Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
A Tűzfalcsoport írása szerint az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású magyar korrupciós botránya a baloldali kormányzás időszakához köthető: a magyar hatóságok és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi nyomozása során kiderült, hogy a négyes metrót érintő beruházások közel 500 milliárd forintjából – korábbi politikai döntések nyomán – csalásban érintett összeggé válhatott legkevesebb 167 milliárd forint, és ezért korrupciós ügyért egyértelműen a 2000-es évtized baloldali kormányait és az akkori – ugyancsak balliberális – budapesti vezetést terheli a felelősség. Ez azt jelenti, hogy
a 4-es metró beruházására fordított összeg egyharmadát ellopták, elcsalták, illetve szabálytalanul használták fel, és nagy a valószínűsége, hogy baloldali pártok köreihez kerülhettek az elcsalt uniós pénzek.
Magyarország – statisztikailag bizonyítható módon – 2010 óta zéró toleranciát alkalmaz a korrupciós ügyekben, azt bizonyos szinteken napjainkra teljesen fel is számolta, az OLAF éves jelentésének statisztikáiban hazánkat érintő pénzügyi korrekciós arányszámokat, megállapításokat is ennek az érzékelhető változásnak a fényében érdemes vizsgálni.
A portál szerint ez ugyanakkor nem volt mindig így, ahogy arra egyes ellenzéki politikusok nyilatkozataiból is következtetni lehet. Emlékezetes volt például, hogy néhány évvel ezelőtt – egy vidéki lakossági fórumán – pikáns okfejtésbe keveredett Gyurcsány Ferenc ellenzéki pártvezér, egykori miniszterelnök, amikor a politikai korrupcióról szóló monológjában arra utalt, hogy „korábban" a 20 százalékos „visszakérés" volt „a politikai korrupció csúcsa".
Éppen az ő kormányzása idején, 2006-ban az Európai Bizottság pénz- és gazdasági ügyekért felelős spanyol szocialista biztosa, Joaquín Almunia nyomására
a Bizottság megengedte a magyar kormánynak, hogy a magyar gazdaság állapotáról szóló hivatalos jelentést ne tavasszal, hanem csak az országgyűlési választásokat követően, szeptemberben nyújtsa be.
Ezzel sokak szerint az Európai Bizottság akkor a Gyurcsány-kormány – benne Veres János akkori pénzügyminiszter – cinkosaként járt el, jelentősen befolyásolva a 2006 áprilisában megtartott parlamenti választásokat is.
A 2010 előtti baloldali kormányok idején egymást érték a furcsa gazdasági ügyek és politikai korrupciós botrányok (ilyen volt például az alapítványi csalásokat érintő Zuschlag-ügy, a vagyonkezelési botránnyá váló sukorói telekcsere, a Malév tulajdonjogának átjátszása etc.).
A Tűzfalcsoport emlékeztet: olyan magas volt már a korrupció szintje, hogy az ország nem volt képes hatékonyan működni és gazdasági szinten boldogulni, ami akkoriban súlyos szenvedéseket is okozott a társadalom jelentős részének. Az elharapódzó korrupció a nemzeti vagyon maihoz képest jóval egyenlőtlenebb elosztásához is hozzájárulhatott, és akkor még sokkal markánsabban érvényesült a gazdaság kettős szerkezete is, vagyis az idegen tőke- és tulajdonérdekek mindenáron történő kiszolgálása a hazai gazdaságban. Miközben a 2006 után eleve durva, brutális megszorításoktól sújtott magyar kis- és középvállalkozások egy része – akár részben politikai okokból is – tisztességtelen versennyel volt kénytelen szembesülni, addig
egyes vállalatok akár gyanús kapcsolatokat is kialakíthattak akkori kormányzati körökkel és tisztviselőkkel.
Utóbbihoz kapcsolható például Bajnai Gordon esete, aki korábban, 2000-től 2005-ig a Wallis vezérigazgatója volt; a cégek átszervezésével, vagyongazdálkodással foglalkozó csoport üzleteinek egy része már ekkoriban is köthető volt az államhoz, de
a politikai csúcsidőszakban már 110 vállalkozást érintő (és több mint 80 milliárd forint éves forgalmat bonyolító) holding szorosan összefonódhatott a nagypolitikával.
