen, hogy Porgy-ügyben... És lőn, bár szombatig vártak a közlésével, miközben mi Roberto Alagnát és Aleksandra Kurzakot hallgattuk az Erkelben. Háááát.... Robert Tait a little bit tendenciózus, hogy ne mondjam, fóbiás kérdéseit és az eredeti válaszokat magyarul közreadom itt, vastag betűs kiemeléssel jelzem, mi került bele a cikkbe. Szerintem érdekes összevetni: ahol nem szó szerint, de gondolatilag idéztek, az is megvastagodott – és még így is kimaradtak fontos érvek, fontos mondatok – ugyanakkor egy opera-cikkben külön bekezdés foglalkozik a magyar miniszterelnökkel, korábbi nyilatkozataival. (Elnézést, ki is kampányol?) És hát tökéletesen elmaradt a velünk vagy az álláspontunkkal szimpatizáló nyugati vélemények idézése – ellenben megtalálták Fischer Ádámot, aki valószínűleg előbb fújt lángot, mintsem meghallotta volna a kérdést. De hát mint tudjuk, ez a mintaadó viselkedés és a mintaadó újságírás. (Előtte még egy megjegyzés: szerintem a rasszista tiltás miatt a Porgy annyira nem tud részévé válni a világ operajátszásának, hogy mások mellett Mr. Tait sem ismeri a cselekményt. Ha ismerné, nem gyanúsítana meg minket azzal se ő, se más, hogy éppen menekültekről szóló – és pozitív végkicsengésű! – művel kívántuk a véghajrában megtolni a kormány szekerét... De logikát efféle támadásokban ne keressünk, viszont derülni lehet! Sőt, szabad!)

Tehát a The Guardian-alapanyag:

1., Milyen okok miatt kellett a szereplők etnicitását megváltoztatni? Kulturális okai voltak talán, hogy a magyar közönség könnyebben fogyaszthassa a művet, vagy a jelen politikai hangulat, amit Orbán Viktor miniszterelnök kormánya okoz?

A Porgy és Bess egy opera, és mint zenei műfaj, elsősorban a hangok, sok ezer hangjegy összességét jelenti, nem valamiféle tanulmánykötetet vagy skanzent. A magyar közönség 1983, a tiltás bevezetése előtt black face-megoldással (feketére maszkírozva) is értette és szerette a művet, 144 előadást ért meg, és a mai produkciót is ovációval fogadta. A kétmilliós Budapesten több mint 100 színház, táncegyüttes, zenekar és kulturális intézmény működik, ennek elenyésző része állami irányítású. Lehet, hogy máshol politikai kérdés, ám a művészet nálunk szabad – a miniszterelnök szokott operába járni, tavaly bérlete is volt hozzánk, de ezt az előadást speciel nem látta. Ha valakinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, az egy betegség.

Forrás: MTI/Máthé Zoltán

2., Miért változtatták meg a történet helyét és idejét az 1930-as évek Dél-Karolinájából a mai Magyarországra/Európára?

Egy remekmű szereplőinek nincs valódi etnikuma, típusok és jellemek viszont vannak, és minden nagy alkotás valahol szimbolikus is, hisz jóval több van mögötte, mint a felszíni külsőségei. Walter Scott történetének főszereplője ugyanazt érezte, mint érzi ma egy lány, ha a családi cég csődje miatt hozzákényszerítik egy milliárdoshoz, akit nem szeret: például a Lammermoori Luciának egyáltalán nem árt az a friss szemlélet, amely a ma embere számára sokkal átélhetőbbé teszi régi korok történeteit. Ugyanakkor Carmen nem lőhetné le Don Josét, mint most Firenzében: a mű lényegéhez maga a partitúra tartoziks, és ott a nő hal meg, nem a férfi. A Porgy színhelye pedig nem Magyarországra került át: aki hasonlóságról írt a pesti Keleti Pályaudvarral, az még arra sem vette a fáradtságot, hogy a neten rákeressen. Hangsúlyosan semleges környezetet teremtettünk, mert az volt a rendezői koncepció, hogy egy összetartó közösség ideiglenes helyre kerül, ott kénytelen élni, de végig elvágyódik az ígéret földjére, ahol minden másképp lesz és megszűnnek a gondok. Ez a mű lényege, és egy operaprodukciónak erről kell szólnia, az egyetemes üzenetről, nem a folklórról, pláne nem húszezer kilométerrel arrébb.

3., Tisztában volt a MÁO a Gershwinék által meghatározott casting feltételeknek, mielőtt a jelen produkciót elkezdték előkészíteni?

Úgy mentünk neki, hogy rábírjuk őket a változtatásra. Ezek szerint Amerikában nem értenék, hogy faji alapon nem lehet különbséget tenni ember és ember között? Nálunk erre egyszer volt csak példa, az Opera művészeit is letiltották a színpadról, és mindez a holocaustba torkollott. Magyarországon a rasszizmussal szemben nulltolerancia érvényes, mi emberek bőrszínét sem tarthatjuk nyilván, így az all-black-casttal egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Amikor pedig a szerződési példányból hiányzott ez a kitétel, a legnagyobb nyugalommal írtam alá, és csalódott vagyok, hogy nem a józan ész, hanem figyelmetlenség juttatott minket engedélyhez.

