Pro és kontra a paksi bővítésről

Újságírók alakja tükröződik, mikor megtekintik a paksi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának irányítóközpontját

Az atomenergetikával foglalkozó szakembereket is meglepetésként érte, amikor 2014. január 14-én Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor megállapodott Magyarország történetének legnagyobb és legdrágább beruházásáról, a paksi atomerőmű bővítéséről. Sok megújuló energia vagy atomerőmű? Az azóta eltelt bő egy év alatt mit sem változtak a bővítés mellett és ellen szóló érvek.

A bővítésről évek óta szó volt, sőt a Paks II. projektcég elindulását 2012 novemberében jelentették be. Ezzel párhuzamosan viszont többször elhangzott az az ellenérv, hogy Magyarországnak nincs égető szüksége a bővítésre.

Lehetett volna még pár év az elemzésekre

A jelenlegi négy paksi reaktorblokk üzemeltetésére rendre hosszabbítást kér az atomerőmű. Az egyes és kettes blokk már megkapta erre az engedélyt az Országos Atomenergia Hivataltól, így 2032-ig, illetve 2034-ig üzemelhetnek. Ha a hármas és a négyes blokknál sem merül fel olyan probléma, ami a hosszabbítást kizárná, akkor 2036-2037-ben kell végleg lekapcsolni őket.

Egy ekkora atomerőmű felépítése körülbelül hat évig tart, az engedélyeztetési eljárás legalább két év, de az is lehet, hogy négy éven át húzódik. Ebből az következik, hogy leghamarabb 2022-ben lenne valóban szükséges dönteni a bővítésről.

Újságírók alakja tükröződik, mikor megtekintik a paksi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának irányítóközpontját Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Gyors döntés

Ezt az érvelést félretéve született meg a döntés arról, hogy Magyarország 10 milliárd eurós orosz hitelből gyakorlatilag egy új atomerőművet épít a paksi telephelyen. A kétszer 1200 MW kapacitású reaktorblokkot az orosz Roszatom szállítja, és a mamutintézmény (cégek, hivatalok, tervezőirodák, kutatóintézetek összessége) egyik leányvállalata, a szentpétervári Atomenyergoprojekt tervezi. A hitelt huszonegy év alatt kell törleszteni.

A parlament már 2014. február 6-án megszavazta a bővítést. Ha minden a tervek szerint halad, akkor 2023-ban üzembe állhat az első új blokk.

Érvek mellette

1. Drága, de legalább biztonságos

Paksra a VVER reaktorcsalád MIR-1200-as típusát szállítja a Roszatom (a MIR „modernizált nemzetközi reaktort” jelent). A MIR-1200 egyike a jelenleg elérhető 3+ generációs reaktoroknak. Az ilyen típusú reaktorokat passzív biztonsági rendszerekkel szerelik, amelyek nem igényelnek sem elektronikus, sem mechanikus vezérlést, a biztonságot az erőműben zajló fizikai folyamatok garantálják.

Így épül fel egy MIR-1200-zal szerelt reaktorblokk. A bórsavbefecskendező rendszerrel a reaktor teljesítményét lehet csökkenteni Forrás: Origo

A MIR-1200-ban négy ilyen passzív rendszer van. Ha baleset esetén robbanásveszélyes hidrogén fejlődik a reaktorban, a gázt úgynevezett elvonó (rekombinátor) egységekben égetik el. Ha kilyukad a reaktortartály (mint Fukusimában), a megolvadt fűtőelemeket a tartály alá épített, speciális kompozitanyagból készült csapda fogja fel.

Ha az atomerőművet lekapcsoljuk (vagy baleset éri), akkor is folyamatosan hűteni kell. A radioaktív bomlás ugyanis nem állítható le egyik napról a másikra, ezért a reaktorban folyamatosan termelődik a hő. Ennek a maradványhőnek az elvezetésére két passzív rendszer szolgál a MIR-1200-ban. A rendszerek akkor is működnek, ha a reaktorblokkban egyáltalán nincs áram. A passzív hűtés 72 órán át elegendő, ennyi idő alatt kell helyreállítani a hűtést.

2. Rengeteg energia, kis területigény

Nem mindegy, hogy erőműveink, áramot termelő berendezéseink mennyi helyet foglalnak. Magyarország lakossága most fejenként átlagosan 10 kWh áramot fogyaszt naponta. Tegyük fel, hogy ez a jövőben 12 kWh/napra nő, és a lakosság 9,9 millió.