Mindezek ellenére a Transparency International, mint a vállalati és politikai korrupció mértékét vizsgáló szervezet Korrupció Érzékelési Indexe (CPI) 2006-ban Magyarországot a közép-európai régió volt szocialista országainak többségéhez képest kevésbé korruptként érzékeltnek mutatta be, a vonatkozó felméréshez megkeresett szakértők és üzletemberek véleménye alapján. Sőt, a szomszédos országok közül egyedül Ausztriát, a nyolc, az EU-hoz 2004-ben csatlakozott kelet- és közép-európai ország közül pedig csak Észtországot és Szlovéniát találták „tisztábbnak" a Transparency tájékoztatása szerint, amely azt is közölte, hogy „a négy visegrádi állam közül Lengyelországban észlelik a helyzetet legrosszabbnak, Magyarországon pedig a legjobbnak". (Érdekesség, hogy ekkor, 2006 nyarától 2007 végéig – csaknem másfél évig – a nemzeti-konzervatív irányultságú Jarosław Kaczyński volt a lengyel kormányfő, akit aztán a hozzá képest liberálisabb, européerebb alkatú Donald Tusk követhetett a hivatali székben.)
A korrupciós helyzet alakulását 2002 után úgy próbálták lefesteni, hogy a Medgyessy-kormány az üvegzsebtörvény megalkotásával jelentős erőfeszítéseket tett.
A Transparency International 2007-es jelentése szerint az akkor elfogadott közpénzügyi szabályok szerint „megszűnt az üzleti titok védelme a közpénzeket érintő ügyek körében". Emellett az üvegzsebtörvényt például a Soros György által alapított és pénzelt Közép-Európai Egyetem (CEU) archívumában lévő egyik dokumentum is „fontos lépésnek" nevezte.
Az eset politikai pikantériája, hogy amikor a szocialista Medgyessy Péter nem sokkal a kormányfői megbuktatása előtt, 2004. augusztus 18-án bejelentette a kormányátalakítási elképzeléseit, a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ azonnal bejelentette, hogy megvonja a bizalmát a kormányfőtől.
Ezután adott lapinterjújában a miniszterelnök ezt az állítást tette: „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel". Néhány nappal később, a köztelevízió műsorában már úgy fogalmazott, hogy az SZDSZ-nek is szembe kell nézni azokkal a zavaros ügyekkel, amelyek körbelengik. A szakirodalomban „nagy volumenű korrupciónak" (a magasabb szinteket is elérő ún. politikai korrupciónak) nevezett ilyesféle jelenségek azonban kevésbé voltak érdekesek a közpénzek átláthatóságát vizsgáló jogvédő csoportok számára.
A Transparency International 2009-es Korrupció Érzékelési Indexe (CPI) szerint hazánk korrupciós megítélése nem változott az előző évhez képest, továbbra is közepesen korruptnak számító ország, vagyis Magyarországot a 2008-sal azonos mértékben érzékelték korruptnak a megkérdezett elemzők és üzletemberek, az elért pontszáma így megmaradt, a pozíciót tekintve a 47. helyről a 46. helyre lépett előre, és Magyarország megítélése a közép-kelet európai régióban kicsit még javult is, a volt szocialista országok közül csak Észtország és Szlovénia végzett előtte.
A 2010-es politikai hatalomváltást követően azonban egyből, látványosan romlani kezdett az ország CPI-értéke a Transparency International felméréseinek fényében. A 2010. október 26-án közölt CPI szerint „Magyarországon a korrupció megítélése rosszabb a régiós átlagnál; hazánk 4 helyet esett vissza a rangsorban. Most először Litvánia és Lengyelország is megelőzte Magyarországot a CPI 2010-es rangsorában."
Azt is hozzátették: „Hazánk esetében az üzleti szektor véleményét mérő mutatók romlottak jelentősen. A piac türelmetlen és mihamarabbi hatékony fellépést vár a kormánytól, hiszen a gazdasági válságból való kilábalás, illetve az ország versenyképességének növelése lehetetlen átfogó antikorrupciós intézkedések bevezetése nélkül." Ez azért is egy érdekes megállapítás, mert a Transparency a 2008-as világgazdasági válság kirobbanását követően még nem helyezett ekkora hangsúlyt a kormányzati felelősségre a válságkezelés kapcsán.
