Van egy közös ügy, amely mindent felülír: hazánk és gyerekeink jövője

Rákay Philip

A magyar kultúra ápolása, hagyományaink, nemzeti értékeink és múltunk bemutatása iránt elkötelezett, magas színvonalú televíziós és közéleti tevékenysége elismeréséért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta Áder János köztársasági elnöktől Rákay Philip kommunikációs- és médiaszakember, a Magyar Televízió volt vezérigazgató-helyettese. Rákay Philip az Origónak elmondta, hogy pályája során a két történelmi sorozatára a legbüszkébb, a Szabadság tér '89-re és a Szabadság tér '56-ra. 2002 sorsfordító év volt számára. Áprilisban a miniszterelnök nagygyűlését vezette, ami miatt mindenhonnan kirúgták, sőt, telefonon és személyesen is megfenyegették. A mai napig támadja őt – ahogy mondja – a balliberális média. Talán ezért, talán a sorozatokért, talán mindkettőért. A közelgő választásokról azt is mondta, április 8-án az a kérdés: fontos-e a hazád és a gyerekeid jövője.

Kaptam hideget, meleget

„Váratlanul ért, hogy megkaptam a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét" – mondta Rákay Philip az Origónak. „Belső indíttatásból készítettem több száz kulturális és történelmi műsort, s nem azért, hogy egyszer majd kitüntetnek érte. Alkotó emberként persze nagyon jólesik az elismerés."
Amikor megtudta, hogy március 15-én átveheti a kitüntetést, arra gondolt, hány kollégájának tartozik köszönettel a közös munkáért, a rengeteg segítségért és szakmai biztatásért.
„Hosszú a lista, talán le is kellene írnom, ki ne hagyjak valakit. Bár nem vagyok az a típus, aki elfelejti, honnan jött" – tette hozzá.
Számos korábbi kulturális műsora mellett két történelmi sorozatot emelt ki a sorból: a Szabadság tér '89, és a Szabadság tér '56 című televíziós sorozatára a legbüszkébb, amelyekkel új műfajt teremtett: a történelmi talkshow műfaját.
„Kiváló szerkesztőkkel és történészekkel dolgozhattam együtt, a stábról és producertársaimról nem is beszélve. A sorozat készítése közben kicsit belekóstolhattam abba, milyen az, amikor egy történész éveken keresztül egyetlen korszakkal, néhány évtized történéseivel foglalkozhat. Hatalmas mennyiségű dokumentumot dolgoztunk fel, felkutattuk a szemtanúkat, és rögzítettük a még köztünk élő szabadságharcosok, forradalmárok visszaemlékezéseit is. Óriási munka volt, de megérte. Történész és szerkesztő kollégáim ügyszeretetének és közös elszántságunknak köszönhetően új narratíva született a két sorozat kapcsán. Miközben nem átírtuk, csak végre kíméletlen őszinteséggel elmeséltük a huszadik századi történeteket."