A paksi atomerőmű 3-as és 4-es blokkjának épületében Forrás: Bielik István

Amennyiben ezt a körülbelül 5 gigawattnyi energiaigényt napelemekkel akarjuk fedezni, akkor 900 négyzetkilométeres területen kell napelemeket telepíteni (ez kicsivel több, mint a Balaton területének másfélszerese). Ha szélfarmot akarunk, akkor 2500 négyzetkilométernyire lenne szükség.

Tény, hogy rengeteg irodaház, raktárépület, parkolóház, lakóingatlan stb. tetőzetére lehetne napelemeket szerelni. Az is tény, hogy 2006 óta nem adtak ki engedélyt a hatóságok új szélerőmű építésére, tehát a nap- és szélenergia-termelés lehetőségei messze nincsenek kihasználva Magyarországon. Az is tény viszont, hogy az atomerőmű területigénye a legkisebb a klímaszempontból előnyös és/vagy megújuló energiás erőművek közül: 1000 wattot állít elő egy négyzetméterre vetítve.

3. Jóval kevesebb szén-dioxid kerül miatta a levegőbe

A következő tíz-húsz évben több hagyományos hőerőművet be kell zárnia Magyarországnak, mert az elavult üzemek sok üvegházhatású gázt bocsátanak ki. Környezetvédelmi szempontból az a legfontosabb érv a paksi bővítés mellett, hogy az atomerőmű közvetlenül nem bocsát ki szén-dioxidot.

Az erőmű és a kiszolgáló létesítmények felépítése, az urán kitermelése, szállítása, majd a végén az erőmű leszerelése és lebontása persze szén-dioxid-kibocsátással jár, de ez nem ugyanaz, mint amikor a hagyományos erőművekből nap mint nap dől az üvegházgáz. A paksi bővítés mellett szóló érv, hogy az atomerőmű nem szennyezi a levegőt kén-dioxiddal, pernyével és szálló porral.

4. Minden maradhat a régiben

Magyarország áramelosztó rendszerét nagy vonalakban az 1950-es években tervezték meg, és évtizedek során alakították ki. Azt az áramigényt, ami nap mint nap, évről évre viszonylag állandó, az úgynevezett alaperőművek fedezik, a csúcsidei fogyasztást pedig jól szabályozható hagyományos erőművekkel elégítik ki.

Az atomerőművek akkor a leggazdaságosabbak, ha állandó a teljesítményük Fotó: Origo

A paksi atomerőmű is alaperőmű. Noha tágabb határok között lesz föl-le szabályozható a teljesítménye, Paks II. is ilyennek épül, ráadásul az atomerőművek általában akkor üzemeltethetők a leggazdaságosabban, ha állandón tartjuk a teljesítményüket. Ha tehát a 2030-as években sorra lekapcsolják a régi paksi blokkokat, az újak egyszerűen átveszik a szerepüket, ami azt jelenti, hogy a 2070-es, 2080-as évekig nagyjából változatlanul maradhat a hazai villamosenergia-hálózat.

Érvek ellene

1. Kiszorítja a megújuló energiát

A nap- és a szélenergia hosszú távon nem fér meg az alaperőmű-csúcserőművek hagyományos rendszerirányítási logikával. Amint a megújuló áramtermelés már viszonylag magas részét teszi ki egy ország áramellátásának, kevésbé éri meg éjjel-nappal ugyanannyit termelő (atom)erőművet működtetni. A freiburgi Öko-Institut modellszámításai szerint Németországban például a 2030-as évekre áll elő az a helyzet, hogy egy napsütéses héten teljesen le kell kapcsolni az alaperőműveket, ugyanis annyi áramot termelnek majd a napelemek.

Forrás: Pns

Tehát előbb-utóbb választani kell a megszokott alaperőművek és a megújuló energiatermelés között. Ebből az ellentétből az következik, hogy ha valóban létrejön a paksi bővítés, sőt egypár évig a régi és az új reaktorblokkok párhuzamosan működnek majd, annyi áramunk lesz, hogy másnak nem jut szerep a piacon, nem éri majd meg nap- és szélenergiába befektetni Magyarországon.

2. Az egész 21. századra eldönti, mi a magyar energiapolitika

A bővítés ellenzőinek másik fontos érve, hogy a paksi bővítésről akkor született döntés, amikor világszerte valóságos forradalom zajlik az áramtermelésben és- ellátásban. Most egyszerűen alig lehet megbízható előrejelzéseket adni arról, harminc-negyven év távlatában hogyan alakul az árampiac. Ilyen helyzetben pedig nem bölcs dolog elkötelezni magunkat az egyik megoldás mellett.

