Klasszikus költészet, kortárs köntösben

Idén is különleges programmal készült a magyar költészet napjára a Szerencsejáték Zrt. Ezúttal a belváros szívében található Akvárium Klub adott méltó helyet a verses-zenés programnak, ahol Sárközi Richárd slammelt, Izsó Zita legfrissebb verseit olvasta fel, a JaMese pedig zenéjével bírta táncra a verslábakat.

A kulturális események és projektek egyik legnagyobb támogatójaként is ismert Szerencsejáték Zrt. évek óta kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a magyar költészet napján változatos kezdeményezésekkel népszerűsítse a hazai poéták munkásságát és a sokszínű líratermést.

Izsó Zitával és Sárközi Richárddal beszélgetett az esemény moderátora. Fotó: Fotó: Havran Zoltán 

Így volt ez idén is, hiszen műsorösszeállításukkal a nagy versrajongókat és a magyar költészettel most ismerkedő olvasókat egyaránt megszólították. Az előadások, beszélgetések fókuszában a múlt és a jelen magyar lírájának értékei, örökérvényűsége, emellett a hagyománytisztelet és -megújítás szimbiózisa állt.

A bárki számára ingyenesen látogatható esemény 10 órakor, Sárközi Richárd (dislexikon) slam poetry író és előadó és Izsó Zita költő, műfordító beszélgetésével vette kezdetét.

Izsó Zita két olyan verset mutatott be, amelyek nem formailag idézik meg a klasszikus költők műveit, hanem témájukban utalnak a mindenkori költészet egyik legnépszerűbb toposzára, a szerelemre.

Sárközi Richárd ezzel szemben egy jóval hétköznapibb témára építette a klasszikus költők hangján és lírai eszközkészletével megszólaltatott alkotásait. A közönség is meglepetéssel hallgatta, milyen árnyaltan, nagy részletességgel mutatható be az emésztés témaköre Weöres Sándor vagy Arany János ismert sorainak felhasználásával, illetve újragondolásával.

A két költő egyetértett abban, hogy sokszor csak a szemlélet, a költészethez való viszonyunk számít, ugyanis egy klasszikus vagy egy kortárs vers hasonló módon közvetít értéket, gazdagítja az olvasót. A lényeg, hogy élőként tekintsünk egy-egy klasszikus alkotásra, mert ilyenkor aktualitást nyerhet egy több száz éves mű is.

Sárközi mindezt úgy fogalmazta meg, hogy attól lesz jó egy klasszikus vers, ha kortárs alkotásként is képesek vagyunk megélni.

Amikor személyessé válik, akkor válik jóvá is egy vers számunkra

 – fejtette ki.

Izsó Zita elmondta, a magyar irodalom mellett rengeteg világirodalmat is olvas, és úgy véli, azon túl, hogy jó egy klasszikus szöveg, a legfontosabb, hogy inspiráljon.

Egy jó vers olyan, akár a gyertyaláng, amely képes fellobbantani egy másik gyertya lángját. Illetve képes a költő számára is megmutatni valami olyat, amit saját magától nem vett volna észre

–vallotta Izsó Zita.

Izsó Zita. Fotó: Fotó: Havran Zoltán 

Szerinte manapság furcsának hathat, ha valaki versírásra, egy látszólag haszontalan dologra fordítja az ideje nagy részét, hiszen annyi minden más lehet fontosabb az embereknek: a pénzkeresés, karrierépítés, csupa „világi”, hétköznapi teendő. Érdemes viszont az embereket arra ráébreszteni, hogy egy ilyen „haszontalan cselekedetnek” is van értelme, s nem is kevés. Verset olvasni, vagy verset írni tulajdonképpen önértelmezés és építkezés.

A rövid zenei blokkal oldott beszélgetés során Izsó Zita Markó Béla verseit, míg Sárközi Richárd kortárs magyar női szerzők, köztük Láng Orsolya és Tóth Krisztina műveit ajánlotta a közönség figyelmébe.

Az Origo kérdésére Izsó Zita elárulta, nem ír verset klasszikus formában, bár fiatalabb korában próbára tette magát a szonett műfajában. Mostanra azonban csak szabadverseket ír, ugyanis a közvetíteni kívánt gondolatok nála rendre túlfeszítik a klasszikus versforma kereteit.

Mindig szívesen megyek felolvasásokra, de különösen örültem a Szerencsejáték Zrt. megkeresésének, és persze annak is, hogy a költészet napja alkalmából a klasszikusabb értelemben vett líra együtt jelenhetett meg a slam poetry-vel a színpadon

 – mondta.

A költőnő úgy hiszi, hogy ennek a két műfajnak az ötvözése képes még közelebb vinni az emberekhez a költészetet. Ugyancsak örült annak, hogy a JaMese révén a zene is megjelenhetett, ezáltal egy olyan fúzió jött létre, ami igazán érdekes lehet a hallgatóság számára.

„A költészet népszerűsítésével kapcsolatos egyik általános nehézség, hogy ha szó esik a versekről, akkor mindenki előtt valamely klasszikus mű jelenik meg, ami biztos rímes, sokszor érthetetlen régies nyelven íródott, a témája pedig magasztos téma. Ezzel a vélekedéssel nem csak Magyarországon, hanem külföldön is találkozom. Mindenki azt hiszi, hogy a vers valami nehezen megközelíthető idegenség, kevesen gondolják, hogy a líra igenis lehet mindenki számára fogyasztható, közérthető, mai nyelven íródik és a ma élő emberhez szól. Ezt az üzenetet szeretnénk eljuttatni, hogy a költészet valójában mindenki számára érthető és elérhető."