Nincs szakmai konszenzus a büntethetőségi korhatár leszállításáról

A magyar büntetőjogban az elkövetői oldalról alapvetően három életkornak van jelentősége: a gyermekkornak (14 év alatti gyermek), a fiatalkornak (18. életévét még nem betöltött gyermek), fiatal felnőtt kornak (21 éves korig). Az életkori szakaszok mind a büntetés meghatározásánál, mind pedig annak mértékének megállapításánál bírnak jelentőséggel - mondta el az [origo]-nak a D.A.S. JogSzerviz szakértője, aki szerint a büntethetőségi korhatár 12 évre történő leszállítása tekintetében nagyon megosztottak a jogászok, pro és kontra jelennek meg folyamatosan az újabb és újabb érvek.

Az új büntető törvénykönyvünk tervezett változtatásának egyik legnagyobb vitát keltő pontja, a büntethetőségi korhatár leszállításának gondolata - utalt rá dr. Nyilas Anita, aki emlékeztetett rá, hogy az új Büntető törvénykönyv javaslata szerint, csak a legsúlyosabb, vagyis az élet elleni és a testi sértést megvalósító bűncselekményeket illetően csökkenne a büntethetőség alsó korhatára 14-ről 12 évre.

A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetés alakulása valójában, a társadalomban jelen lévő negatív jelenségeket tükrözi, hiszen a gyermek- és fiatalkorúak bűnelkövetése szorosan összefügg az adott társadalom szociális, gazdasági, politikai, oktatási, kulturális helyzetével.

A büntethetőségi korhatár leszállításának kérdése igen nagy ellenállást váltott ki a társadalomban, többek között annak okán, hogy a Magyarországra is kötelező érvénnyel bíró ENSZ gyermekjogi egyezmény, a gyermekközpontú igazságszolgáltatást helyezi előtérbe, melynek célja, a gyermek legfőbb érdekét szem előtt tartva, a nevelés, a segítés és a társadalmi visszailleszkedés. A szabadság elvonása kizárólag végső és rövid ideig tartó intézkedés lehet - mondta a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Három életkor

A magyar büntetőjogban az elkövetői oldalról alapvetően három életkornak van jelentősége: a gyermekkornak (14 év alatti gyermek), a fiatalkornak (18. életévét még nem betöltött gyermek), fiatal felnőtt kornak (kb. 21 éves korig) és a felnőttkornak. Az életkori szakaszok mind a büntetés meghatározásánál, mind pedig annak mértékének megállapításánál bírnak jelentőséggel.

A gyermekkorú által megvalósított tényállásszerű magatartás nem minősül bűncselekménynek, hiszen a gyermekkor büntethetőséget kizáró ok, így tehát hiányzik a bűncselekmény alanyi oldala, vagyis az elkövető. A gyermekkorúval szemben ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint, nem büntetőjogi, hanem a gyermek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény által meghatározott intézkedések alkalmazása válik lehetővé.

Ennek magyarázata az - fejtette ki dr. Nyilas Anita -, hogy a fiatalkorú erkölcsi, értelmi fejlődése még ebben az életszakaszban fejlődésben van, tehát nem minden esetben képes maradéktalanul felismerni cselekménye következményeit. A büntethetőségi korhatár leszállításának kérdése, folyamatosan visszatérő probléma, figyelembe véve, hogy a gyermekkorúak által elkövetett büntetendő cselekmények kétharmadát a 12-14 év közötti gyermekek követik el.

Nincs egyetértés

Sem a bírói szakma, sem a kriminológusok, sem az oktatók, sem pedig a gyermekvédők között nincs konszenzus az ügyben. A legtöbb vélemény szerint, ugyanis egy 12 éves gyermek általában nem rendelkezik olyan szellemi érettséggel, hogy a jogos és a jogtalan között különbséget tudjon tenni, és azzal az erkölcsi érettséggel sem, ami által megítélhetné mi a helyes és mi nem, és még nagymértékben hiányzik az önkontroll képessége is.

Felmerül a kérdés, hogy mennyiben vezetne eredményre, ha büntetőjogi procedúra alá vetnénk egy 12 éves gyermeket, ezáltal bűnözőként kezelnénk, ami az egész életét megbélyegezné és az esélyt sem kapná meg arra, hogy olyan életet éljen, mint a kortársai?

A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint a probléma gyökere a családi környezetbe nyúlik vissza, s csak ennek javításával orvosolható. A nem megfelelő családi környezet eredményeként, az elhanyagolt gyermek máshol, másban keresi a megértést, boldogságot. Ez a helyzet, táptalaja lehet az olyan csoportok kialakulásának, amelyben a fiatal kibontakoztathatja agresszivitását, elkeseredettségét.

Minden ember másként fejlődik

Egyértelműen nem határozható meg egy konkrét életkor, amikor kijelenthetjük, hogy a gyermek/fiatal éretté vált és rendelkezik a szükséges belátási képességgel. Minden ember másként fejlődik, van, aki korábban, van, aki később éri el ezt az állapotot. A 12 és 13 évesek felgyorsult testi és lelki fejlődésével, sok esetben nem jár együtt az értelmi, erkölcsi fejlettség. A gyermek személyisége azoktól a környezeti hatásoktól függ, amelyekkel a gyermek élete során találkozik.

A kérdés másik oldalának megközelítése, hogy sajnos sokak, már 12 éves korukban felismerik tetteik következményeit, s maga a jogszabály az, ami ösztönzi őket bűncselekmény elkövetésére, hiszen tudják, hogy az alapján ők még nem büntethetők. Megjegyzendő továbbá, hogy a gyakorlatban gyakran előfordul, hogy fiatalkorú, vagy felnőtt elkövetők gyermekkorú személyeket bírnak rá bűncselekmény elkövetésére, jellemzően azért, mert az elkövetésért a gyermek nem vonható büntetőjogi felelősségre.

A gyermekvédelmi eszközök

Nem lehet tehát objektíven kezelni ezt a problémát, az elkövető személyiségét, fejlettségét, környezetét is vizsgálni kell, ahhoz, hogy megfelelő retorziót alkalmazzunk. Dr. Nyilas Anita szerint nem biztos, hogy a büntetőjog szabályait kellene megreformálni, inkább talán a gyermekvédelmi eszközöket kellene alkalmasabbá tenni. Hatékonyabb gyermekvédelmi intézkedésekkel úgy gondolom, vissza lehetne szorítani a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeket.

A nem megfelelően működő családi háttérre, az oktatási, képzési rendszer nem megfelelő működésére kellene megoldást találnunk. A megelőzéshez, többféle társadalompolitikai eszköz bevetése lenne szükséges, úgy, mint a családi nevelés támogatása, a környezeti tényezők javítása. Fontos lenne, az iskola nevelőszerepének erősítése, az iskolai erőszak, csavargás, mulasztások megakadályozása.

Bonyolult feladat áll tehát a jogalkotók előtt, hiszen biztosítaniuk kell a társadalom védelmét, ugyanakkor védelmezniük kell a gyermek- és fiatalkorú személyiségét is, így igen nehéz megtalálni a helyes arányt a gyermek- és fiatalkori bűnelkövetők körében - húzta alá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.