Rákay Philip Forrás: Rákay Philip

"A Szabadság tér '89 - a rendszerváltoztatás aktái című műsorban nem csupán az 1989-90-es rendszerváltó évekről beszéltünk, de szembesítettük a nézőket a Kádár-rendszer viselt dolgaival is. E történések ismerete nélkül ugyanis viszonylag nehéz megérteni, miért is volt óriási történelmi tett 1990-ben rácsapni az ajtót a bűnös, kommunista évtizedekre. Nincs katarzis, ha nem ismerjük meg az előzményeket" - mondja Philip.
A két évig tartó műsorsorozatban részletesen beszéltek a késő Kádár-kor visszásságairól is, például a spontán privatizációról és az elsíbolt kommunista vagyonról. "A szocialista elvtársak látva, hogy hamarosan összeomlik nyomorult rendszerük, igen előrelátó, aljasul rafinált módon már a 80-as évek közepétől azon ügyködtek, hogy politikai hatalmukat valahogy gazdasági befolyássá konvertálják. Sikerült is nekik..."
Rákay Philip szerint, az időrendben később műsorra került Szabadság tér '56 - a kommunista terror aktái című, 44 részes sorozat még drámaibbra sikerült - a kommunista bűncselekmények súlya miatt.
„A szabadságharc 60. évfordulójára készített sorozatban a magyar történelem azon időszakát tárgyaltuk, amelyről évtizedeken keresztül szinte mindenki hallgatott: a XX. század legborzalmasabb diktatúráját, a Rákosi-korszakot. Fájó alapossággal idéztük fel, mit műveltek a gyilkos ösztönű - zömében a szovjet titkosszolgálat tisztjeiként iderendelt - magyar kommunista vezetők a Kommunista Internacionálé nevében. Elmondtuk, hogyan erőltették a társadalomra életellenes, aljas ideológiájukat és azt is, milyen brutális kegyetlenség és terror árnyékában tartották fenn a diktatúrát. Így jutottunk el a magyarság egyik legfelemelőbb szabadságharcáig, majd a véres eltipráson át a Kádárék által levezényelt - a magyar történelem talán legbrutálisabb - megtorlássorozatáig. A Kádár-rendszerben természetesen nem lehetett őszintén beszélni a Rákosi-korszak borzalmairól és 1956-ról, hiszen ezzel Kádár saját bűntetteit is beismerte volna. Egy pillanatra se felejtsük el, hogy Kádár János teljhatalma is vérben, akasztófák tövében fogant!"

Új műfajt teremtett: a történelmi talkshow-t Forrás: Rákay Philip

Rákay Philip szerint az a legfájóbb, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt több mint két és fél évtizedben is egyfajta tabunak számított az 1945 és '56 közötti időszak rémtetteinek felemlegetése.
"Nem véletlenül, hiszen a közéletet meghatározó véleményvezérek, értelmiségiek, újságírók jelentős része személyesen, vagy felmenőin keresztül szoros szálakkal kötődött a Rákosi- vagy a Kádár-rendszerhez, így aztán a mai napig sokan vannak, akik nem érdekeltek a kommunista-szocialista diktatúra leleplezésében. Ettől az értelmiségtől nem volt elvárható, hogy a rendszerváltoztatás után tükörbe nézzen és hirtelen könnyes szemmel igazságbeszédet mondjon. Ráadásul Magyarországon nem születhetett meg a lusztrációs törvény sem, amely a kommunista hatalom egykori funkcionáriusait, emblematikus alakjait eltiltotta volna a közéleti tevékenységtől. Vagyis - például a médiában, vagy a közélet más területein - ezek az emberek a rendszerváltoztatás után szinte ugyanott folytatták, ahol korábban abbahagyták. Ezért nem csoda, hogy a mai napig sok balos megmondóembernek csípi a szemét ez a téma, és az is, ha valaki behatóan foglalkozni mer vele."
A műsor után Rákay Philip kapott hideget-meleget – ahogy mondja. Kapott vállveregetést: idős emberek könnyes szemmel mentek oda hozzá megköszönni, hogy végre az ő fájdalmukról, a velük történt megaláztatásokról, is beszél valaki. De sok fiataltól is érkezett hozzá visszajelzés, akik a sorozatot követve végre megértették nagyszüleik fiatalságának borzalmakkal terhelt időszakát. És persze akadtak érdekes beszólások, fenyegetések is.

