Van egy magyarul kellően ki nem dolgozott szavunk, amely azonban pontosan érzékelteti a helyzetet: a beszarás.
Labancul: der Schiss.
Schiss, hogy egy magyar ellenzéki politikus kiváló ütemérzékkel, egy héttel március 15. előtt egészen Bécsig szalad, hogy elnézést kérjen, amiért egyáltalán létezünk.
Az ember esze megáll, nem hisz a szemének, hogy lehet valaki ekkora Scheisskerl (etimológiailag kapcsolódik a der Schiss főnévhez, belőle, általa képzett minőséghatározó, egész pontosan a minőségét vesztett politikusra használják még a labancok is).
Merthogy Vona Gáborból egy nap alatt virtigli labanc lett.
Ugyan '48-ban is voltak labanccá vedlett nyomoroncok, akik a bécsi udvarban sertepertéltek (hazát árultak). Az ő nevükre azonban ma már senki sem emlékszik.
Mint ahogy e levitézlett kortárs labancunkra se fogunk.
Még okoz majd ugyan egy kis ijedelmet, amikor a kuruc.info-ból labanc.info lesz, az alfahírből Metternich Híradó. Az átkos Bécs (akarom mondani Brüsszel) árnyékában pedig mélabús loboncos, parókás Vona-kameradok sörrel koccintanak.
De majd ez is elmúlik.
Ahogy Vona Gábor is.
Mert volt ő már minden: Zazrivecz, gárdamellényes, cukimuki, kamukázó, hanukázó, éjszakai pillangó, kiscica, hithű iszlamista, rasszista, antiszemita, kuruc és most, na bumm, mi van akkor, ha most éppen labanc.
Államférfi zum Beispiel (Kazinczy nyelvén: példának okáért) még éppen nem volt, de az már nem is lesz.
Ma a kurucoknak áll a világ.
G. Fodor Gábor, a Századvég elnökhelyettesének, a 888.hu főszerkesztőjének írása az Origónak