Lassan már az elkeseredés határán voltunk, hogy a nemzet nagy festőművésze, az ellenzéki összefogás vezéralakja, a bukott színházrendezőből önjelölt forradalmárrá váló Gulyás Márton végleg eltűnik, és nem hallhatjuk ékes mondatait a választási rendszer megreformálásáról, a magyar diktatúráról és elnyomásról.
No, de nagy „szerencsékre” Gulyás, úgy tűnik, visszatér, és új néven, új blog és beszélgetéssorozat formájában adja elő haladó ellenzéki nézeteit a kis létszámú érdeklődöknek.
Emlékezetes, és arról az Origo is beszámolt, hogy Gulyás, miután az ellenzéki koordinációs erőfeszítései az április 8-i totális kudarcba torkolltak, a főállású provokátor visszavonulót fújt és elismerte, hogy „minden, amit az elmúlt nyolc évben tett, csakúgy, mint az ellenzéki pártok próbálkozásai, a civilek pályáján is totális bukás”. Nem mi mondtuk.
Ekkor azzal búcsúzott, hogy állítólag csak akkor tér vissza, amikor „a rendszerrel szembeni közös politikai tudáshoz megfelelő, új szótárt talált.”
Nos, a hírt olvasva valamennyiünk szeme könnybe lábadt és tanácstalanul rettegtünk, hogy elveszítjük hazánk egyik legfontosabb sorosista semmittevőjét.
De most már minden kesergő megnyugodhat az Aurórában, mert Marci visszatért - hogy is bírta volna magamutogatás nélkül – és újult erővel, egy új blog és egy új rendezvénysorozat formájában igyekszik a magyar társadalmat felnöveszteni haladó nézeteihez.
Gulyás számtalan bukás után jól tudja, hogy csak úgy újulhat meg, ha korábbi próbálkozásait maga mögött hagyva új csomagolást talál ki sorosista baromságainak.
Így a teljesen érthető, hogy szégyenében eldobta az áprilisi totális zakóhoz vezető korábbi platformokat: a Közös Ország Mozgalmat és a Slejm blogot, és most teljesen új, a beszédes „Partizán” néven kívánja tovább borzolni minden egészséges gondolkodású magyar ember idegeit.
A sorosista agitátor új kezdeményezését pedig melyik más szépemlékű momentum évfordulójára időzítené, mint a kommunisták első országrontásába torkolló Őszirózsás forradalom és azon belül is a Lánchídi csata 100 évfordulójára, azaz október 28-ra.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy sokat elmond Gulyásék értékrendjéről, hogy még véletlenül sem a néhány nappal ezt megelőző október 23-i magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára emlékeznek meg az ifjú bajkeverők.
Az esemény leírásában a kétes megítélésű Károlyi Mihályt méltatják a „Partizán” szervezői, akiről úgy írnak, mint „legális kereteket áthágni nem kívánó, haladó gondolkodása és pacifizmusa miatt népszerű” politikusról.
Azért annyit érdemes megemlíteni az ifjú történelemhamisítók számára – bár valószínűleg maguktól is tudják –, hogy az általuk hőn magasztalt Károlyi Mihály hatalomátvétele és országlása a kommunisták hatalomátvételéhez, a Tanácsköztársaság rémuralmához, a vörös terrorhoz, az ország csődközeli állapotához és aztán a trianoni országvesztéshez vezette az országot.
No, de Gulyásékat ezek az apróságok nem zavarják meg abban, hogy ünnepeljék ezt a jeles napot. Gulyás beszélgetőpartnerei is sokat mondóak, hiszen a nagy szocialista elődök nyomdokain Tamás Gáspár Miklós, Konok Péter, Gerő András és Vásárhelyi Mária társaságában lépdel majd a főállású bajkeverő.
Gulyás önjelölt és sajátos történelem-szakértőnek nem most állt, hiszen korábban már nyilatkozott úgy, hogy szerinte nemes célért küzdöttek a bolsevikok:
Abban a történelmi kontextusban legitim módon és érthetően az emberek azt mondták, hogy joguk van az élethez. A cári Oroszország elleni lázadás alapvetés
Ez a nemes cél „mindössze” kb. 100 millió ember halálához vezetett, tegyük gyorsan hozzá.
És ennek a levét itta Magyarország is öt évtizeden keresztül.
Gulyást ismerve kicsit félve gondolunk arra, hogy pontosan mit tervez, amikor azt írja a beszélgetés leírásában, hogy a nagy történelmi megemlékezés után „első éjszakai Partizán-akcióra” is sor kerül.
A sorosista agitátortól ugyanis nem állnak távol az anarchista akciók, hiszen ahogy korábban a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló jogszabály, valamint a felsőoktatási törvény módosítása ürügyén szólította ismét utcára kevés hívét Gulyás, amikor is festékkel öntötte le a Sándor-palotát.
Ezért 300 óra közmunkára ítélték. Gulyás előzetesbe is került, majd gyorsított eljárásban hozták meg az ellene szóló ítéletet.
Akkor azt mondta: nagyon megviselte a 72 órás őrizet. Ez azonban nem volt igaz.
Gulyás Márton támadást intézett a Nemzeti Választási Iroda ellen is. A bíróság kimondta: az aktivista garázdaság vétségében bűnös, egy évre próbára bocsátotta, a cselekmény elkövetéséhez használt csavarhúzót és ácskalapácsot elkobozta, valamint 41 800 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
És ne felejtsük el Gulyás Márton azon botrányát sem, amikor legalább húsz társával be akart törni az Origo szerkesztőségébe.
Az Origo biztonsági őre kidobta, erre közel egy órán át bolyongani kezdtek az irodaházban, mászkáltak a lépcsőházban, és propagandaplakátokkal összerondították az épületet.