Ahogyan azt korábban megírtuk, Szél Bernadett kedden lemondott az LMP elnöki posztjáról és a frakcióvezetésről. Lemondásáról levélben írt az LMP zárt Facebook-csoportjába a tagságnak és a párt országos elnökségének, ami a HVG birtokába jutott. Sallai ehhez a levélhez szólt hozzá, mondván Szél „a valóságtól meglepő mértékben elrugaszkodott, önmagával szembenézésre képtelenséget sugárzó” levele arra sarkalta, hogy levélben reflektáljon a pártelnök lemondására és az LMP-ben hosszú ideje zajló történésekre.
Sallai úgy fogalmazott:
Valaki, aki hosszú időn keresztül meghatározó, jó ideje legjelentősebb szereplője volt politikai közösségünknek, aki maga határozza meg minden láthatóságunkat a külső kommunikáció szervezésével jó ideje, aki a legismertebb arcunk és egyben felelős társelnökként a politikai stratégiai irányokért, nem talál semmi hibát vezetői ténykedésében – az meglep. Ellenben mindenki másban hibásokat lát, az EB-től a titkáron át a Fideszig a párt helyzete miatt. Ez benyomásaim alapján döbbenetes, már-már kóros.
A volt titkár Hadházyt sem kíméli, állítása szerint
Szél Bernadett Hadházy Ákossal végighisztizte/zsarolta a választások előtti másfél évet, és mindennek úgy kellett lennie, ahogy ők kitalálták. Ákossal, Ron Werberrel, Petikével, Erzsivel – mindentől mindennek úgy kellett lennie, ahogy Detti akarta, persze azt, hogy mit akar, nem tudom ki mondta meg neki. Magára hagyva? Ez vicc?
Az ökölharcos LMP-s szerint Szél Bernadett
bárhol megállná a helyét: DK-ban, Fideszben, MSZP-ben – bármit látszólag hitelesen képvisel, akár egyetért azzal, akár nem, és már képes magát úgy fényezni, ahogy a legprofibbak. Bárhol megállná a helyét – épp ez a baj.
Sallai úgy látja, Szél áldozatnak próbálja beállítani magát, holott szembementek a kongresszusi döntésekkel, és lábbal tiporták a párt alapelveit. A párt egy része az LMP korábbi határozatához ragaszkodott, miszerint mindenhol saját jelöltet indítanak, ami szembement az akkori országos elnökség többségének véleményével, akik valamelyik ellenzéki párttal fogtak volna össze annak érdekében, hogy legyőzzék a kormánypártot.
Hősök, csak épp egy karrieristákat futtató, érték nélküli pártot csináltak egy politikai közösségből, ami a politikai kultúra megújítására jött létre. Csak épp a következménynélküliség és a „vezető azt csinál, amit akar” és a „talpasok fogják be” politikai kultúráján, illetve „elefántcsonttoronyban élve le lehet ejteni mindenkit” politikai kultúra megteremtésén dolgoztak.
Sallai a lemondott pártelnököt képmutatónak látja, mivel „nem a jövedelemmel és szerepléssel járó parlamenti mandátumról mond le, hanem a melóval járó szervezési munkáról”.
Az extitkár további véleménye, hogy
Az LMP végső stádiumban van. Hogy az agyhalál, vagy a szívmegállás következik be gyorsabban, nem tudni, de szemlátomást érdemi törekvés nincs is arra, hogy más jövő lehessen. Az LMP egy színtelen, szagtalan, karaktertelen, jelentéktelen politikai erővé silányodott, ami maga karikatúrájaként groteszk arccal vonul ki szánalmas közjátékok közepette a közéletből, és amihez Detti 'visszavonulok és meggondolom a világ dolgait' színjátéka egy felvonás erejére elkápráztathat bennünket, de az irányon nem változtat sajnos.
Az elkeseredett politikus hozzáteszi:
Szégyen ezen emlékekkel ma az LMP-re nézni, piti tisztségharcokért, fizetett tisztségekért küzdő egzisztenciacsatákat szemlélni, és szégyen látni mivé lett az, amiben oly' sokan bíztak az alakuláskor. Néhányak növekvő pénzügyi elvárása és érdemben csökkenő értékjelenlét jellemzi az LMP-t, ami gyalázat. Nagyszerű emberek mentek el az évek alatt, akikre nagy szükség lenne, de Dettiék fő felelőssége abban van, hogy kinyírtak mindenkit maguk körül, aki még változást hozhatna.
Felteszi a kérdést:
Miben bízhatunk még, kik itt maradtunk? Detti mai bejelentése a süllyedő hajót elhagyó kapitány képét erősítve röpíti tovább az LMP a politika szemétdombja felé, ahová egyre inkább való. A pártelnök távozása akár jó dolgot is eredményezhet „de hogy ez ébresztőként működik-e vagy az életben tartó kábelt a konnektorból kirántó erőként – nem tudni.
A volt szakpolitikus azokra a facebookos kérdésekre, miszerint miért nem szólalt meg a kampányban szakmai kérdésekben, velős választ adott:
A válasz egyszerű: azt LMP politikáját ezek a témák nem érdeklik. Részben ezért, részben személyi okok miatt semmilyen formában nem motivál ez a közösség arra, hogy bármit önkéntesként tegyek érte. Vannak fizetett politikusok, ez az ő reszortjuk. Ebben a formában az LMP-ért én már nem kívánom felemelni a kisujjamat sem. Főleg nem fogok egy embert sem rábeszélni, hogy e közösség tagja legyen, mert így is szégyellem magam azok előtt, akik esteében ezt tettem korábban. Itt voltam a születésénél, soha más pártnak tagja nem voltam, gondoltam megvárom az elmúlást is. Egyetlen dolog van, amivel újra szívesen dolgoznék: a Jan Kendernay által szorgalmazott teljes belső megújítás. Semmi másnak nincs értelme.