Bányatelep, Április 4. utca 79. - hirdeti Egercsehi első buszmegállója az egykori szocialista ünnep időpontját.Az 1500 lelkes Heves megyei településen ez az utcanév az egyetlen, amely egyértelműen a Kádár-korszak emlékét őrzi, de az egész település olyan benyomást kelt, mintha valamikor a rendszerváltás környékén megtorpant volna az idő.
Az egercsehieknek közel száz évig a barnakőszén biztosított megélhetést, így amikor 1990-ben bezárták a bányát, szinte mindenki munkanélküli lett egy csapásra, a falu pedig gyorsan pusztulni kezdett. Sokan fillérekért továbbadtak házukon, elköltöztek, akik maradtak, azok többsége mára nyugdíjas vagy munkanélküli, a szerencsésebb fiatalok Egerben vagy más településeken találtak munkát. Pár perces beszélgetés után szinte mindenkiről kiderül, hogy nosztalgiával gondol a falu fénykorára, a Kádár-rendszer éveire.
Hiába környékezte meg az MSZP
Egercsehi az egyetlen település Magyarországon, ahol munkáspárti a polgármester. Se Lenin-kép, se Marx-kisplasztika, se súlyos elméleti könyv nincs a polgármesteri irodában, amit csak két naptár és néhány növény díszíti. "Ha vallásos lennék, akkor sem csinálnék itt magamnak imasarkot" - mondja Tóth Andrásné polgármester. Marx és Lenin műveit még a politikai iskolákban ismerte meg, és otthon ugyan tart belőlük, de nem forgatja őket minden nap, ha egy alkalomra megfelelő idézetet keres, akkor inkább József Attila, Radnóti Miklós vagy Ady Endre versesköteteit üti fel. "A hétköznapokat az ember nem aszerint éli, hogy mit mondott Lenin vagy Marx, de a tetteimből, az elveimből mindenki láthatja, hogy baloldali vagyok" - mondja.
Tóthné március 21-én született, "a Tanácsköztársaság, a KISZ, a munkásőrség és egyebek kikiáltásának napján, ez talán jelent valamit, bár én inkább azt szoktam mondani, hogy ez a tavasz első napja. De mióta megszülettem, elkötelezett vagyok" - mondja. Kétéves volt, amikor szülei a bánya miatt Egercsehibe költöztek. "Gyerekkoromtól azt hallottam, hogy mindig a szegény emberek és az igazság oldalára kell állni, és hogy ez csak a baloldalon van meg". Édesanyja hosszú évekig tanácselnök volt Egercsehiben. "Ismerte mindenki, mégis megválasztottak engem is, biztos nem azért, mert olyan erőszakos vagy elnyomó volt, hanem mert abban a rendszerben is segíteni próbálta az embereket" - mondja Tóthné, aki 2002 óta Egercsehi polgármestere.
Úgy emlékszik, egyáltalán nem érezte magát elnyomva a Kádár-rendszerben, amikor szerinte volt létbiztonság, kiszámíthatóság és munka is. "Mi jót kaptunk: mentünk az építőtáborokba, a SZOT-üdülőkbe, mindenfele, úgy nőtt fel az ember, hogy világot látott, még ha csak egy részét is. Most ezt nem tehetik meg az emberek, legalábbis ezen a környéken, mert amúgy látom, hogy tele vannak a wellness-szállók [...] Voltak dolgok, például a cenzúra, amivel én sem értettem egyet, de nekem nincs miért szégyenkeznem, én nem vettem részt sortűzben, nem bántottam senkit" - mondja.
A rendszerváltást csalódásként élte meg, úgy érezte, kicsúszik az emberek lába alól a talaj. A tanító végzettségű Tóthné akkor már a tanácsnál - majd az önkormányzatnál - dolgozott Egercsehiben, és bár azt mondja, az évek során az MSZP is többször megkörnyékezte, hiába kecsegtették jobb pozícióval, több pénzzel, több lehetőséggel, ő maradt a Munkáspártnál, mert elvei elárulásának, köpönyegforgatásnak érezte volna, ha pártot vált. "Azt szoktam mondani róluk, hogy nekünk megmaradt Marx, ők meg vitték a tőkét" - mondja. 2006-ben a Munkáspárt szakadása után az új pártot alapítókkal tartott, most a Magyarországi Munkáspárt 2006 tagja és alelnöke.
"Munkásőrök voltunk, akkor az volt a trendi"
"Van egy másik polgármesterjelölt, az a tanárom volt a politikai iskolában, azóta meg megfordult már szinte minden pártban. Most az jobb? Nincs abban semmi, hogy a Zsuzsa munkáspárti, tisztelem és becsülöm benne, hogy ő legalább nem váltogatta a nézeteit" - mondja a polgármesterről a főtéren álló sörözőben Lakatos Imre. "Én nem vagyok párttag, de annak idején Zsuzsával együtt voltunk munkásőrök, akkor az volt a trendi" - mondja a polgármesterről Ökrös Imre, az egykori bányászokat tömörítő egyesület titkára is. Bárkit kérdeztünk a településen, mindenki azt mondja, Tóthné pártállása nem oszt, nem szoroz a választásokon.
