VI. Összefoglalás
"Az ember hivatása, hogy bűneit leküzdve, ismét egyesülhessen Teremtőjével. Ehhez a legbiztosabb fogódzót a Hit, a Remény és a Szeretet Isteni Parancsa, valamint az Okosság, az Igazságosság, a Lelkierő és Mértékletesség sarkalatos emberi Erényei adják. A földi világ harcainak sikeres megvívásához a Bátorság, és az Emberi Hűség lelki Támaszát sem nélkülözhetjük." (Széchenyi György esztergomi érsek, 1671) |
Az évezredvég idősügyi helyzetének jellemző megfogalmazását adta Gro Harlem Brundtland, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója az Időskorúak Nemzetközi Éve (1999) alkalmából készült WHO kiadvány előszavában: "A világ népességének elöregedése az egyik legnagyobb olyan kihívás, amely világunk előtt áll a következő évszázadban, ugyanakkor óriási lehetőség is rejlik benne. Az időskorúak ugyanis nagyon sok mindenben lehetnek valamennyiünk szolgálatára". E gondolatnak a jegyében a WHO legújabb állásfoglalása szerint az államoknak "aktív idősügyi politikát és programot" kell bevezetni és fejleszteni, szem előtt tartva, hogy a hosszabbéletűség az emberiség haladásának diadala.
Ebben a ma még utópisztikusnak tűnő jóslatban jól felismerhetők a hosszabbéletűség, a hosszú öregség, a halhatatlanság és az örök, de legalábbis élethosszig tartó ifjúság iránti vágy, ami talán valósággá válik valamikor, az ember által tőrbecsalt Időben.
Mindeközben soha ne feledjük, hogy az ember testi, szellemi, társadalmi és spirituális lény, a végtelenből a végtelenbe vándorol, s "egy múló pillanatig" a Földön vendégeskedik, egyre hosszabbodó öregséggel és az örök ifjúság vágyával.