Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Már a választási kampányban komoly dilemmát okozott a Jobbik vezérkarában, hogyan viszonyuljanak azokhoz a balliberális erőkhöz, amelyek ellenében annak idején létrejött a párt. Pártbéli információk szerint két komolyabb oka volt annak, hogy végül nem lett nyílt összefogás a felek között, és Vona Gábor csak rejtetten dolgozott az átszavazáson: a párton belüli radikálisok ellenállása, valamint a belső mérések, amelyek azt mutatták, szavazóik jelentős része elutasította a baloldallal való együttműködést.
Az áprilisi választáson megsemmisítő vereséget szenvedett az ellenzék, beleértve a Jobbikot is. A kudarc következtében kénytelen volt lemondani pártelnöki tisztségéről Vona Gábor, ezt követően pedig soha nem látott intenzitással kezdődtek meg a politikai mozgolódások a pártban. A radikálisok és a Vona-féle néppártiak egymást hibáztatták a gyenge választási eredményért: előbbiek azt mondták, elhibázott döntés volt a gyökereiket megtagadva politizálni, utóbbiak pedig akadályt, visszatartó erőt láttak a radikálisokban.
A feloldhatatlan ellentétet valahogyan fel kellett oldani, ennek pedig nem maradt más útja: egyik csoportnak ki kellett szorulnia a pártból. Ugyanis egyre világosabban körvonalazódott, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni.
A tisztújító kongresszuson, ha csak egy hajszállal is, de Vona Gábor irányzata nyert, így ezután módszeresen, tudatosan kezdődött meg a pártbeli ellenzék eltávolítása, aminek a platformot gründolni akaró Toroczkai László kizárása volt a csúcspontja. Ez a lépés vízválasztó volt, aminek következtében a radikálisok elkezdtek kiáramlani a pártból. Úgy látszik, a bukott pártelnök vágya teljesülni fog: a Jobbikot beviszi a balliberális pártok közé, hogy együttműködésre képessé tegye, aztán később elszipkázza a szavazóikat. A pártbeli ellenzék kiszorításával egy időben megjelentek az első apróbb, de fontos jelei annak, hogy a Jobbik együttműködést készít elő a baloldallal. Összegyűjtöttük őket!
Ennek a szimbóluma lehetne az a legfrissebb Magyar Narancsban olvasható interjú, amelyet közösen adott Jakab Péter jobbikos szóvivő, és Tordai Bence párbeszédes parlamenti képviselő. Mondani sem kell, nem is sokkal korábban ez elképzelhetetlen lett volna. Mindkét politikus méltatlanul viselkedett a magyar Országgyűlésben. Az újhullámos jobbikos politikus parlamenti bemutatkozó beszédében bűnözőkről beszélt, hatalmas felháborodást okozva a nyilvánosságban. Tordai pedig letegezte a miniszterelnököt. Nemcsak ez köti össze a feleket: a Soros-közeli hetilapban közös pontokat alakítottak ki a két párt között. Ilyen lehet a miskolci időközi önkormányzati választás, ahol mindkét párt Rokker Zsoltit, a nagyreményű humoristát támogatja. Jakab emellett azt is mondta, fontos az együttműködés, szerinte minimumcélok kellenek. Ennek kapcsán kiemelte, ha a Párbeszéd jó ügyet terjeszt a Ház elé, megszavazzák. Tordai pedig egy esetleges kormányváltás esetén el tud képzelni egy olyan nagykoalíciós kormányzást, amelyben a Jobbik is benne van.
Nem kell túl sokat ragozni, hogy a Juhász Péter-féle, azóta megszűnt balliberális Együtt kisegítése szóba sem kerülhetett volna korábban az antikommunista gyökerű párt háza tájékán. Toroczkai László Facebook-bejegyzése alapján pedig így történt.
A politikus azt mondta, hogy Szabó Gábor pártigazgató, Sneider Tamás, a párt elnöke, valamint Sövegjártó Kristóf, Vona Gábor főtanácsadója a választás után közvetlenül arra próbálta rávenni a Jobbik elnökségét, segítsék meg Juhászékat, hogy vissza tudják fizetni a 150 millió forintos kampánytartozásukat.
Bár Sneider tagadta vádakat, és lehazugozta Toroczkait, azonban egyelőre nem perelte be állításaiért, így minden valószínűség szerint megállja a helyét a történet.
Nem ennyire látványos, de a párt vezető politikusai és a Jobbik-média kommunikációs szinten megkezdte a radikális Jobbik szimbólumrendszerének leépítését. Jó példa erre, hogy
a napokban Volner János, a párt újraválasztott alelnöke, a párt EP-listavezető-jelöltje a HírTV-ben azt mondta, hogy a Magyar Gárda ideje lejárt.
Az egykori gárdakapitány nyilatkozata üzenetértékű, feltehetően nem véletlenül vele mondatták ki ezeket a szavakat. Ugyanis a politikus három éve még azt mondta, minden erejével azon lesz, hogy a Jobbik kormányra jutása esetén a Magyar Gárda ne csupán életre keljen, hanem intenzíven fejlődjön is. Hozzátette, a cigányok megfélemlítésében jól teljesítő szervezet tökéletesen összeilleszthető a néppártosodással. A 2018-as Volner azonban már úgy látja, hogy a gárdás vonulások ideje lejárt, és ha a Jobbik kormányra kerülne, felesleges is lenne a szervezet, mivel enélkül is javítanának a közbiztonságon.
