A gazdák életét vidéken lehet megérteni

„Vidéki ember vagyok, de amikor csak tehetem, járom az országot, hogy magam is tanuljak a gazdáktól. Jobb első kézből megismerni az örömüket, a gondjaikat, a mezőgazdaságot ugyanis ott lehet a leginkább megérteni, ahol földet művelnek, vagy állatot tartanak” – mondta Nagy István agrárminiszter az Origónak. Arról is beszélt, hogyan lehetne megszüntetni a termelők és a feldolgozók közötti felvásárlási árharcot. Interjú Nagy István agrárminiszterrel.

Nemrégiben tartott egy sajtótájékoztatót, ahol azt mondta, hogy az almatermés 30 százaléka étkezési, 70 százaléka pedig ipari alma. Arra kell törekedni, hogy legalább fele-fele arányban termeljenek a gazdák ipari és étkezési almát. Miért lenne fontos az arányok változása?

Ahhoz, hogy nagyobb nyereséget termeljen az ágazat, korszerű, étkezésialma-ültetvényekre van szükség, amelyhez a Vidékfejlesztési Program ültetvénytelepítést támogató pályázati felhívása is lehetőséget teremt. A már lezárult pályázat keretében ez idáig több mint 7,5 milliárd forint megítéléséről született döntés. A támogatásnak köszönhetően többek között mintegy 1600 hektár új almaültetvény létesítésére nyílik lehetőség, amelyek jövőre meg is valósulnak, úgyhogy szép fejlődésnek nézünk elébe. Ezek öntözéssel biztosított, jéghálóval ellátott ültetvények lesznek, így természetesen a termés is egészen más minőségű lesz. A versenyképes értékesítés feltétele a gyönyörű és kiváló minőségű alma, amelyeket a vásárlók keresnek.

Nagy István agrárminiszter Fotó: Talán Csaba

Az idén is, mint minden évben, probléma volt a felvásárlási árakkal az almánál is. Úgy tűnik, ez a harc minden évben kialakul – nem is emlékszem olyan évre, hogy a feldolgozók ne akarták volna mélyen áron alul felvásárolni a terményt. Mi kellene ahhoz, hogy ez az árháború ne alakuljon ki minden évben, és jól járjon a termelő és a feldolgozó is?

A nehézséget a korlátozott feldolgozási kapacitás jelenti. Az almatermelők nemrég megegyeztek a feldolgozókkal, ám a szőlőnél is hasonló a helyzet. Véleményem szerint csak a közös összefogás jelenthet megoldást. A termelők magas áron akarják eladni a terményüket, viszont a felvásárlók az alacsony árban érdekeltek. Megoldást jelenthet, ha a feldolgozás is a termelők kezébe kerül. Így a két tevékenységből származó jövedelem kiegészítheti egymást.

Egy olyan közösségi tulajdonban lévő almafeldolgozót kell építenünk, amely méreténél fogva ármeghatározó tényező lehet.

Több kérdést is mérlegelünk, például, hogy a feldolgozó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében hol valósuljon meg; állami tulajdonban, vagy a gazdák tulajdonában álljon-e, érdemes- e megvásárolni és fejleszteni egy már meglévő üzemet. Reményeink szerint, rövidesen megszületik a döntés. A vidékfejlesztési forrásokból ötvenmilliárd forint áll rendelkezésre élelmiszeripari üzemek fejlesztésére. Ebből tízmilliárdot különítettünk el a szőlő- és borágazat további támogatására, negyven milliárd forint pedig élelmiszeripari beruházások fejlesztésére szolgál. Erre pályázhatna például egy gazdaközösség. A termelőknek ma összefogásra és hosszú távú termelői szerződésekre van szükségük, amely olyan árképletet tartalmaz, ami figyelembe veszi a nemzetközi piaci viszonyokat és a termést. Vagyis azokat az objektív paramétereket, amelyek betartásával kikövetkeztethető a tisztességes felvásárlási ár mértéke.

