Még a főszervező Természetvédelmi Világalap (WWF) is meglepődött, amikor 2007-ben Sydneyben, az első Föld órája kezdeményezés idején egy óra alatt 10,2 százalékos fogyasztáscsökkenést mértek – eredetileg úgy gondolták, hogy az akció csak jelképes lesz, és nem okoz valódi csökkenést.
Ehhez képest a 2,2 millió háztartás részvétele, a város nevezetességeinek elsötétítése jócskán csökkentette az energiafogyasztást. Sőt a becslések szerint
ebben az egy órában a városban mintegy 5 százalékkal mérséklődött a légkört szennyező anyagok kibocsátása,
ami egy ekkora metropolisznál, mint Sydney, már jelentősnek nevezhető.
A fő cél mégis a figyelemfelkeltés volt: azzal, hogy a résztvevők egy órára minimálisra csökkentették az energiafogyasztásukat, felhívták a világ figyelmét arra, hogy mennyire könnyen tehetnénk valamit a Földünkért – mondjuk csak annyit, hogy este egy órával előbb lekapcsoljuk a villanyt.
A Föld órája tavaly már 172 országot mozgósított, és mintegy 7000 város vett részt az egyéb megmozdulásokban is: az akció ugyanis nemcsak globális, de helyi szinten is zajlik.
A részt vevő városok lakossága külön környezetvédelmi megmozdulásokat szervez, így nemcsak a villany lekapcsolásával, de faültetéssel, víztisztítással, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével és minden, a bolygó megmentésére irányuló szervezkedéssel is együtt jár az akció.
Tavaly világszerte összesen 42 000 regisztrált Föld órája eseményen vehettek részt azok, akik úgy gondolták: tesznek valamit bolygónk jövőjéért.
Magyarországon tavaly a WWF arra buzdította a városok lakosságát, hogy tegyék zöldebbé saját településüket. A szervezett megmozdulások közül Vácé sikerült a legjobban, ligettakarítási programjával ugyanis itt mozgósította a lakosságszámhoz képest arányosan a legtöbb embert a felhívás. Így ez a város kapta meg a Föld Órája Fővárosa címet.
Idén a magyar WWF nem szabja meg, hogy milyen témában nyújthatják be a közösségek a Föld Órája Fővárosa címre a nevezéseket. A kikötés csupán annyi, hogy valamilyen előremutató, környezetbarát kezdeményezés legyen, amely hozzájárul ahhoz, hogy egy kevésbé lelakott Földet adjunk tovább az utódainknak. Több ország viszont változatlanul kitűzött egy konkrét célt maga elé: az Egyesült Királyságban például a fenntartható élelmezésre, Indiában a napenergia felhasználására,
Cipruson pedig a műanyaghasználat visszaszorítására koncentrálnak az aktivisták.
A megmozdulás kulcsmomentuma azonban még mindig a lámpaoltás: minél többen döntünk úgy, hogy egy órán keresztül minimálisra csökkentjük az energiafelhasználásunkat, annál többet tehetünk a bolygó megmentéséért. Kevésnek tűnik ez az egy óra, mégis sokat számít, elég belegondolni, hogy az első Föld Óráján Sydney lakossága mennyi szennyeződéstől kímélte meg a várost.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) statisztikái szerint, ha ilyen ütemben folytatódik az energiafelhasználás, az ebből következő káros kibocsájtások 70 százalékkal emelkednek 2050-re. Ez még jobban ráerősít majd a klímaváltozásra és a szélsőséges időjárásra. Már most másfél Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy az ilyen mértékű energiafelhasználás ne tegye tönkre a bolygónkat.
A túlzott energiafelhasználás következménye az egyre nagyobb ökológiai lábnyom. Ez egy olyan érték, amely kifejezi, hogy egy adott technológiai fejlettség mellett egy társadalomnak mennyi vízre és földre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.
Az ökológiai lábnyom fő összetevői egy emberre nézve a következők:
Ezekből tevődik össze egy csoport, város, állam, földrész ökológiai lábnyoma.
A biokapacitás egy adott terület (vagy akár az egész Föld) eltartóképessége - azt mutatja, mennyi erőforrást tud előállítani fenntartható módon az igények kielégítéséhez.
Minden évben megállapítják azt a napot, amikor az egy év alatt újratermelődésre képes erőforráskészletünket elhasználjuk, onnantól pedig már csak "hitelből" gazdálkodunk, vagyis túlfogyasztunk.