A történelmi sorozat díszletében Forrás: Rákay Philip

„Odajött hozzám egy férfi a közértben, és ingerülten nekem támadt: hogy képzelem, hogy a kommunista bűnök bemutatásával relativizálhatom a Holokauszt tragédiáját?! Elmondta, hogy ő zsidó családból származik, a nagyszüleit elhurcolták a vészkorszak idején, és szerinte azzal, hogy a műsoromban ennyire részletesen és plasztikusan beszélünk a kommunisták kegyetlenségeiről, zárójelbe teszem mindazt a borzalmat, ami a zsidó családokkal történt. Azt válaszoltam neki: azzal, hogy a műsoraimban bemutattuk a kommunizmus gyilkos ösztöneit és elévülhetetlen bűnlajstromát, nem méricskélni akartuk azokat a század többi szörnyűségeihez, épp ellenkezőleg. Azt kívántuk világgá kiáltani, hogy tilos differenciálni emberi fájdalom és szenvedés között, függetlenül attól, hogy e borzalmakat a nácik, a nyilasok, vagy éppen a kommunisták követték-e el valamilyen beteg ideológia által vezérelve. Arról én nem tehetek, hogy az egyik sorstragédiáról évtizedek óta sokat beszélünk, a másikról pedig szinte soha. Úgy gondolom, fontos küldetést teljesítettünk történész és szerkesztő kollégáimmal, és olyan műsorokat készítettünk, amelyek segítették a tisztánlátást. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a három évig tartó munka, és az is, hogy hetente több százezer embert ültettünk a tévé elé, ami önmagában komoly siker egy történelmi rétegműsor életében. Persze a ballib média "véletlenül elfelejtette" észrevenni a sorozatot – mintha nem is létezett volna. Ilyenkor mindig tudom, hogy jó úton járunk. A Szabadság tér '89-ből kétkötetes könyv is született, és remélem, hogy májusban végre megjelenik a Szabadság tér '56 is, több száz korabeli fotóval, szintén dupla kötetben."

Hazugságok, álhírek – egy vállrándítással

"A teljes szereptévesztésben vergődő, jó ideje politikai aktorként tetszelgő ballib média velem kapcsolatos támadásai, a rólam szóló lejárató cikkek 2002 óta menetrendszerűen jelennek meg" – ezt mondta Rákay Philip, aki szerint bizonyos tollforgatók szánalmas teljesítménye elkeserítő mélységekbe süllyedt.

Rákay Philip Forrás: Origo

„Ez minden, csak nem újságírás. A balliberális médiában 16 éve olyan éllel írnak rólam, mint aki semmihez sem érthet - hiszen fideszes -, és bármihez is kezdek, mindennel bajuk van. Amikor a köztévében dolgozom, az a baj, ha kulturális, vagy történelmi műsort készítek, az a baj, ha a jól prosperáló cégeimet menedzselem, az is baj, ha a Nemzeti Ménesbirtok igazgatóságába kerülök, az a legnagyobb baj, az pedig maga a skandalum, hogy az üzleti világban is tudok sikereket felmutatni - mindenféle állami megbízás nélkül. Miközben a sajtó- és szólásszabadság teljes félreértelmezése jegyében folyamatosan hazugságokkal rágalmaznak. Legutóbb épp a 444 hazudozott arról, hogy a jól jövedelmező magáncégeim mellé "megannyi busás közpénzjutalomban" is részesülök. Ezt az álhírt persze minden kritika és utánajárás nélkül vették át a közös ideológiai mocsárban együtt dagonyázó "független" újságírók, és egyéb - a demokráciát életük árán is oltalmazó - "őrkutyák".

Engem persze véletlenül sem hívtak fel, s eszük ágában sem volt megkérdezni, valójában mi is az igazság.

