Orbán Viktor és Tusványos

Évek óta megfigyelhető, hogy az ellenzék, és főleg a végtelenül erőtlen ellenzék szerepét átvevő ellenzéki propagandamédiumok mennyire tartanak Orbán Viktor tusnádfürdői beszédétől. Hol ijesztgetik az elhangzottakkal az olvasóikat, hol inkább feltűnően bagatellizálni próbálják, de a félelem a szavaktól egyértelmű. A szavaktól, egészen pontosan a gondolatoktól. És ez érthető is. Hiszen talán a legnagyobb baj az ellenzéki oldalon a gondolatok hiánya.    

De miért nincsenek igazi ellenzéki gondolatok?

2015 januárjában sok minden eldőlt. Négy nappal voltunk a Charlie Hebdo terrortámadás után. Párizsban államfők vonultak fel a terror ellen tiltakozni, ott volt Orbán Viktor is. Az általános hangulat a megdöbbenésen és részvéten túl az volt, hogy egymás kezének megfogásával és gyertyagyújtással kell felhívni a világ figyelmét erre a borzalomra.

Orbán Viktor viszont ennél többre gondolt. Migráció és terrorizmus összefüggéséről beszélt. A lényegről. Hogy az európai ember támadás alatt áll.

Az ellenzék hallgatott (sőt vitatkozott), és akkor még a legtöbb európai ország is. Most már az osztrák, az olasz kormány, a német fő koalíciós partner, meg a visegrádi országok is ugyanezt mondják. Vagy éppen az amerikai elnök is.

A történelem, a politika természetesen bonyolult dolog, de olykor vannak olyan pillanatok, amikor csak egyetlen lehetséges gondolat, cselekedet létezik. Ilyen volt 2015 januárja is. Megérteni, hogy mi történik, és megfogalmazni, hogy mit kell tenni, hogy aztán később ne történjen ilyen.

Megállítani a migrációt és erősíteni a nemzetállamokat.

Mivel az egyetlen lehetséges választ a magyar miniszterelnök adta meg a kor legnagyobb problémájára, az ellenzék nem is tudott mit csinálni. Helyeselni nem akart, igazi gondolatai pedig nem voltak. Hiszen pontosan tudták: az egyetlen racionális, tisztességes és intellektuális válasz az, amit a kormány adott.

De hát éppen ez lenne egy politikus legnagyobb feladata: megérezni (akár előre) a történelem irányát. Hogy mi lesz, hogy mit kell tenni.

Nézzünk is három miniszterelnöki beszédet Tusványosról. Kezdjük az elsővel, amit miniszterelnökként mondott.

Orbán Viktort 1998. július 25-én fogadta Emil Constantinescu román köztársasági elnök, innen ment Tusványosra.

A következő gondolatokat fogalmazta meg aztán beszédében a magyar miniszterelnök: számolni kell azzal, hogy Magyarországot előbb veszik fel az Európai Unióba, mint Romániát. A magyar kormány ekkor is meg fogja teremteni a lehetőségét annak, hogy a határon túli magyarok a schengeni szabályok ellenére könnyen tudjanak Magyarországra jönni. A bekövetkező NATO- és EU-tagság felértékeli Magyarország súlyát, de ezt a magyar kormány a szomszéd országokkal való együttműködés erősítésére használja majd fel. Fontos, hogy a magyar kormány ne kapjon euro-farkasvakságot, és ne becsülje le a keleti piacokat.

Már ekkor felvetődött a kettős állampolgárság kérdése, és Orbán Viktor azt mondta, ha a külhoni magyarok ezt kérik, a kormány kész közösen megvizsgálni a lehetőségeket.

Tehát: keleti nyitás, nem kell elájulni Brüsszeltől és kettős állampolgárság. 1998-ban már erről beszélt Orbán Viktor. Húsz évvel ezelőtt.

Amint egyébként láthatják az Origón, összeszedtük az elmúlt évek tusványosi Orbán-beszédeinek a legfontosabb gondolatait. Én most kiemelek még kettőt, először is ugorva 1998 után közel tíz évet.

2007.

Így fogalmazott akkor Orbán Viktor: "Szerte Európában megfigyelhető, hogy megváltozott a korszellem, az európaiak az erkölcsi relativizmus helyett fogódzókat és eligazodási pontokat keresnek. Más szellemi alapokra kell helyezni a jövő politikáját, ragaszkodni kell a közösségi kötelékekhez, a családhoz és a kulturális értékekhez".