Az agrárágazat másik nagy problémája most a sertéspestis terjedése. Nem telik el úgy nap, hogy ne olvasnánk híreket arról, hogy hol pusztít a betegség és milyen mértékben. Mennyire van veszélyben a magyar sertéságazat?

Magyarországon afrikai sertéspestist csak vaddisznóban mutattak ki, amíg ez így marad, addig stabil a piaci pozíciónk. A nagyüzemi sertéstartóknál kiemelt ellenőrzéseket folyatunk a szigorú szabályok betartása érdekében. A nehézség inkább a háztáji gazdaságokban jelentkezik, ahol önellátásra tartanak 1-2 hízót. Előfordul, hogy a telken nincs kerítés, ezért a jószág ki-be járkálhat, így pedig lehetőség adódik arra, hogy vaddisznóval találkozzon. Ez pedig komoly kockázati tényezőt jelent.

Fotó: Talán Csaba

Valószínűleg sokan nem is hallottak erről a járványról, és a háztáji gazdálkodók egy része azt is gondolhatja, hogy messze van az a sertéspestis, nem ér el idáig. Hogyan világosítják fel a kisgazdálkodókat, hogy igenis nagy a veszély?

Folyamatosan hangsúlyozzuk a megelőzés fontosságát, és az országos főállatorvos által hozott határozatok maradéktalan betartásának szükségességét, mert csak így lehet megóvni a betegségtől a hazai házisertés-állományt. Az érintett megyékben egyeztettünk a sertéstartókkal, felhívtuk a figyelmüket arra, hogy ne engedjék ki a portáikról az állatokat, hiszen egy fertőzött házisertés tönkreteheti az egész magyar sertéságazatot.

A következő téma a szőlő, a szüret és a bor. Két héttel korábban kezdődött a szüret, és azt mondják a gazdák, hogy rendkívül jó az idei termés.

Valóban úgy látjuk, hogy a 2018-as esztendő kiváló termést hozhat és nagyszerű borok születhetnek majd az idei szőlőből. Érdemes lesz megjegyezni ezt az évjáratot.

Fotó: Talán Csaba

Éppen a borra szerettem volna rákérdezni. Az tény, hogy kis tételben világszínvonalú boraink vannak. Prémiumborok. De ha valaki középkategóriás, nem olyan drága, de nagyon jó magyar bort szeretne venni, bajban van. Kevés az ilyen bor, pedig nyilván lenne rá kereslet. Mi ennek az oka?

Amellett, hogy világszínvonalú borokat készítenek az úgynevezett „alsó polcos” borok iránti keresletet is ki tudják elégíteni a magyar termelők. Inkább az az izgalmas kérdés, amikor valaki hétköznap – a munkából hazaérve – kinyitna egy palack bort, ami például jólesne neki fröccsként. Ezzel az a gond, hogy ha rá is talál a megfelelőre, a következő héten már nem biztos, hogy kapható. A megoldás az lehetne, ha a kistermelők eladhatnák a szőlőt a közösségi borfeldolgozóknak, így nagyobb mennyiségben lehetne azonos minőségű bort termelni közepes áron. Emellett a piacon is nagy igény lenne a jó és középkategóriás borokra. Azt szeretnénk elérni, hogy az áruházláncok tudjanak annyi bort vásárolni, hogy januártól decemberig elérhető legyen ugyanaz a termék.

A gazdáknak van-e lehetőségük fejleszteni pályázatok segítségével? Egyszerűsödhetnek-e a pályázatok?

Igen, hiszen a kormány egyik fontos célkitűzése, hogy a rendelkezésre álló uniós források a kis- és közepes gazdaságok fejlesztéseit szolgálja. A Vidékfejlesztési Program keretében elérhető mintegy 1300 milliárd forint – a többi uniós tagállamhoz képest kiemelkedően magas arányban – több mint 50 százalékban, kifejezetten az agrárberuházások megvalósulását segíti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte minden vidékfejlesztési pályázatot kiemelt érdeklődés kísér. A beérkezett kérelmek elbírálása pedig jó ütemben halad, hiszen a teljes vidékfejlesztési keret több mint 98 százalékára már kötelezettséget vállalt a tárca. Ez eddig összesen több mint 174 000 nyertes kérelmet jelent.

