Az sem igaz, hogy nem történt semmi, és az sem, hogy összedőlt a világ.
Mi is történt akkor?
Egy időközi helyhatósági választáson (Hódmezővásárhely) győzött az összes ellenzéki párt által támogatott független jelölt, míg egy másikon (Kiskunhalas) több mint kétharmaddal győzött a fideszes.
De ma nem Kiskunhalas, hanem Hódmezővásárhely az, ami számít.
Az ellenzéki sajtó elvégezte azt a feladatot, amit az ellenzéki pártoknak lehetett volna. Országos kampánnyal segítették az összellenzéki jelöltet. Hetekig címlapos sztorikat építettek róla. Megácsolták neki a színpadot. Most pedig igyekeznek az eredményt földrengésszerű változásnak beállítani és elhitetni, hogy van remény.
Még jó, hogy sajtószabadság van, és lehet mást is olvasni, nem kell így bevenni az ellenzéki sajtó meséjét.
Mert nézzük, hogy mi is következik mindebből?
Nemhogy 106, de még ennél jóval kevesebb választókerületben sem tud majd országos kampányt folytatni az ellenzéki sajtó. Ennyi felvonást egész egyszerűen nem lehet színpadra vinni.
Nemhogy 106, de még ennél jóval kevesebb választókerületben sem tud majd ideális jelöltet találni az összellenzék. Lesz, ahol MSZP-s szavazónak jobbikosra kellene adni a voksát, lesz, ahol fordítva, ehhez azért kell majd befogott orr és gyomor. És természetesen lesz olyan is, ahol nem egy kihívó lesz, mert túl sok párt érdekeit kellene összegyeztetni, hogy mindez sikerüljön. De visszaléptetések, koordinált jeöltállítás, egy jelölt, ahol csak lehet, valahogy lesz, és lesz hiszti, sértődés, sárdobálás is.
Nemhogy 106, de még ennél jóval kevesebb választókerületben sem lehet megismételni mindazt, ami Hódmezővásárhelyen történt. Ott ugyanis mindenki beállt egy függetlennek címkézett jelölt mögé. Ha ezt az utat követnék, és a favorizált jelölt nem nyer, a töredékszavazatok elvesznek, mivel nincsenek ellenzéki pártokra leadott szavazatok.
És sorolhatjuk estéig „nemhogy 106, de még ennél jóval kevesebb..." Máskülönben meg mondhatjuk azt is, ha Hódmezővásárhely lehet példa, akkor lehet példa Kiskunhalas is.
De mindez nem méltó hozzánk.
Nem méltó hozzánk, hogy kalkuláljunk, hogy számolgassunk.
A győzelem az, ami méltó hozzánk.
Jampigallért lehajtani, rakkolni, dolgozni – erre van most szükség.
Még 40 nap.
G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettesének, a 888.hu főszerkesztőjének írása az Origónak.