Ahol a munkaügyi központ a legjobban fejlődő cég - Mire jut Orbán az állásteremtő tervekkel?

Nagyratörő állásteremtési tervekkel állt elő a kormány, a lecsúszott falvakban azonban minden elképzelésre jön egy kétkedő válasz. Mit ér majd a képzés, ha így is sorban állnak a munkáért? Milyen hatása lesz annak, ha kevesebb ideig jár a munkanélküli segély? Az [origo] az Alföldön tesztelte az Orbán-kormány terveit.

"Örülünk, ha meg tudjuk tartani azokat a munkahelyeket, amelyek már megvannak" - súgta oda egy nő a szomszédjának a szolnoki városháza dísztermében rendezett vállalkozói fórumon. A teremben megjelent Jász-Nagykun-Szolnok megyei kis- és középvállalkozók előtt az illetékes munkaügyi központ vezetője éppen arról beszélt, hogy a kormány az idén ötmilliárd forintot oszt szét azon vállalkozások között, amelyek hajlandóak munkahelyeket teremteni, és biztatta őket arra, hogy mindenképpen pályázzanak a terveikkel. Azt is elmondta, hogy a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűeket - például pályakezdőket, romákat, gyesről visszatérő kismamákat - alkalmazók az alaptámogatásnál százezrekkel többet is kaphatnak.

A fórumot azért hívták össze, hogy segítsenek a vállalkozásoknak, hogy a megyéből is minél több jó pályázat érkezzen be, és a szétosztható ötmilliárd forint minél nagyobb része a térségbe áramolhasson. Ez illeszkedik a kormány munkahely-teremtési tervei közé. A közelmúltban nyilvánosságra hozott Széll Kálmán-terv szerint ugyanis főként a vidéken működő vállalkozások munkahelyteremtését akarják ösztönözni úgy, hogy a fejlesztések nyomán a vállalkozások önfenntartóvá váljanak, vagyis hosszú távon is alkalmazni tudják az újonnan felvett embereket. A tervek között szerepel egyebek mellett az is, hogy a magánvállalkozások részére lehetővé teszik, hogy közmunkásokat "vegyenek kölcsön", vagyis foglalkoztassanak átmenetileg. Az Új Széchenyi-terv 73 milliárd forintot szán hátrányos helyzetűek alkalmazásának támogatására és közmunkaprogramokra.

Az [origo] által a fórumon megkérdezett vállalkozók többsége azt mondta, ha lenne betöltendő álláshelyük, alkalmaznának hátrányos helyzetűeket vagy közmunkásokat is. Ugyanakkor szerintük a térségben most nem az a gond, hogy a hátrányos helyzetűek nem találnak munkát, hanem az, hogy senki sem. "Itt mindenkivel baj van" - fogalmazott az egyik vállalkozó arra utalva, hogy valamilyen szempontból szinte minden állástalan hátrányos helyzetű, a másik oldalon pedig szintén munkára várakoznak azok is, akik megállás nélkül képzik magukat. Vagyis szerinte a végzettség nem befolyásolja igazán, hogy kinek van munkája és kinek nincs.

A vállalkozók többnyire úgy vélték, hogy a pályázaton nyerhető pénz ugyan nagyon sokat jelentene, de éppen nem olyan idők járnak, amikor a cégek komolyan gondolkodhatnának munkahelyek teremtésén. Legalábbis nem az egyre nehezebb helyzetbe kerülő észak-alföldi régióban, ahol a munkanélküliség januárban 16,2 százalék fölé kúszott (a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a munkavállaló korúak 16,2 százaléka hivatalosan is állást keres).