Ebbe a körbe sorolható Gyöngyösi Márton, elnökhelyettesnek éles kirohanása a Pongrátz család ellen. Az '56-os forradalmi hős, Pongrátz Gergely testvérével együtt részt vett a Jobbik alapításán, ahol előbbi megható beszédet mondott, arra kérve a megjelent jobbikosokat, hogy őrizzék és vigyék tovább a forradalom lángját. Nemcsak a párt felső vezetésében, hanem a párttagok körében is hatalmas kultusz övezi a Pongrátz-családot. Ezt tökéletesen példázta, hogy Vona Gábor irodájának falán egy nagyobb Pongrátz Gergely-kép volt található.
Visszatérve Gyöngyösire: soha senki nem engedte meg magának a Jobbik berkein belül, hogy nyíltan nekimenjen a párt egyik legfontosabb szimbólumának.
A Jobbik elnökhelyettese azt kifogásolta, hogy Pongrátz András közleményében arra kérte Vonáékat, ne használják pártcélokra a lyukas zászlót, és azt javasolta, keressenek új szimbólumokat. Gyöngyösi közösségi oldalán azt üzente, igenis fel fogják venni a zászlót.
Nemcsak a Pongrátz család esett áldozatul a balra nyitás politikájának, hanem Budaházy György és testvére, Edda is. Ugyan Sneider Tamás még elment a radikáljobbos, utcai harcos áprilisi tárgyalására, azonban még aznap hozzátette, hogy fel sem vetődhet, hogy Budaházy szerepet kapjon a Jobbikban. Mivel a Jobbikon belül nagy népszerűségnek örvendett a Kossuth téri tüntetések aktív résztvevője, ezért a párt vezetői közül senki nem mert nyíltan neki menni, a feladat a pártmédiára maradt.
A mostanában a párt ökleként funkcionáló Zsúrpubi több anyagában is foglalkozott személyével, legtöbbször gunyoros hangnemben. „Budaházy rendíthetetlen, megvehetetlen hazafias elkötelezettségéről” értekeztek, majd „immár fideszorientált gondolkodásúnak” bélyegezték.
A radikális mozgalmár testvérét sem kímélték a pártharcok közepette, a már címében is sokatmondó „Budaházy Eddának a magyar nők szülőcsatornájában turkáló videóját szétszedte az internet” elnevezésű lejárató anyag jelent meg az újjobikos portálon. A támadások középpontjába kerültek a régi Jobbik további meghatározó arcai, így Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás is, azért, mert a választási kampányban ellenezték a Jobbik közeledését a balliberálisokhoz, ezen belül a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióhoz. Róluk is több támadó cikk született a Jobbik médiájában, nem kevés számban.
A párt tisztújító kongresszusát megelőzően nagy karriert futott be Gyöngyösi Tamásnak a Zsúrpubinak adott nyilatkozata. A portál azon kérdésére, hogy változtat-e a Jobbik a balliberális ellenzéki pártokkal való együttműködési stratégiáján, nem adott egyértelmű választ.
Gyöngyösi úgy látta akkor, hogy az eredmény tükrében valamin egész biztos változtatni kell. Ezzel szóban nyitott a baloldal felé.
Hozzátette, rövid távon kell meghozni ezt a döntést. Nem volt elszigetelt eset az elnökhelyettes nyilatkozata, hiszen főnöke, Sneider Tamás is hasonló tartalmú gondolatokat osztott meg a nyilvánossággal a tisztújítást szünetében. A pártelnök éppen a balliberális HVG-nek vázolta, hogy egy esetleges Fidesz-ellenes, teljes ellenzéki összefogás kapcsán Gyurcsány Ferencen kívül „sokan szóba kerülhetnek”.
A Jobbik a 2006-os Kossuth téri tüntetések során emelkedett fel, hogy aztán több mint 10 év múlva, teljesen más körülmények között visszatérjen oda. Az áprilisi hatalmas vereség, amely 2010 óta a harmadik volt, óriási frusztráltságot váltott ki az ellenzéki pártoknál és szimpatizánsaiknál. Ennek eredménye az lett, hogy még meg sem alakult a negyedik Orbán-kormány, máris utcára vonultak ellene.
Bár látszólag a Jobbik szempontjából nem sok értelme volt a megmozdulásokon való részvételnek, azonban a színfalak mögötti már ekkor tudatos politikai-ideológiai átrendeződés zajlott.
Ez magyarázatot ad arra, miért képviseltette magát a tüntetésen a párt vezetősége testületileg. A demonstráción olyan politikusok jelentek meg, mint Juhász Péter, Gyurcsány Ferenc, Szél Bernadett és Hadházy Ákos. Nemcsak a Jobbik radikális korszakában, de pár éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy a párt együtt vonuljon utcára a Morvai által „szemkilövetőknek” nevezett politikusokkal egy meglehetősen kérdéses motivációjú ügyben.