A Soros-szervezet odáig ment, hogy szerinte „az elmúlt időszak korrupciós botrányai és az elszámoltatások nyilvánossága miatt is érzékelhetőbbé vált a korrupció mértéke és ezáltal a mutató is romlott" – legalábbis ezzel indokolta 2010-ben a visszaesést Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója.
A Transparency kutatásai kapcsán egyébként a Századvég egyik elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy a CPI-mérések nem reprezentatív mivoltából fakadóan fennáll a veszélye a rossz korrelációk és következtetések meghozatalának, illetve az eredmények félrevezetők lehetnek, ezért nem véletlen, hogy – a hasonló CPI-mérések kockázatosságára figyelemmel– a tekintélyes amerikai hírkiadvány, a Foreign Policy egy 2013-as cikkében Alex Cobham közgazdász-szakíró a CPI alkalmazásának mellőzésére tett világos javaslatot a Transparency International-nek.
A módszertani problémákon túl, a Transparency politikailag sem tudta meghazudtolni magát; sokan azt érzékelhették, hogy a nemzetközi szervezet szinte azonnal, már 2010 nyarán arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy gyengülni kezd a magyar demokrácia. A dolog hitelét némileg rontja, hogy
az Egyesült Államok kormányzatán túl Soros György alapítványi hálózata is finanszírozza az NGO-t, azaz a politikai ízű megnyilatkozások nehezen tekinthetők semleges vagy tárgyilagos szakmai véleménynek.
Az elmúlt esztendőkben ugyanis a Transparency International magyarországi szervezete – még a mainstream nemzetközi sajtó becslései alapján is –
éves büdzséjének mintegy 15–20%-át kaphatta a Soros-alapítványoktól, a kormányzati vagy brüsszeli (uniós) támogatásokról nem is beszélve.
Évről évre érkeznek a legkülönbözőbb célú támogatások, például 2021-ben a Transparency International Magyarország 12 millió forintot kapott a Nyílt Társadalom Alapítványoktól az uniós pénzek monitorozása című projektre. A Soros György két korábbi munkatársa által is alapított angliai székhelyű Sigrid Rausing Trust idén januárban 97 millió forinttal támogatta a Transparency International Magyarországot, vagyis amilyen csatornán csak lehetséges, folyamatosan öntik a finanszírozást a hazánkat politikai alapon támadó nemzetközi szervezetbe.
A Transparency-sek kettős mércéjét tükrözi, hogy nemrégiben „Miért ne kössünk 35 évre koncessziót?" címmel írt szakmai látszatú cikket a szervezet közpénzügyi programvezetője, Nagy Gabriella, amelyben a tervezett, 35 évre szóló autópálya-koncesszióval szemben próbált érvelni. Miként a Mandiner is megírta: akkor mégsem szólalt meg a szervezet, amikor
a Gyurcsány-kormány 75 évre adta koncesszióba külföldi cégeknek a budapesti repteret, vagyis a baloldali reptérkoncesszió nem okozott szakmai aggodalmat a Transparency-nél az adófizetők vagy a közvagyon magánkézbe kerülése tekintetében.
Hogy mennyire összeérnek a szálak nemcsak Washingtonnal, hanem Brüsszellel is, az is jól mutatja, hogy az említett Almunia (a gyurcsányi trükkökhöz 2006-ban asszisztáló korábbi uniós biztos), az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS) nevű brüsszeli balliberális think tank igazgatóságának elnökeként közös projektekben kooperál a Transparency Internationalt is pénzelő Soros-alapítványokkal.
A CEPS Almunia által is jegyzett 2020-as beszámolója szerint: „A Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásának köszönhetően a CEPS célokat dolgoz ki annak érdekében, hogy elősegítse a sokszínűséget a kutatás területén, és hogy politikai eseményeinket változatosabbá és a nemek között kiegyensúlyozottabbá tegye."
Az áltudományos elfogultság gyanúja, a „transzparenciakutatók"részéről észlelhető kettős mérce az, amely valamiért lehetővé teszi, hogy a Transparency-nél akár politikai/ideológiai alapú meggyőződésük szerint alakíthassák a kutatásokat a közvélemény befolyásolása céljával.
A teljes írás ITT olvasható el.
