2020 - Magyarország ismét győzelmet aratott a brüsszeli birodalmi törekvések felett

European Parliament building in Brussels, Belgium on Nov. 29, 2017.

Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértőjének írása az Európai Unió válságkezeléséről, a mainstreammel szembemenő államok ellen indított támadássorozatról, és arról, hogy egy évszázad után a Köztes-Európa jelentheti a stabilitást Európában.

Ahogy a latin mondás tartja, Virescit vulnere virtus, azaz Sebektől acélosodik az erény - kezdi írását ifj. Lomnici Zoltán.

Talán a brüsszeli elit presztízsét sem kezdené ki vészesen, ha egy-két sommás önkritikus mondat elhangzana arról, hogy az elmúlt évtized talán leginkább embert próbáló időszakában miért nem tudták megvédeni az európai polgárokat...Par exellence annak kapcsán, hogy horizontot vesztettünk: Európa, pontosabban az Unió egy képtelen és abszurd politikai utópia rabja lett, mára elveszítve gazdasági jellegét (és súlyát a nemzetközi térben). Ez akkor is igaz, ha mára Európa nyugati felét saját gazdasági jólléte, háború utáni kényelme vezette el a kollektív önfeladásig.

És persze jöhet az ösztönszerű hárítás, az összehangolt vakcinaprogramról, meg az átfogó pandémiás akciótervek sokaságáról, de a tények mégis azt mutatják, hogy

1. A halottak száma kiugróan magas a nagy, gazdagnak minősített tagországok közül például Franciaországban (már több mint 63.000), Olaszországban (meghaladja a 73.000-et) és Spanyolországban (itt eléri az 50.000-es számot.) Nem számítva, hogy ezekben az államokban baloldali kormányzatok vannak, ezek arányaiban drámai adatok szemben a németországi 31.000-es számmal (nem is beszélve a lengyel 27.000 körüli mortalitási számadattal.)
2. Van azonban egy olyan olvasata is a jelenlegi helyzetnek, hogy a nemzetállami segítség és megoldások nélkül az Unió képtelen úrrá lenni a válságokon.

A föderáció vagy federáció (a latin nyelvből: foedus, genitivusa foederis – liga, társulás; magyarul szövetségi állam) uniós koncepcióját 2020-ban elsöpörte a járvány, Európában a nemzeti szuverenitások megszűnése, hosszabb távon a mai értelemben vett gazdasági, jogi, és egyre inkább politikai Közösség súlyos megrendüléséhez vezethet.

A lassan magunk mögött hagyott év az összetorlódott válságok (EU-polycrisis) éve volt.

Egyszerre volt jelen a migrációs válság, a Brexit-megállapodás elhúzódása miatti bizonytalanság, az EU belső törésvonalainak kiszélesedése (többsebességes Európa, intézményi feszültségek, tagállamok közötti konfliktusok), de számos gazdasági nehézség (részben függetlenül a járványhelyzettől) éreztette hatását. (Mintha csak a körülmények megcáfolták volna Albert Einstein azon tételét, mely szerint az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.)

Az Európai Parlament brüsszeli ülésterme Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Természetesen a legszignifikánsabb kihívás a Covid-19-fertőzés leküzdése volt, így a jogalkotás irányát így alapjaiban meghatározta Magyarországon is a 2020-as év nem várt nemzetközi fejleménye, a koronavírus-világjárvány miatt előállt kényszerű helyzet. Az egészségügyi és gazdasági nehézségek kezeléséhez számos intézkedés megfelelő időben történő meghozatala vált szükségessé.

Március 11-én a magyar kormány az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott hatáskörének megfelelően kihirdette a rendkívüli jogrendet. A kormány veszélyhelyzet kihirdetésére rendelettel jogosult, s a veszélyhelyzet alatt kibocsátott kormányrendeletek 15 napig érvényesek, amelyeket – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – a kabinet meghosszabbíthat. A kormány a veszélyhelyzeti intézkedések jövőbeli érvényessége kapcsán már kezdettől világossá tette, hogy ez az időszak várhatóan nem csupán hetekig, hanem hónapokon át is fennállhat.

Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtt szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. december 14-én. Forrás: MTI/Illyés Tibor

A különleges jogrend intézménye nem új keletű, és alapvetően a békés időszakot felváltó rendkívüli helyzet – a Római Birodalomban a császárság korában a szenátus által kimondatott hadiállapot – amely

speciális, gyors és hatékony intézkedések megtételét teszi lehetővé.

Az ENSZ Alapokmánya szerint a jogtalan erőszak vagy fenyegetés által érintett államok tekintetében elismeri az „egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát" a dokumentum 51. cikkében. Az Európa Tanács (ET) alapdokumentuma, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 15. cikkében teszi lehetővé különleges, rendkívüli helyzetben az alapjogok bizonyos szintű korlátozását.

Egyes európai államokban alkotmányos szinten (Lengyelország, Franciaország), más országokban külön törvényben (Szlovákia, Svájc, utóbbi, mint ET-tag) rendezik a kérdést. Luxemburgban nem rendezik alkotmányos szinten ezen témát, a „Nagyherceg vezeti a fegyveres erőket, dönt a hadüzenetről és a háború beszüntetéséről, miután a Képviselőház erre (...) meghatározott feltételek szerinti szavazással felhatalmazta. Sem itt, sem a belga alaptörvényben nem szerepel például határidőkre vonatkozó utalás, „a király vezérli a fegyveres erőket és állapítja meg a hadiállapotot és az ellenségeskedések befejeződését.

Miközben Luxemburgban a különleges jogrend alkotmányos szinten szabályozatlan és a „Nagyherceg" dönt bizonyos jogokról, Németországban az ellenzék új felhatalmazási törvényről beszél a nagykoalíció pandémiás tervei kapcsán, ennek ellenére a magyar szabályozás kritikája volt napirenden...

Március 19-én a Magyar Közlönyben megjelentek a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak enyhítésére hozott azonnali intézkedések rendeletei. Orbán Viktor kormányfő miniszterelnök már a járvány kezdeti szakaszában kijelentette, hogy az ország 2020. és 2021. évi költségvetését teljesen újra kell tervezni. A kényszerű helyzetet úgy kezelték, hogy a különböző minisztériumoktól csoportosítottak át pénzt, illetve egyes szektoroktól is elvontak a járvány elleni védekezés és a gazdaság újraindításának céljára. Végül július 3-án – a rendkívüli jogrend időszakát követően – fogadta el a parlament a 2021. évre szóló költségvetést, amelyben a kiadások és a bevételek 92 milliárd forinttal magasabbak lettek az eredetileg tervezetthez képest.

Bankjegyek Forrás: MTI/Faludi Imre

Az Országgyűlés március 30-án elfogadta a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényt, amely határozatlan időre biztosította a kormány számára a különleges jogrend fenntartásának lehetőségét, ezáltal lehetővé tette a rendeleti jogalkotást. Ilyen időszakban például az időközi választásokat, valamint az országos és helyi népszavazásokat el kell halasztani a rendkívüli jogrend lezárultát követő időre, valamint a helyi önkormányzatok és a nemzeti kisebbségi önkormányzatok irányításáért felelős testületek sem oszlathatók fel. A törvény emellett a hatósági járványintézkedéseket akadályozó, azokkal kapcsolatban keletkezett megtévesztő információk szándékos terjesztését öt évig terjedő börtönbüntetéssel, az elrendelt hatósági karantén megszakítását pedig három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta.