Fotó: Talán Csaba

A munkaerőhiány hogyan jelentkezik az ágazatban? Egy termelő azt nyilatkozta korábban, hogy öt év múlva nem lesz, aki leszedje a megérett gyümölcsöket, zöldségeket, és nem lesz, aki megmetssze a fákat. Valóban ennyire súlyos a helyzet?

Ezt a kérdést komplexen kell kezelnünk. Középtávon megoldást jelenthet a digitalizáció, a robotizáció elterjedése, a bérek dinamikus emelkedésével pedig meg tudjuk tartani, illetve az ágazatba tudjuk vonzani a munkaerőt. A technológiai fejlődésnek köszönhetően egyszerűsödhet a fizikai munkavégzés, ami a fiatalok számára is új lehetőségeket nyithat a mezőgazdaságban. Fontos továbbá, hogy a bérek emelkedésével párhuzamosan a munkát terhelő adók és járulékok is csökkenjenek. A magyar mezőgazdaság hosszú távú fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele egy piaci igényeket figyelembe vevő duális szakképzési rendszer kifejlesztése is, melynek során kiemelt figyelmet kell fordítani a felnőttképzés területére.

Mennyire lehet vonzó a fiatalok számára az agrárpálya ma?

Mindenekelőtt el kell oszlatni azt a sztereotípiát, hogy aki gazdálkodásra adja a fejét, annak gumicsizmában kell a trágyában gázolnia, másrészt a digitalizáció érdekesebbé, innovatívabbá teheti a mezőgazdaságot, megkönnyítheti a fizikai munkavégzést és javíthatja annak presztízsét. Emellett a továbbiakban is támogatjuk a fiatal gazdálkodókat és a Közös Agrárpolitika reformjával a generációváltást is ösztönözni kívánjuk.

Fotó: Talán Csaba

Hogyan lehetne a magyar mezőgazdaság versenyképességét erősíteni? Például, ha az öntözött területek mértékét nézzük, mennyire van versenyhátrányban Magyarország e tekintetben? Milyen segítséget tud nyújtani a kormány?

A magyar mezőgazdaság termelékenysége 2010 óta növekszik, ami uniós összehasonlításban is figyelemre méltó. Például az egy hektárra jutó bruttó hozzáadott érték hét év alatt 48 százalékkal emelkedett, amely Belgium, Litvánia és Írország után a negyedik legmagasabb érték az unión belül. A magyar mezőgazdaság termelékenysége a látványos növekedés ellenére jelentős tartalékokkal rendelkezik. A kormány a mezőgazdaság versenyképességének növeléséhez többek között a jövedelempótló agrártámogatásokkal, kedvezményes hitelprogramokkal, az öntözés fejlesztésével, a digitalizáció ösztönzésével, valamint az alapvető élelmiszerek áfájának ütemezett csökkentésével járul hozzá. Emellett az élőmunkát terhelő adók és járulékok, valamint a személyi jövedelemadó és a társasági adó csökkentése is segíti, hogy magasabb legyen a gazdák jövedelme, amely tovább növelheti a versenyképességet. Magyarországon az öntözött területek aránya elmarad a nemzetközi átlagtól, épp ezért a következő időszakban kiemelt célunk ezen területek növelése, amit a termelői igényekhez igazítottan valósítunk meg, ennek érdekében a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közel 41 ezer gazdálkodót kérdezett meg a témában.

Nem telik el úgy hét, hogy ne jelenne meg több hír arról, hogy járja a vidéket, és lényegében az ország legkülönbözőbb szegleteiben találkozik a gazdákkal. Miért fontos önnek, hogy személyesen találkozzon a termelőkkel?

A mezőgazdaság helyzetét nem lehet Budapestről egy Kossuth téri irodából átlátni, ott kell jelen lenni, ahol a gazdák a földet megművelik, és ahol az állatokat tartják. A vidéket járva rengeteget tanulok tőlük, beleértve a legkisebbeket és a legnagyobbakat is. Nagyon fontos számomra, hogy a termelők gondjait, örömeit első kézből ismerhessem meg.