Az említett ügy kapcsán végül jogerősen pert nyertem a 444 ellen. A bíróság helyreigazításra kötelezte őket, amit végül úgy kellett szinte kikönyörögni az ügyvédjükön keresztül. A bírósági végzés szerint persze azonos helyen és ugyanolyan betűmérettel kellett volna megjelentetniük a helyreigazítás szövegét. Talán mondanom sem kell, rövid idő után eltüntették a beismerő vallomást a főoldalról, míg az eredeti álhíren anno hosszú ideig csámcsogtak. Nagyjából ennyire futja tőlük, szerintük ez a sajtószabadság. Sokáig nem szólaltam meg az ilyesfajta támadások miatt, de az elmúlt két évben betelt a pohár, mert úgy éreztem, ez a sajtóban tapasztalható etikátlan magatartás túlmutat önmagán, s nem pusztán az én sértődékenységemről, érzékenységemről szól. Ezért írtam az utóbbi időben több alkalommal is nyílt levelet különböző újságíróknak, hogy őszintén elmondhassam, mit is gondolok erről a fajta értelmiségi attitűdről. Persze, tudom én, hogy minden egyes hazugság, tudatos csúsztatás nekik csak egy cikk a sok közül, amivel jó csinovnyikként szolgálhatják a megbízóikat. Egyszerűen megrántják a vállukat, és azt mondják: közszereplő vagy, viseld el! Fél évvel ezelőtt azért kellett kivennem a gyerekeimet egy budai iskolából, mert pont az ehhez hasonló, a személyemmel kapcsolatban hazugságokat állító, folyamatosan mutyikat sejtető, lejárató cikkekkel sikerült azt elérniük, hogy néhány - szélsőliberális szülő és tanár által fölöslegesen feltüzelt -, magát fékezni nem tudó osztálytárs például nácizni kezdte a gyerekeimet. Igen, nekem közszereplőként valóban többet kell elviselnem, de nácizni engem sem lehet, a gyerekeimet pedig pláne nem. Ez nem fér bele. A társadalomban ezek az indulatok éppen az ilyen balliberális hazugságcikkekből születnek."

Nem a Ku-Klux-Klán nagygyűlését vezettem

Rákay Philip szerint nemcsak történelmi sorozatai, hanem a 2002-ben napvilágot látott politikai értékrendje miatt zajlik ellene karaktergyilkosság.
„Mindaddig, amíg a balliberális média megmondóemberei azt gondolták rólam, hogy ugyanabba az akolba tartozom, ahová ők, a tenyerükön hordoztak. Amikor 2002 áprilisában a Kossuth téren kiderült, hogy ez nem így van, miden megváltozott."
Vidéki televíziósként 1992-ben került a fővárosba Rákay Philip, amikor a Magyar Televízióban megnyert egy műsorvezető kerestetik versenyt. 20 éves volt, így eleinte az életkorának megfelelő zenei-ifjúsági műsorokat vezetett. Majd évről évre egyre nagyobb tévés produkciókba hívták dolgozni.

"Ha visszapörgethetném az időt, ugyanezt tenném." Forrás: Origo

„A kilencvenes évek közepétől országos kereskedelmi rádióban, zenetévében és a köztévében is voltak műsoraim. 1998 és 2002 között pedig számos nagy rendezvény, köztük állami ünnepségek műsorvezetőjeként is színpadra léptem.

Aztán 2002 áprilisában felkértek, hogy vezessem a Kossuth téri nagygyűlést. Habozás nélkül igent mondtam. Más kérdés, hogy emiatt aztán mindenhonnan kirúgtak.