A napelemek ára drámaian csökken, és hasonló folyamat várható a szélerőművek esetében, legyenek azok szárazföldiek vagy tengerre telepítettek. Nem annyira látványos, de terjednek az úgynevezett törpe- vagy mini vízi erőművek is, amelyek egy-egy község, kisváros áramellátását tudják fedezni. Magyarországon emellett még mindig viszonylag kevéssé kihasznált a geotermikus energia, és sokkal több biogáz erőművet is lehetne telepíteni a jelenlegi negyvenötnél.

Korábban az ELTE környezetföldrajzi tanszékének tanárai és diákjai, majd a Greenpeace Magyarország, legújabban az Energiaklub készített koncepciót arról, hogy egy rugalmas, decentralizált áramelosztó hálózat esetén fölösleges a paksi bővítés. Az ilyen hálózat sok kicsi és közepes termelőegységből állna, és az lenne a lényege, hogy az áramigényt minél nagyobb részben fedezzék helyben elérhető forrásokból.

Egy decentralizált áramhálózat vázlata Forrás: Energiaklub/Infotandem

3. Valójában nem tudjuk, miért kerül ennyibe

A kormány nem hozta nyilvánosságra a bővítést megalapozó hatástanulmányt, megvalósíthatósági tanulmányt, így lényegében nem tudjuk, hogy a kormány és a parlament milyen információk birtokában döntött a bővítésről. Eleinte a kormányzati érv az volt, hogy ezek a dokumentumok döntéselőkészítő anyagnak számítanak, tehát tíz évig nem lehet nyilvánosságra hozni őket. Majd egy adatigénylési per során az derült ki, hogy sem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, sem a Miniszterelnökség nem gazdája ezeknek az adatoknak.

Ebből következően nem tudni, miért pont 10 milliárd eurós hitel szükséges a bővítéshez, noha elvileg lehetne olcsóbb is. 2010-ben például a bolgár kormány 6,3 (más források szerint 6,4) milliárd euróról szóló szándéknyilatkozatot írt alá egy Roszatom vezette konzorciummal atomerőmű-építésről (a kapacitás a paksihoz hasonló lett volna). Ezután megpróbálták az árat 5 milliárd euróra levinni, továbbá európai és amerikai cégeket is bevonni alvállalkozóként. Egyik sem járt sikerrel, végül a beruházást 2012-ben leállították.

Ugyanakkor az utóbbi évtized európai erőmű-beruházásai (Flamanville – Franciaország, Olkiluoto – Finnország) azt bizonyítják, hogy egy ekkora projektnél rendszeresek a több százmillió eurós költségvetés-túllépések és akár több éves csúszások.

4. Valamit tenni kell az atomhulladékkal

Nem szokás belegondolni, de a közepesen és nagymértékben sugárzó atomhulladék olyan probléma, amelyet a 2500-ban, sőt 4000-ben megszülető utódainkra hagyunk. A legnagyobb gond az erőművekből kikerülő fűtőelemrudakkal van, ezek a leginkább radioaktívak. Természetesen lehet (sőt ajánlott) újrafeldolgozni őket, ám ez a folyamat is sugárzó hulladékot hagy maga után, tehát nem tökéletes megoldás.

Dozimetriai mérés a radioaktív hulladékokat kezelő társaság püspökszilágyi telephelyén Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A rudak sugárzó izotópjai hosszabb-rövidebb idő alatt lebomlanak, végül nem veszélyes anyagokká alakulnak. A stroncium-90 és a cézium-137 felezési ideje mintegy harminc év, azonban a plutónium-239-é 24000 év. Egy ezer megawatt kapacitású reaktorból körülbelül 25-30 tonna használt fűtőelem kerül ki évente. Ezeket hosszú távon csakis biztonságos föld alatti tárolókban lehet elhelyezni.

Jelenleg egyetlen ilyen, a nagymértékben sugárzó (nagy aktivitású) hulladék elhelyezésére alkalmas tároló sincs a világon. Az elsők 2020-2025 körül készülnek el Finnországban, Franciaországban, Svédországban és esetleg az USA-ban. További probléma, hogy olyan földtanilag nagyon stabil helyszínt, réteget kell találni számukra, ahol több száz vagy több ezer év múlva sem lehet földrengés. És egyáltalán miként jelezzük, hogy veszélyes helyszínről van szó, hogy ezer év múlva is biztosan megértsék?