"Azért nem vesztem el a jókedvemet" - mondta egy tiszagyendai munkanélküli férfi (galéria a képre kattintva nyílik)

"Nem szívesen kockáztatnak a vállalkozók, és ebben a régióban alig van fejlődési lehetőség" - mondta az [origo]-nak egy törökszentmiklósi húskereskedő vállalkozó, akinek a cége negyven embert foglalkoztat, de azt mondta, most inkább arra koncentrál, hogy őket megtartsa. Egy szolnoki barkácsáruház vezetője pedig azt mondta, annyira sok az élőmunkára rakódó teher, miközben egyszerűen nincs elég pénz a gazdaságban, hogy a működő cégek inkább a talpon maradásért küzdenek.

A kormány korábban bejelentett tervei szerint azon is gondolkodik, hogy csökkenti a munkanélküli segélyen tölthető hónapok számát annak érdekében, hogy munkára szorítsa az embereket. A barkácsáruház vezetője szerint ez a vállalkozások szempontjából feltehetőleg nem járna érezhető hatásokkal, legfeljebb közvetve: a még kevesebb pénzhez jutó lakosság szerinte az ételvásárláson túl semmit sem engedhet majd meg magának, például nem jár majd fodrászhoz, nem vesz magának új ruhákat.

"A munkaügyi központ a legjobban fejlődő cég"

Jász-Nagykun-Szolnok megyén belül is talán a legrosszabb helyzetben levő terület Kunhegyes és környéke, ahol csak januárban 86 százalékkal nőtt meg a munkaügyi kirendeltségen bejelentkező álláskeresők száma a decemberihez képest (a környék falvaiban harminc százalék körüli a munkanélküliség, a hátrányos helyzetben levő kistérségről részletesebben lásd keretesünket). "Itt a legjobban fejlődő cég a munkaügyi központ" - fogalmazott Sas János, a kunhegyesi Közép-tiszai Mezőgazdasági Rt. igazgatója. Ez a cég - amely az egykori, hatalmas állami gazdaságból alakult, és mára jócskán összezsugorodott - a környék egyik legnagyobb foglalkoztatója a mintegy kétszáz dolgozójával.

Sas szerint a munkahelyteremtő pályázatokkal az a gond, hogy fejlesztésre adnak pénzt, de cserébe új munkaerő alkalmazását kérik. Mivel azonban a fejlesztéseket - például egy új gép beszerzését - sokszor éppen azért hajtják vége, hogy általuk hatékonyabbá váljon a termelés, és munkaerőt váltsanak ki vele, ellentmondásos, hogy új munkahely létrehozását kérik - magyarázta. A cégvezető szerint a régióban - legalábbis Kunhegyes környékén - inkább a nagyon rossz közutak felújítása és az útépítés hatására jöhetnének létre új munkahelyek, a nagyobb cégek ugyanis főként emiatt kerülik el a területet már régóta. "Új ipari üzem meg nem települt itt már nagyon régóta" - mondta Sas.

Sas János igazgató szerint utakra van óriási szükség (a galériáért kattintson!)

A segélyek összegének a csökkentése - a kormány tervei között szerepel a munkanélküli segély idejének lecsökkentése mellett az is, hogy meghatározza a különféle jogcímeken adott segélyek összegének felső határát - a mezőgazdasági vállalkozás vezetője szerint biztosan ösztönözne arra sokakat, hogy "jobban keressék" a munkát. Szerinte ugyanakkor kevésbé a segélyek túl magas összege a baj, sokkal inkább az, hogy a vállalkozók nem tudják eléggé megfizetni az embereket. Emiatt fordulhat elő szerinte, hogy a munkával keresett pénz sokszor alig több a segélynél.

"Hajnalban két óra utazás, közel a minimálbérért"

Az [origo] munkatársai Kunhegyes közelében az egyik legrosszabb munkanélküliségi arányt produkáló faluban, Tiszagyendán kérdezősködtek arról, hogy mire lennének képesek az állástalanok azért, hogy munkát kapjanak, ha a segély címén kapható pénzek összege még kevesebb lenne. Szavaikból az derült ki, hogy még a közmunkának is nagy értéke van a faluban, ahol szerintük hetven százalék munkanélküli. (A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a 706 gazdaságilag aktív, azaz munkaképes lakos közül 198 állást keres a faluban.)