Mindez persze a híres liberális tolerancia, és a másként gondolkodás elfogadása jegyében történt. Miközben nem a Ku-Klux-Klán, hanem az akkor hivatalban lévő miniszterelnök nagygyűlésén beszéltem. Soha nem felejtem el, amikor felhívott egy nagyhatalmú médiaszemélyiség, és azt ordította, hogy amíg ő pozícióban lesz a magyar médiában, addig én portás sem lehetek majd sehol. De az is megtörtént 2002-ben, hogy az éppen állapotos feleségemmel kiléptünk a kapun, ahol a ház előtt vártak ránk, majd el akartak ütni bennünket autóval, miközben azt ordították: rohadt fasiszták. Valószínűleg sokan nem tudták akkor - és talán azóta sem - megemészteni, hogy azon az ominózus nagygyűlésen Kossuth-díjas művészek, olimpikonok és más ismert emberek álltak Orbán Viktor mögött a színpadon, nyíltan felvállalva polgári-nemzeti értékrendjüket. Megdöbbentő ereje és hatása volt ennek. Akkor a Fidesz elveszítette a választásokat, én pedig a munkámat. Majd 2002 nyarán nyolcan ültünk körül egy asztalt, és megalapítottuk a Hír TV-t, amely még az év decemberében el is indult. 2002 sorsfordító esztendő volt számomra. Akkor voltam 30 éves, és egyszerre szinte minden megváltozott az életemben. A munkám, a kapcsolatrendszerem, a megítélésem. Mindaddig tehetséges, feltörekvő, fiatal tévésként tartott számon a szakma, de a Kossuth téri nagygyűlés másnapján hirtelen egy tehetségtelen, senkiházi lettem a szemükben. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - büszkén vállalom az akkori kiállásomat. Ha visszapörgethetném az időt, ugyanezt tenném."

Megrendülni látszik a baloldali véleménydiktatúra

Rákay Philip szerint a jobboldali, konzervatív értelmiségiek egy részében a mai napig tapasztalható némi kisebbségi komplexus a baloldal véleményformálóival kapcsolatban, amelyen ideje volna végre változtatni.
"Ennek persze történelmi okai vannak, hiszen 1945 után a kommunista elvtársak megsemmisítették, kiradírozták a polgári értelmiséget. Maradt az erősen kontraszelektált, birkapásztorból miniszterré lett balos vezető réteg és az őket vakon kiszolgáló, bármire képes értelmiségi bagázs. És ami ennél is nyomasztóbb, hogy még a rendszerváltoztatás utáni két évtizedben is mesterségesen életben tudták tartani azt a toposzt, hogy a valódi értelmiségi csak balról jöhet. Ezt persze részben nyugatról táplálták, hiszen az ottani értelmiség egy része is erősen szimpatizált a baloldali ideológiákkal. Gondoljunk csak az úgynevezett '68-as generációra - amelynek tagjait ma szép számmal találjuk meg Európa vezetői között. Persze könnyű lehetett a párizsi Sorbonne Egyetemen maoistának lenni. Szívesen beutaltam volna őket, fakultatíve két hétre az Andrássy út 60-ba... E balos fősodor magyar képviselői a konzervatív, jobboldali, nemzeti érzelmű közéleti embereket, művészeket azóta is másodrendű, tehetségtelen, lesajnálni való, mucsai hülyéknek tartják, akik folyamatosan valami hazáról, meg nemzetről beszélnek, miközben a székely himnuszt énekelve, párás szemmel bámulnak maguk elé, és semmi másra nem képesek, csak hagymázas nosztalgiára. Bezzeg a balosok, ők a progresszív, haladó, a modern világot előre vivő gondolkodók. A valóság épp ennek az ellenkezője. Aki csak egy kicsit is nyitott szemmel jár, láthatja, hogy világviszonylatban is megrendülni látszik a folyamatosan erejét és hitelét vesztő baloldali véleménydiktatúra, s velük együtt a történelem süllyesztőjébe kerül az a szélsőliberális, életellenes gondolkodás is, amelyre egyre kevesebben vevők ma már."
Rákay Philip azt mondta, tömegesen ébrednek rá az emberek egész Európában, hogy évtizedek óta bornírt idiotizmussal tömik a fejüket, miközben zárójelbe került a valóság.

Forrás: Rákay Philip

„Nyílt társadalomról papolnak, mindent felülíró szabadságjogokról, s a migráció kizárólagos pozitívumairól. Ugyanakkor arcátlanul letagadják, hogy az elmúlt évtizedek európai bevándorláspolitikája csúfosan megbukott.