Pedig a helyiek nagy küzdelemre számítanak, a kocsmában azt mondják, már egy hónapja a közelgő önkormányzati választás tartja lázban Egercsehit, mindenki erről beszél, az esélyeket latolgatja. Tóthné már az előző választáson is mindössze 20 szavazattal tudott nyerni legnagyobb ellenfele, a függetlenként induló Dorkó Ottó előtt, ráadásul a helyiek úgy tudják, most legalább hatan szeretnének indulni.
A falu nagyon megosztott, a képviselők pedig szerintük már-már háborúskodnak egymással. A polgármesterrel együtt tízfős, rajta kívül egy fideszes és nyolc független képviselőből álló testület már az előző választások után két ötfős részre szakadt, és patthelyzet alakult ki, a helyiek szerint a testületi üléseken nem ritka a hangos veszekedés. Az egercsehiek úgy tudják, főleg a gazdálkodáson vitatkoznak a képviselők, de úgy látják, valójában személyeskedés, hatalmi harc áll a viták hátterében.
"Nem Zsuzsával van a baj, hanem a számokkal. Nincs pénz, semmit nem lendül előre a község" - mondja Rácz András a sörözőben, aki egykor a polgármester osztálytársa volt, de nem titkolja, hogy most nem rá fog szavazni. "Talán egy vállalkozó jobban tudná rendezni a dolgokat" - mondja. "Mindegy itt, hogy ki a polgármester" - legyint rá lemondóan egy másik férfi, mire a kocsmáros is közbeszól: "már hogy lenne mindegy? Ha nem a kormánypártok hatásköre alá esik a település, nem lesz itt pénz most se."
Nincs pénz, nincs foci
"Az a helyzet, hogy Zsuzsa maga alatt vágta a fát azzal, hogy megszüntette a futballcsapatot" - mondja Rácz András, és ezt minden férfi felhozza a polgármester ellen. A döntést alig pár hete hozta az önkormányzat, a faluban biztosat nem tudnak, de azt beszélik, nem egész százezer forinton múlt a csapat sorsa. A polgármester szerint ennyi csak a bajnokság nevezési összege lett volna, az egész szezonban kétmillió forint körüli összeget vitt el a csapat, és azért szüneteltetik, mert egyszerűen nem volt rá pénz.
"Régen, amikor még ment a bánya, hatalmas élet volt itt, ott a téren szökőkutak voltak halakkal, az emberek kiültek, és nem volt olyan hétvége, hogy itt ne lett volna valami zenés mulatság. Most meg?" - mutat körbe az kihalt főtéren Lakatos Imre és Punka Lászó. "A futballcsapat volt az utolsó szórakozásunk, kéthetente kimehetett az ember megnézni egy meccset, és most ezt is elvették tőlünk" - panaszkodnak. A helyiek szerint "zseniális" focistáik voltak, az ifik tavaly elsők lettek a megye kettőben. "A csapat mindenkinek fontos volt, a mi fiaink is arról álmodtak, hogy egyszer ott fognak játszani" - mondják.
A faluban megkérdezett nők inkább Tóthéné pártján állnak, a focicsapat megszüntetését is megértőbben fogadják. "Hiába, ha nincs pénz, nem lehet belőle osztani, választanánk mást, azt se tudna mit csinálni" - mondja egyikük.
"Nem bízunk ezekben sem"
Vannak a faluban a focicsapatnál komolyabb ügyek is, nemrég például egy pályázati pénz felhasználása miatt több képviselő feljelentette a polgármestert, de ezekkel az ügyekkel a helyiek nem nagyon akarnak foglalkozni. Azt mondják, nem látnak bele a döntésekbe, nem ismerik a számokat, azt sem tudják eldönteni, hogy a közgyűlés két frakciója közül ki mond igazat a pénzügyekről.
Az [origo] által megkérdezett férfiak a sörözőben azt mondták, a focicsapat miatti szomorúság mellett azért fognak másra szavazni, mert a változásban mégiscsak van valami remény. "Az országot járjuk, építkezéseken dolgozunk, látjuk, hogy azért mindenhol fejlődik valami, csak itt nem. Hátha más tud valamit tenni" - mondja Punka. A pártállás nem számít semmit, azt mondják ez egy hagyományosan balos vidék, "az előző választáson még egész Heves vörös volt", most meg már itt is a Fidesz győzött. "Nem bízunk ezekben sem, de valamit már kellett tenni" - mondja Punka. Arra a kérdésre, hogy szerintük mit lehetne kezdeni Egercsehivel, csak tanácstalanul vonogatják a vállukat. "Meg kéne nyitni újra a bányát" - mondja egyikük, de a többiek egy kézlegyintéssel intézik el a véleményét.