A dolgozók legnagyobb része a helyi kocsmában gubbasztó, munkanélküli férfiak szerint az önkormányzat által szervezett közmunkán van. A megkérdezettek véleménye megoszlott arról, hogy akár a falutól távol meghirdetett állásokat is elvállalnának-e. Egy asztalos - aki hamarosan elveszíti a munkáját, miután az őt alkalmazó üzem bezár - azt mondta, most "nagyon szűk százezer forintot" keres, és ha messzire járna dolgozni, ennek a pénznek egy jó része elmenne az utazásra.

"Legközelebb Jászberényben van munka, az vagy nyolcvan kilométer" - mondta egy középkorú férfi, aki az építőiparban szokott dolgozni - legalábbis nyáron, mert télen ilyen munkát nem talál. Szerinte van tíz-tizenöt ember, aki a faluból ezt is vállalja, és örül a jászberényi három műszakos munkának. Egy férfi azt mondta, ő nem vállalna távolabb munkát, mert "ha elmegy száz kilométert is, ötszáz forintos órabérrel szúrják ki a szemét", márpedig az szerinte nem éri meg.

A Közép-tiszai Mezőgazdasági Rt. igazgatója, Sas János szerint a nagyon alacsony fizetések ellenére is akadnak ma is olyanok, akik a csaknem kilencven kilométerre levő Jászfényszaruig is képesek elmenni dolgozni, "közel a minimálbérért, hajnalban két órát autózva". A szolnoki fórumon megkérdezett vállalkozók szerint is egyre jobban felértékelődnek még a kisebb presztízsű munkahelyek is. A törökszentmiklósi húsipari vállalkozó azt mondta, amikor legutóbb meghirdetett egy gépkocsivezetői állást, még a Dunántúlról, Győrből is akadtak jelentkezők.

A faluban akadnak olyanok is, akik nemcsak hogy vállalnának távolabbi munkát, hanem ha lehetne, vissza sem jönnének. Erről beszélt egy lakatosnak tanult fiú, aki két éve nem talál munkát pályakezdőként, úgyhogy azon gondolkodik, hogy Budapestre költözik albérletbe. "Aki tud, felmegy Pestre" - mondta, hozzátéve, hogy a többiek - öregek, fiatalok - legalább fele alkoholista.

"Foglalkoztatási és szociális válságterület"

Januárban az országban a munkavállaló korúak 10,2 százaléka volt munkanélküli, de az ország több régiója ennél jóval magasabb arányokat produkált: a legrosszabb helyzetben az észak-alföldi régió (ez Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét jelenti) van, ahol a munkavállaló korúak 16,2 százaléka hivatalosan is állást keres - derül ki a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) statisztikáiból. Csak januárban a régióban 250 főt építettek le csoportos létszámleépítéssel. A településekre lebontott munkanélküliségi adatok szerint a régió legreménytelenebb vidékei között van a Tisza-tótól délre eső tiszafüredi kistérség, amelynek közelében Kunhegyes is található.

Ezt a területet még Jász-Nagykun-Szolnok megye hivatalos honlapja is így jellemzi: "A kedvezőtlen természeti adottságok, a közlekedésföldrajzi zártság, az elöregedő népesség, a cigány kisebbség magas aránya fejletlen infrastruktúrával párosul. (...) Az ipar és a mezőgazdaság gyors leépülése miatt foglalkoztatási és szociális válságterületté vált." Ezen a környéken lassan a harminc százalékot is eléri a munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktívakhoz képest - például olyan falvakban, mint Tiszagyenda, Tiszainoka, Tiszaszőlős vagy Tomajmonostora. A legközelebbi városban, Kunhegyesen januárban riasztó számokat produkált a munkaügyi kirendeltség: az egy hónappal korábbi számokhoz képest 86 százalékkal nőtt meg az álláskeresők száma.