Később beszélt a '68-as diáklázadások céljairól. Azt mondta, hogy akkor egyfajta kulturális ellenforradalom zajlott le Nyugat-Európában, amelynek az volt a lényege, hogy az egyén elérje a teljes szabadságot, ezért az embert meg akarták szabadítani a közösségi természetű kötelékektől, mint például az anyanyelvétől, a származásától vagy a nemi identitásától. Ezt a fajta szellemiséget a politikában neoliberalizmusnak is nevezik - tette hozzá. Megjegyezte azt is, hogy az európai politikát sokáig az úgynevezett politikailag korrekt kifejezéssel lehetett jellemezni, amely annyit jelentett, hogy ha valaki hazáról beszélt, akkor nacionalizmussal vádolták, ha családról, akkor homofóbiával, ha nemzetről, akkor antiszemitizmussal, ha pedig a hit értékeiről, akkor klerikális reakcióval. "Megváltozott a helyzet, egyenesen kell beszélni a fogalmakról, nem lehet eltűrni, hogy az egyenes beszéd miatt megvádolják az embereket, kiforgatva azok szavait" - mondta Orbán Viktor.

1968 árnyoldalairól nem volt általános és népszerű beszélni akkor Európában. A liberalizmus mindenhatóságának megkérdőjelezéséről sem. (A francia köztársasági elnökök között elsőként Nicolas Sarkozy 1968 negyvenedik évfordulóján, 2008-ban beszélt először keményen a hatvannyolcas örökség kétarcúságáról.) Ahogy a politikai korrekt beszéd hazugága is új és mély gondolat volt: a politikai korrekt beszéd, ami magát a gondolatot, a vitát, a "mást gondolni" szabadságát akadályozza meg. Az elmúlt években derült ki, hogy mindez mennyire így van.

Ugorjunk újabb jó néhány évet. Tavaly a következőket mondta a magyar miniszterelnök:

- "A magyar választásoknak most európai tétje is lesz. Amíg én vagyok Magyarország miniszterelnöke a kereszténydemokrata kormány élén, addig a határkerítés a helyén marad, a határokat meg fogjuk védeni, és Európát is meg fogjuk védeni".

Mint tudjuk, azóta Angela Merkel német kancellár is elismerte, hogy a határkerítés egész Európát védi.

- "Lesz a voksolásnak egy közép-európai tétje is. A brüsszeli bürokraták és Soros György is abban érdekeltek, hogy gyengítsék Közép-Európát, amelyben akadályt látnak a Soros-terv végrehajtásához. Vannak olyan erők Európában, amelyek azért akarnak új kormányt Magyarország élén, mert ezzel tudnák gyengíteni a V4-ket"

- "Fontos kérdés, hogy Magyarország a magyarok országa lesz-e, Németország a németek országa lesz-e, vagy sem a jövőben. Kik fognak élni Európában? – ez a történelmi kérdés, amivel szembe kell néznünk. A valóságban sikeres integrációt nem ismerünk."

- "A migránsok kultúrája élesen szemben áll az európai kultúrával. Az európai kultúrában például kívánatos, hogy a férfiak és a nők egyenjogúak legyenek – a muszlim világban ez elfogadhatatlan. Csak idő kérdése, hogy melyik kerekedik felül."

- "Sohasem lehetünk szolidárisak olyan eszmékkel és embercsoportokkal, amelyek célja, hogy megváltoztassák azt, ami az európai kultúránk lényege, ha szolidárisak vagyunk, annak az eredménye az önfeladás."

- "A 90-es évek elején a legtöbben az előttünk ismét kinyíló nyugati világhoz való igazodást, az ahhoz való teljes hasonulást tartották evidenciának. Mi összeültünk, és arra gondoltunk, hogy nekünk, a vasfüggöny inneni oldalán élő szabadságharcosoknak lehet érdemi mondanivalónk annak az Európának a számára, amely akkor már 40 éve szabadságban és jólétben élt".

A visegrádi országok súlya, az integráció csődje, a kultúrák háborúja, leszámolás a hamis szolidaritással és persze Magyarország szavának ereje.

Az elmúlt egy év meghatározó történései.

És egy nagyon fontos fogalom: kereszténydemokrata kormány. Amivel elég nehéz vitatkozni.

Ahogy a fenti néhány példa mutatta, a miniszterelnök tusványosi gondolatai gyakran évekkel megelőzték az európai gondolatokat.

És ezeknek a tusványosi gondolatoknak - ahogy Orbán Viktor más beszédeinek is - nemzetközi súlya van. Amikor például a Le Figaro vezércikkben figyelmezteti Merkel kancellárt és Macron elnököt egy brüsszeli csúcs kellős közepén, hogy figyeljenek Orbán Viktor szavaira, akkor a nemzetközi jelentőséget nehéz tagadni.

Várjuk tehát a miniszterelnök idei tusványosi beszédét.