A húsvét segíthet megérteni, hogy a fájdalom révén lehet változni és változtatni

Húsvéti gondolatok.

„Optimista vagyok. A húsvét is mindig arra hívja fel a figyelmünket, hogy – hívőnek és nem hívőnek – igenis lehetséges az újjászületés. A feltámadás is igazolja: az élet győzedelmeskedik a pusztulás felett. A romboló, veszélyes, egészségtelen, elfajzott játszmáknak véget kell tudni vetni. A jelenlegi helyzet lehetőséget ad erre, és arra, hogy fejlesszük magunkban az empátiát, törődjünk azokkal, akik körülöttünk vannak, akik fontosak nekünk, s ráébredjünk, micsoda kiváltság az, hogy együtt élhetünk és megérinthetjük egymást.”

Ezeket a gondolatokat Andrea Bocelli világhírű operaénekes fogalmazta meg húsvét ünnepéhez közeledve. Nagypénteken, olvasva e sorokat, amikor arra emlékezünk, hogy ezen a napon feszítették keresztre Jézus Krisztust, eszembe jutott, milyen kevés szó esik manapság az emberi gonoszságról, és arról, miért akarnak ártani akarva, de akár akaratlanul is az emberek egymásnak? Sajnos ma is aktuális ez a felvetés, mint ahogyan Jézus Krisztus idejében is az volt. Rengeteg fájdalom, szenvedés tanúi vagyunk nap, mint nap. Közben látjuk, hogy bármennyire fájdalmas, az emberi gonoszság és gyarlóság határtalan, és vannak emberek, akik nem is értik, mi a baj azzal, ha másokat bántanak.

Akármilyen mértékben is fejlődik a tudomány, akármennyit tudnak a szakemberek arról, hogyan működik az emberi természet, milyen mintázatok alapján cselekednek az ártó, mérgező emberek, sosem lehet igazán megérteni erkölcsileg, miért kell ártani másoknak? Miért van annyi gonoszság és fájdalom a világban?

A válasz biztosan nem egyszerű, és rengeteg aspektusa van. Ha naivak vagyunk, azt a legjobb feltételezni, hogy az emberek talán elfelejtették, hogy jót tenni nemcsak saját magukkal kellene, hanem az isteni tanítás szerint inkább másokkal. Másoknak kellene jót akarni, és jó tenni értük, mert akkor a lélek, a jellem sokkal erősebbé válna. Mondom ezt azért, mert biztosan sokan tapasztalták már, hogy amikor jót teszünk, az saját magunk számára is jó érzést hoz.

Húsvétkor a szenvedés, a fájdalom is előtérbe kerül, és beszélni kell róla. A fájdalom jelen volt már Krisztus idejében is, és tudvalévő, hogy rendkívüli módon megterheli, meggyötri a lelket, a testet is. Jézus fájdalmát csak elképzelni tudjuk, manapság viszont a fájdalom egy általam nemrég hallott idézet szerint az, amikor a lelket megvédő burok megreped, és ezáltal a lélek változásra kényszerül. Valami elindul, a fájdalom hatására megváltozik. Talán nem kis túlzással mondhatjuk, de mégis felismerhetjük, ha nem is értjük meg, hogy az emberi élet során a fájdalom révén Isten változásra akarja sarkallni gyermekeit, és nekünk bíznunk kell az ő akaratában. Abban, hogy ő tudja, mi a küldetésünk, miért vár el tőlünk bizonyos dolgokat. A fájdalom segíthet megérteni Isten üzenetét, ezáltal pedig meg akar erősíteni minket, hogy be tudjuk teljesíteni az ő akaratát.

Ha sokszor dühöt érzünk, nem értjük, mit vár tőlük, ő akkor is szeret minket, és arra az útra terel, amely végül elhozza számunkra a boldogságot, az örök életet.

Visszatérve Bocelli szavaira:

újjászületés? Mit jelent ez a szó? Jelentheti azt, hogy megjavul az, aki rossz? Hogy felismeri a hibáit, és megtanul bocsánatot kérni? Hogy nem másokra mutogat, hanem vállalja a felelősséget? 

Húsvét emlékeztessen minket arra, hogy mindig ott az újjászületés lehetősége (a változásé!), mindig van rá mód, hogy ha valaki bánt egy másik embert, megbánja tettét, bocsánatot kérjen, és minden cselekedetével próbálja jóvá tenni az okozott károkat. De természetesen és/vagy sajnos vannak olyan károk, amik megbocsáthatatlanok. Viszont a keresztény ember tud megbocsátani, az irgalomra viszont csak Isten képes. A fájdalom pedig nehezen, de el tud múlni, a sebek be tudnak gyógyulni. Ehhez pedig sok esetben sok időre van szükség.

Jézus, mielőtt meghalt volna a kereszten, felnézett az égre, és Lukács evangéliuma szerint "Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" A gonosz és ártó emberek valóban nem tudják, mit cselekszenek. Nekik kell jó példát mutatni, hogy ők is elhiggyék, megéri megváltozni, változtatni, és a jót cselekedni.

Jézus meghalt értünk, emberekért a Kereszten. Nekünk, embereknek pedig az a feladatunk, hogy szeressük egymást, minél jobban cselekedjük a jót, példát mutassunk egymásnak, és higgyünk is a jóban. Ha ez vezérel minket, akkor sokkal jobb hely lehet a világunk.

Csakis azzal az üzenettel érdemes élni a szívünkben, amit a keresztényi tanítás mond:

senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. 

És ami a legfontosabb: bármennyire fáj, bármennyire nehéz, mindig forduljunk Istenhez, aki meghallgatja az ő gyermekeit.