Napjainkban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a házasságok jelentős része válással végződik. Ilyenkor általában első rendezendő kérdésként a gyermekek elhelyezése és a gyermektartás folyósítása merül fel.
A jogi szabályozás azonban a kötelező gyermektartás mellett lehetőséget biztosít egy másik jogintézmény, a házastársi tartás igénybevételére – fejtették ki elöljáróban dr. Fekete Klaudia.
Milyen esetekben kérheti a volt házastárs?
A házassági életközösség megszűnése esetén a házastársától, a házasság felbontása esetén pedig a volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Ide sorolható az az eset is, ha a házastársak tartósan külön élnek egymástól.
Abban az esetben, ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Nagyon fontos, hogy nem köteles házastársát eltartani az, aki ez által a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.
A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint felvetődhet a kérdés, hogy vajon annak a házastársnak, volt házastársnak a tartására is köteles a másik fél, akinek felróható volt, hogy a házasság, vagy életközösség megszüntetésre került?
Tekintettel arra, hogy ez sok esetben méltánytalan helyzetet eredményezne, a jogi szabályozás igyekezett ezt a kérdést azzal megoldani, hogy meghatározta a tartásra való érdemtelenség esetét.
Ez alapján érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs:
a) akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához; vagy
b) aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított.
Az érdemtelenség elbírálásánál azonban az arra hivatkozó házastárs vagy volt házastárs magatartását is figyelembe kell venni.
A tartás mértéke és módja
A házastársi tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a felek megállapodása az irányadó. A házastársak közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megállapodhatnak abban, hogy a tartásra köteles házastárs tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget.
Megállapodás hiányában a jogosult a tartás bírósági meghatározását kérheti. A bíróság a tartás mértékét a jogosult házastárs indokolt szükségletei és a kötelezett házastárs teljesítőképessége alapján határozza meg. Az indokolt szükségletek körében a jogosult házastárs megélhetésének indokolt költségeit kell figyelembe venni. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.
A tartást a kötelezett házastárs elsősorban pénzben szolgáltatja, ezt nevezzük tartásdíjnak. Bármelyik fél kérelmére azonban a bíróság a tartás szolgáltatásának más módját is elrendelheti, ha az a felek körülményeire tekintettel indokolt, és az ellen a másik fél nem tiltakozik. A tartásdíjat időszakonként előre kell fizetni és határozott összegben kell megszabni – mutatott rá dr. Fekete Klaudia.
Főszabály szerint a tartás teljesítését a bíróság határozatlan időre rendeli el. A tartás határozott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig is megállapítható, ha feltehető, hogy a jogosult házastárs rászorultsága meghatározott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével megszűnik, például, ha örökölni fog.
Amennyiben a feleknek a tartás meghatározásának alapjául szolgáló körülményeiben olyan változás következik be, hogy a tartás változatlan teljesítése valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a tartás mértékének vagy szolgáltatása módjának a megváltoztatását lehet kérni.
Az a személy, akinek a kezéhez a tartásdíjat folyósítják, köteles a bíróságnak bejelenteni, ha a jogosult tartásra való rászorultsága megszűnt. A bejelentést követően a bíróság a tartási kötelezettséget peres eljárás lefolytatása nélkül szünteti meg.
A tartáshoz való jog megszűnik a jogosult halálával, határozott idejű tartás esetén pedig a határozott idő elteltével vagy a feltétel bekövetkeztével, valamint akkor is megszűnik, ha az arra jogosult házastárs újabb házasságot köt, vagy élettársi kapcsolatot létesít.
A tartási kötelezettség pedig a kötelezett halálával szűnik meg. A kötelezett haláláig esedékessé vált és meg nem fizetett tartásdíj átszáll az örökösre – mondta végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.