Az első járványhullám végén, június 16-án szavazta meg az Országgyűlés a veszélyhelyzet visszavonásáról és az átmeneti időszak szabályairól szóló két törvénytervezetet, másnap pedig Áder János köztársasági elnök aláírta a két törvényt. A második járványhullám miatt azonban négy és fél hónappal később, november 3-án a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló (XI. 3.) Korm. rendelet megjelenésével ismét kihirdették a veszélyhelyzetet, amelynek hatályát 2020. november 10-én meghosszabbították, miután megszavazta a parlament a koronavírus-világjárvány második hulláma elleni védekezésről szóló 2020. évi CIX. törvényt. November 18-án a kormány – az Országgyűlés döntése alapján – a veszélyhelyzetet határozott időre, 2021. február 8-áig meghosszabbította.

2020. december 1-jén a családok támogatása érdekében az Országgyűlés megszavazta a csecsemőgondozási díj (csed) emelését, az új építésű ingatlanok áfacsökkentését, és a családi otthonteremtési kedvezménnyel (csok) vásárolt ingatlanok illetékmentességét is. A parlament 171 igen szavazattal, egyhangúlag fogadta el az egyes törvényeknek az otthonteremtési program új elemei bevezetéséért szükséges módosítását.

A kormány idén számos intézkedéssel próbált könnyíteni a járványhelyzet miatt nehezebb körülmények közé került vállalkozások helyzetén is.

Ezek körül fontos kiemelni, hogy még októberben fogadta el az Országgyűlés a hitelmoratórium meghosszabbítását is lehetővé tevő 2020. évi CVII. törvényt, amely október 28-án jelent meg a Magyar Közlönyben. A jogszabály pontosan meghatározza, hogy a lakossági hiteladósok közül 2021. június 30-áig kik élhetnek ezzel a lehetőséggel – közöttük vállalkozások (cégek, egyéni vállalkozók) is.

2020 tehát váratlan fordulatot, összességében sok nehézséget hozott a törvényalkotás, a közpolitikai hatalomgyakorlás különböző szintjein is, azonban a demokratikus közhatalom elsődleges garanciáját jelentő intézmények a válság közepette is megőrizték az ország jogi és gazdasági működőképességét, s a harminc éve először demokratikusan megválasztott Országgyűlés a válság korlátai közé szorult jogalkotás és közpolitika-alkotás során nem veszítette el elvi-morális iránytűjét sem.

Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy a baloldali álhírek ellenére az Országgyűlés működése tavasszal sem állt meg, a kormány csak szükséges és arányos mértékben korlátozta az állampolgárok szabadságjogait a járványveszélyhelyzet okán, a sajtó szabadsága korlátozásmenetes maradt, továbbá a bíróságok függetlensége és zavartalan működése sem ütközött akadályba.

Azt azonban előre sejteni lehetett, hogy az Európai Unió költségvetését és a helyreállítási alapot megvétózni nem hálás feladat, a hazáját képviselő politikus könnyen a támadások kereszttüzében találhatja magát.

Azonban akkor, amikor a lopakodó jogalkotás nem definiált jogállami mechanizmushoz kötné az uniós források kifizetését, mégiscsak fel kell lépni a tagállami érdekek érvényesítéséért, és vállalni kell a szuverenitásért folytatott küzdelmet, ahogyan a magyar és lengyel kormányfő tette az elmúlt hetekben.

A határozott magyar kiállás azonban nem maradhatott válaszlépések nélkül Brüsszel és szövetségesei részéről. Beindult a gőzhenger, amely gyengíteni igyekezett a magyar és a lengyel kormányzat tárgyalási pozícióját.

Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő sajtótájékoztatója az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcsértekezletét követően Brüsszelben 2020. december 10-én. Forrás: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Az elmúlt hetekben több kísérletet láthattunk arra, hogy övön aluli támadásokkal meghátrálásra késztessék Orbán Viktort azért, mert a magyar kormányfő szembement az európai fősodratú politikai irányzattal, és vétót helyezett kilátásba a 2021-27-es uniós költségvetés, illetve helyreállítási alap elfogadására vonatkozóan arra az esetre, ha Brüsszel ragaszkodik a jogállamisági mechanizmusnak nevezett politikai fegyver bevetésére. A mechanizmus eredeti változata szerint, ha a gyanú árnyéka vetül a jogállamisági kritériumok megsértésére, máris felfüggeszthetővé válna az uniós pénzek kifizetése. Ezzel tulajdonképpen összemosták volna a politikai vitákat a gazdasági kérdésekkel, és zsarolóeszköz válhatott volna a Magyarországnak járó forrásokból.