Lehet hazudozni arról napestig, hogy nincsenek párhuzamos társadalmak és no-go zónák Európa nagyvárosaiban, de attól a tény még tény marad. Brüsszel vagy Párizs bizonyos negyedeibe nemhogy egy átlagember, de a helyi rendőrség sem szívesen teszi be a lábát.

Itt tart ma Európa. S ebben a helyzetben a magukat mértékadó értelmiséginek gondoló lények arról írnak tele könyvtárakat, hogy az a normális, ha a homo sapiens alapvetően nem férfiként vagy nőként, hanem akár 63 féle, választható társadalmi nem szerint határozza meg magát. Tíz, tizenöt évvel ezelőtt a Budapest Pride konzervatív, francia kisasszonyok gyülekezete volt ahhoz képest, amit ma megpróbálnak az oly divatos gender-elmélet hívei a világra erőltetni. Szerintük nem fontos semmi más, csak hogy az individuum - bármi áron - jól érezze magát. A minap láttam az interneten egy fotót, amin egy tíz éves forma kisfiú nőnek öltözve és sminkelve kacéran mosolyog. A kampány szerint minél korábban meg kell engedni a gyerekeknek, hogy kiválaszthassák a valódi nemi identitásukat. Erre már szavak sincsenek. A lényeg az ego és a szabadságjogok mindenek fölötti volta. Lassan majd arra is kampány épül, hogy ha akarod, és holnap úgy ébredsz, a kutyádat vagy a kávéfőződet is feleségül veheted. Bármilyen hangosan is mondják, akármilyen erőszakosan akarják is bebizonyítani, hogy ez az európai, a modern liberális világok netovábbja, attól még az emberek jelentős része – függetlenül attól, milyen pártra szavaz az egyes országokban – normálisan gondolkodik, és azt mondja: ti nem vagytok épelméjűek."

A hazánkról és a gyerekeinkről van szó

Rákay Philip számára a család, a polgári ethosz és a haza az első. Szerinte éppen ezeket az értékeket próbálják a balliberális véleményvezérek nap mint nap a sárba rángatni.

"Ezt ők nem értik, szerintük ez nem trendi. Az ő kizökkent világképük alapján középkorian ósdi valami a nemzetállami eszme, az egészséges nemzeti identitás és öntudat, mert csak az lehet a felettébb haladó gondolkodás, ha minden nép, vallás és kultúra feloldódik majd egy össznépi, nagy olvasztótégely-nirvánában - szigorúan a multikulti jegyében. Európai Egyesült Államok, hát persze... Ez egy szélsőséges, neokommunista, utópisztikus elmebaj, némi anarchiával nyakon öntve. Ami tragédia, hogy a világot uraló elit - beleértve a létező háttérhatalmakat is - ma sokkal aljasabb és rafináltabb eszközöket használ a céljai eléréséhez, mint korábban. Ma már nem úgy van, mint a történelem nagy háborúi idején, amikor egyértelmű volt, ki áll az egyik, és ki a másik oldalon. Régen nem lehet már tudni, kinek az érdeke, hogy például az Iszlám Állam létezzen, és azt sem, kinek az érdeke, hogy mintegy varázsütésre, migránsok tömege induljon el Európába, vagy akár az, hogy terrortámadásokkal sokkolja a világ nagyvárosait. Mekkora szerep jut mindebben a nagyhatalmi játszmáknak, a gazdasági-geopolitikai érdekeknek, a különböző titkosszolgálatoknak és a szélsőséges csoportoknak? Nem tudjuk. S hogy kiderülhet-e valaha az igazság? Ha az évtizedek óta mindent eluraló és megfertőző, liberálisnak csúfolt hangadókon múlik, akkor soha. Éppen ez a lényege a szélsőliberális világképnek. Hogy minden összemosódjon."

Rákay Philip hozzátette, nehéz ebben a zűrzavarban tisztán látni, és szerinte az egyetlen remény, hogy az emberekben előbb-utóbb feléled a természetes túlélési ösztön, és tömegesen azt mondják majd: eddig, és ne tovább.