4., Néhány magyar orgánum üdvözölte a változásokat, mert szerintük a fent említett feltétel rasszista és politikailag (in)korrekt. Egyetért a MÁO ezekkel a kijelentésekkel?

Ez a feltétel rasszista és politikailag inkorrekt, ahogy mondja. És nemcsak szerintünk: a New York Times már 2002-ben megírta ezt, és számos olyan megszólalónk, idézetünk van, amely szerint őrület, hogy az opera világában, ahol az absztrakció alapfeltétel, létezik egyetlen ilyesféle tiltás, miközben soha semmilyen szerző nem kötött ki effélét – és persze, a Gershwinek sem, csak a mű születése után 48 évvel. A végrendeleti tiltáshoz egyébként is szkepszissel állok, mert ha valaki életében nem hozta meg a döntést, miért tenné a halála után?

5., Tervez az Opera további előadásokat a február 8-i után?

Ma játsszuk a művet utoljára az idei műsorterv szerint. Minden jegy elkelt a sorozatra, 7.200-an látták, elképesztő sikere volt. És nem adjuk fel, ha kell, perre megyünk azért, hogy ne tagadhassák meg tőlünk annak a műnek eljátszását, amely az emberiség egyik nagy közös kincse – és mi rendben fizetünk is érte. Ha a végén Porgy szippantana egy nagyot Sportin' Life csodaporából, s így fogna bele az „Oh Lawd, I'm on my way", a megrendítő fináléba, akkor nem lennénk méltók a műhöz, de olyan országban, ahol egyszerűen nincsenek feketék, mert gyarmatok sem voltak, ez a tiltás egyetlen percig sem volt indokolható. Sőt, azt sem tervezzük, hogy Liszt, Bartók vagy Kodály műveinek előadását magyar származáshoz kössük. Csodálom, hogy odaát nem értik: attól, ha más is megszeretheti a kultúrád kincseit, nem kevesebb leszel, hanem több. Meg, hogy az emberek egyenlőnek születnek.

A Porgy és Bess George Gershwin 1935-ben bemutatott háromfelvonásos operája. Fotó: Polyák Attila - Origo

Eddig az interjú, illetve az, ami belőle maradt, miután mint Hemingway öreg halásza, a liberális brit lap partra húzta a szkeletont. És ekkor jött a kóda. Fischer Ádámot kérték szakértésre, aki bár az újságíró szerint sem pártatlan, hisz „Orbán miatt hagyta el az Operát" (ez se úgy volt, mert 2010 őszén is elvállalta a tiszteletbeli főzeneigazgatást, de mindegy), mégis alászállt a szakmai poklokra a következő sorokkal. Szöveghűen fordítok mindent, amit tőle idéztek.

„... (ez egy) politikai termék, amely jóhiszeműen nem keletkezhetett. (...) Vitát akartak provokálni. (...) Ez az egész része a választási kampánynak, amelyben azt akarják felmutatni, hogy a Nyugat kettős mércével él, s így elmondhatják, hogy a Nyugat rasszista, mi bezzeg jobbak vagyunk náluk. Mi másért került volna a Magyar Állami Operaház színpadára a Porgy és Bess produkciója éppen két hónappal a választás előtt?"

Néném, kell-e írnom, hogy a terjedelmes cikk végére ezek a nagy megoldó mondatok kerültek, nem mások. És mindezek fényében, de inkább árnyékában néhány kérdést indítanék Fischer úr irányába:

Tisztelt Fischer Ádám karnagy úr!

Kérem, ne csak a The Guardiannek, hanem nekünk is nyilatkozzon. Nem hosszú a kérdéssor, íme:

- Gyakran előfordul-e, hogy Ön által nem látott előadásról mond véleményt?

- Tudja-e, hány éve nem volt már a Porgy és Bess műsoron nálunk? 35 év távollét indokolhatja-e egy remekmű visszatértét?

- Tudja-e, hogy az Operának már a tavalyi kalendáriuma is tartalmazta a Porgy-bemutatót, csak az engedély elhúzódása miatt végül 2018-ra kellett halasztanunk?

- Volt-e problémája azzal valaha, hogy az Ön által vezényelt előadásokban más rasszú művészek léptek fel, mint ahogy az az eredeti történet szerint írva van?

- Ha pl. Benjamin Britten jogörököse azzal állna elő, hogy mostantól csak született brit vezényelheti a rég halott mester műveit, Ön hogy reagálna?

- Ön szerint aki a rasszizmus ellen küzd (a nem-feketék ne legyenek kizárva valamely mű előadásából), az maga is rasszista?

- 20 éve vezeti a Dán Kamarazenekart: átküldené néhány olyan nyilatkozatát, amellyel Dánia politikai ügyeihez hozzászólt?

Ennyit mára. Mindenkinek jó éjszakát, pláne, ha belinkelem Szelestey Lajos lapszemléjét (Istenem, és ez a „független" ember lehetett a külügy sajtófőnöke...), amelynek nyomán a MINKET már címében expressis verbis lerasszistázó B1 blogos cikk megszülethetett...

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2018. 02. 12.