Mivel Brüsszel évek óta támadja a lengyel és magyar patrióta kormányt, akik határozottan fellépnek a kontrollálatlan migrációval szemben, világos volt, hogy a jogállamisági álcába bújtatott fegyver a lengyel és magyar kormányzati politika gyengítése érdekében került volna bevetésre. Mindebből az következik, hogy a két ország vezetőjének nem volt más választása, minthogy minden erejével fellépjen a fenyegető veszéllyel szemben.

Az ezt követő támadássorozat azonban megmutatta, hogy mire számíthatnak azok a politikai erők, amelyek szembe mernek helyezkedni a brüsszeli elit politikai akaratával: professzionálisan szervezett hálózati úthenger indul el, hogy eltaposson mindent, ami az útjába kerül.

E körben különösképpen figyelemre méltó, hogy milyen nemzetközi és belföldi, jól szervezett támadássorozatra számíthatnak azok a (jobboldali, konzervatív, kereszténydemokrata) politikai erők, amelyek elszántan képviselik a nemzeti érdekeket a közösségi szintű tárgyalásokon. Az elmúlt hetek és hónapok eseményeiből jól kirajzolódik, hogy a mag-Európa egyes tagállamai minden eszközt bevetnek céljaik elérése érdekében, legyen az a szolgálatok, a média, a politikusok, vagy éppen a NGO-hálózatok aktivizálása. És persze, mindezek fényében különösen fényes az a győzelem, amit Orbán Viktor és lengyel kollégája arattak az új többéves pénzügyi keret (Multiannual Financial Framework) kapcsán.

A közelmúlt válságkezelési stratégiáinak eredményessége, illetve eredménytelensége alapján leszögezhető, hogy

minél nagyobb Brüsszel központi hatalma, annál kevésbé tud érvényesülni a demokratikus önrendelkezés elve, annál nagyobb mértékben van a nemzetállamok cselekvőképessége korlátozva,

ráadásul a központosítással a fölösleges bürokrácia is csak egyre jobban növekszik. 2020 rámutatott, hogy az Európai Egyesült Államok központosító hagymázas koncepciója több működési hátránnyal járna, mint haszonnal, a kudarcot vallott ideát szükségszerűen el kell vetni. A káosz, a fejetlenség és a megosztottság lesz egy föderális Európa osztályrésze.

A leírtak summázata mégsem lehet más, mint hogy egy évszázad után a Köztes-Európa, vagyis

a mi térségünk jelentheti majd a stabilitást Európában:

mi leszünk a szilárd és kiszámítható és biztos kapcsolódási pont, a kulturális és gazdasági híd, a politikai összeköttetés az egymástól akár merőben eltérő civilizációk között, egy jól kiszámítható jogi és politikai környezet mellett. És ami számunkra, magyarok számára legalább ennyire fontos, hogy a nehézségek ellenére a magyar gazdasági rendszer legfontosabb mutatóinak alakulása – szinte valamennyi szegmensben – pozitív irányú változást mutat 2010 óta, összességében stabilan javuló foglalkoztatottsági, pénzügyi és egyéb makrogazdasági jelzőszámokkal. A jövedelmek dinamikus növekedése, jól érzékelhető bér- és nyugdíjemelkedés kíséri a magyar gazdaság fegyelmezettséget mutató egyensúlyi mutatóinak javulását. Az egész gazdasági rendszeren megmutatkozó változás igazolni látszik a 2010 után meghirdetett, új szemléletű gazdaságpolitika eredményességét – egy világjárvány idején is.