„Két héttel a választások előtt egyetlen kérdést kell megválaszolni: milyen irányba menjen Magyarország és Európa? Szerintem ma ott tartunk, hogy az elpuhult, és a balliberális politika által tudatosan lefokozott, lebutított Európai Unió egy olyan méretű veszéllyel áll szemben, amely végérvényesen zárójelbe teheti az öreg kontinens alapvető értékeit, benne hazánk évezredes keresztény hagyományát, kultúráját és mindazt, amit ma Magyarországnak nevezünk. A bevándorlás ugyanis - a hazai látszat ellenére - nem valamiféle elvont fogalom. Csak azért nem tapasztaljuk naponta a bőrünkön, mert megépült a határkerítés, és a magyar kormány évek óta, kérlelhetetlenül kemény álláspontot képvisel az ügyben. Ám ha Magyarország is tömegesen beengedné a szélrózsa minden irányából – ki tudja, milyen szándékkal - érkezőket, akkor minden visszafordíthatatlanul megváltozna."

Rákay Philip szerint Orbán Viktor feltette Magyarországot a nagypolitika térképére, és nem valamilyen önös cél érdekében, hanem azért, hogy talán az utolsó pillanatban meghúzza a vészharangot, figyelmeztetve Európát, hogy nem a jó irányba halad.
„Ezeréves történelmünk során sokszor jutott épp a magyaroknak hasonló szerep, hogy példát, irányt mutathattak Európának és a világnak. Sorolhatnám a nándorfehérvári győzőket, az egri vitézeket, Petőfiéket, vagy akár az '56-os hősöket. Talán túlzónak tűnik a párhuzam, de attól még igaz:

ezúttal a Visegrádi Négyek élén visszük a zászlót. Miközben nem csupán a saját értékeinket, hanem Európát is védjük. Óriási a tét.

Fájó, hogy sokan még mindig nem képesek ezt megérteni.

Pedig ha a következő évtizedben beáramlanak Európába az ENSZ szakértői által jósolt tízmilliók is, akkor bizony a mai cinikus kétkedők és "liberális humanisták" gyerekeikre sem vár jó világ.

Ezért ma nem arról kell beszélni, kinek szimpatikus Orbán Viktor és kinek nem, és arról sem most kell lamentálni, vajon a Fidesz hibátlan-e? Most ez sem számít. A lényeg, hogy van egy ügy, mindannyiunk közös ügye, amely mindent felülír: ez pedig a hazánk és a gyerekeink jövője, amit jelen állás szerint kizárólag a jelenlegi kormány akar és képes bebiztosítani. Meggyőződésem, hogy az élet alapvető kérdéseinek tárgyalásakor vissza kellene térni végre a normális, egyetemes értékekhez. S hogy ki mondja meg, mi a normális? Magyarország elmúlt ezer évéből számtalan példa szolgálhat zsinórmértékül."

Névjegy - Rákay Philip

Kommunikációs- és médiaszakember, producer, üzletember. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán esztétaként végzett. Nevéhez több száz kulturális- és történelmi műsor kötődik, legnépszerűbbek ezek közül a magyar kultúra kiemelkedő művészeivel készített klasszikus portré beszélgetései, színházi talk-show estjei, valamint az általa kitalált és vezetett Szabadság tér '89, illetve Szabadság tér '56 című történelmi sorozat, amelyeknek műsorvezetője és producere is volt. Több best seller kötet szerzője. 2011. januárja és 2015. júniusa között a Magyar Televízió Zrt. intendánsa, majd vezérigazgató-helyettese. 2016. novemberétől a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. igazgatósági tagja. Rákay Philip sikeres üzletember is, stratégiai- és kommunikációs tanácsadó cégével a hazai üzleti szektor jelentős vállalatainak, cégvezetőinek főtanácsadója.