Fotó: Talán Csaba

Azt nem lehet mondani, hogy nincs személyes tapasztalata a gazdálkodásban, hiszen önnek is vannak állatai. Nemcsak háztáji szárnyasok, de például méhészkedik is.

A tanyán, ahol születtem, önellátók voltunk. Boltba ritkán jártunk, hiszen mindent saját magunk állítottunk elő. Mivel számomra ez volt a természetes, felnőttként is erre vágytam. Amikor később házat vásároltunk, az eladó azt mondta: azért adja alacsonyabb áron, mert a hozzátartozó nagy kertet senki nem akarja megművelni. Alig tudtam magamban tartani, hogy nekem éppen ez a célom. Így van gyümölcsösünk, zöldségeskertünk, sőt még baromfiudvarunk is.

Ez kikapcsolja?

Igen. Nagy öröm számomra, amikor a vasárnapi ebéd után kiülök a kertbe a fa alá, jönnek a tyúkok, kapirgálnak, a liba néha megcsipked, a kutya kétségbe van esve, hogy felborult a rend. Klassz érzés tanúja lenni, hogyan születik egy kisgalamb, nő fel, nyer versenyeket. Ezek a pillanatok segítenek abban, hogy a hétköznapi nyüzsgésből ki tudjak kapcsolódni. A méhekhez sem lehet idegesen hozzányúlni, mert akkor azonnal szúrnak. Muszáj lelassulni, ki kell fújni a feszültséget.

Akkor ön biztosan nem vesz boltban mézet – hiszen vannak méhei. De aki boltból veszi, biztos lehet abban, hogy valódi mézet kap?

Abban az esetben, ha magyar csomagolású mézet vásárolunk, akkor igen. Ha esetleg külföldi árut vesz valaki, akkor érdemes résen lenni. Egyébként alig lehet megkülönböztetni a „mű” mézet az igazitól, ugyanis a hamisítók 70 százalékban kínai hamis mézet használnak, és 30 százalékban hozzáadják a nemes, magyar mézet. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy magyar mézet válasszon, mert az biztosan valódi.

Fotó: Talán Csaba

Nem is olyan régen láttam önt az egyik színházban a lépcsőn ülni – onnan nézte végig az előadást. Színházrajongó?

A szenvedélyem akkor kezdődött, amikor a második diplomámat szereztem a Műszaki Egyetemen. Minden héten utaztam vidékről, és addig, míg a csoporttársaim kocsmázni mentek, én a színházat választottam. Gyakran már csak a lépcsőről vagy a pótszékről néztem végig az előadást. De nem ez számított, hiszen láthattam Agárdit, Sinkovitsot és Bástit is a színpadon. Hatalmas élményt nyújtott. A színház iránti rajongásom a mai napig is tart. Ha látom a naptáramban, hogy van egy szabad estém, biztosan megnézek egy darabot. Miniszterként is előfordult már velem, hogy lépcsőről néztem végig az előadást. Az a két és fél óra segít abban, hogy a következő napok programjain teljes odafigyeléssel tudjak részt venni.

A könnyűzenét is szereti – sőt, koncertekre is jár. Melyik volt az utolsó könnyűzenei koncertélménye?

A Szigeten a Mumford & Sons. Fantasztikus volt. Egyetemista koromban a kedvenc zenekarom a Status Quo volt. Néhány éve elmehettem volna az egyik koncertjükre, de fáradt voltam és kihagytam, majd két héttel később meghalt a zenekar frontembere. Azóta igyekszem minden olyan eseményen részt venni, amit fontosnak tartok.

Azt hallottam, zenekarban is játszott...

Valóban, a régi barátokkal összejárunk időnként, és népzenét játszunk. A Pirókában kontrás vagyok, és brácsán játszom. Fantasztikus érzés, amikor néhány ember összeáll muzsikálni. Négy hangszer különböző szólamokban – így születik meg a harmónia, amit az ember az élet minden területén keres.