Ez az ökológiai túllövés napjának nevezett időpont minden évben egyre korábbra húzódik: míg 2012-ben augusztus 22-én, 2013-ban már augusztus 20-án, 2014-ben augusztus 19-én, tavaly pedig augusztus 13-án történt meg. Ez azt jelenti, hogy durván nyolc hónap alatt elhasználjuk az egy évre tervezett, fenntartható energiamennyiségünket, onnantól pedig már csak kiszipolyozzuk a bolygó magától vissza nem termelődő energiakészletét.
Év | Túllövés napja |
1987 | december 19. |
1990 | december 7. |
1995 | november 21. |
2000 | november 1. |
2005 | október 20. |
2007 | október 26. |
2008 | szeptember 23. |
2009 | szeptember 25. |
2010 | augusztus 21. |
2011 | szeptember 27. |
2012 | augusztus 22. |
2013 | augusztus 20. |
2014 | augusztus 19. |
2015 | augusztus 13. |
Ha a túlfogyasztást ilyen mértékben folytatjuk, akkor 36 év múlva érjük el a január 1-jei túllövési dátumot - innentől pedig már végig olyan energiaforrásokat használunk fel, amit képtelen a bolygó újratermelni.
Az ökológiai lábnyomot egyébként nem csak nagy tömegekre célszerű kiszámolni - már egy háztartásra vonatkoztatva is érdemes megállapítani, hogy mennyire szennyezi a környezetet. Valójában olyan mindennapi dolgok is ronthatnak a statisztikánkon, mint az autó lámpájának felkapcsolása, vagy egy e-mail elküldése. Ahogyan arról már korábban írtunk, még egy nyúlfarknyi e-mail elküldése is 4 gramm szén-dioxid-ekvivalens (gCO2e) mennyiségű üvegházhatású gázzal járul hozzá az atmoszféra szennyezéséhez. A jobb összehasonlítás kedvéért
napi 65 e-mail elküldése egy kilométeres autózásnak megfelelő szennyezéssel jár.
A bűnösök azok az üvegházhatású gázok, amelyek a számítógép, a szerver és a router működése folyamán felszabadulnak, de hozzászámítandó még az ezek gyártása során kibocsátott káros gáz is.
A műanyag bevásárlószatyrok szénlábnyoma 10 gCO2e, de a papírzacskóké még magasabb: 40 gCO2e. A boltban vásárolt palackozott víznek majdnem 1150-szer akkora a kibocsátása, mint ha a palackot csapvízzel töltenénk meg. Egy 500 milliliteres palack 160 gCO2e-ért felelős, míg ugyanennyi csapvíz csak 0,14 gCO2e-ért.
Egy nagy cappuccino készítésével 235 gCO2e-vel járulunk hozzá az ökológiai lábnyomhoz, egy tea készítése 21 gCO2e.
Az ökológiai lábnyom és a biokapacitás mértékegysége a globális hektár (gha), olyan hektár, amelynek a termelékenysége egyenlő a Föld teljes bioproduktív hektárjának átlagos termelékenységével. Jelenleg 1,7 hektárnyi föld jut egy főre a Földön, ha úgy számolunk, hogy a bolygó eltartókapacitásán belül maradjunk.
Magyarország ökológiai lábnyoma 2012-es adatok szerint 2,9 gha, biokapacitása pedig 2,2 gha, ezzel 0,7 gha-val mínuszban (deficitben) vagyunk, tehát ennyivel több erőforrást használunk el, mint amennyit szabad lenne.
Általában a gazdagabb országoknak nagyobb az ökológiai lábnyoma.
Szingapúr biokapacitása 16 000%-kal deficitben van, ezzel vezeti a negatív statisztikákat.
Réunion, Izrael, Ciprus és Libanon van még a feketelista élmezőnyében, Japán deficitje 600%-os, Belgiumé 530, az Egyesült Királyságé 280. Ezek a százalékok azt mutatják meg, hogy mennyivel lépte túl az ökológiai lábnyom az ország biokapacitását.
Nálunk ez százalékba átszámítva 34%-os deficitet jelent.
A biokapacitáshoz képest legkisebb ökológiai lábnyoma egy afrikai országnak, Eritreának van, itt 160 százalékkal lépi túl a biokapacitás a nemzet lábnyomát. A pozitív felsorolásban leginkább a fejletlenebb afrikai országok, Dél-Amerika, valamint az észak-európai országok szerepelnek.
Ezeket a számokat látva nem csoda, hogy a Természetvédelmi Világalap egyre sürgeti az energiafelhasználás mérséklését, és azon dolgozik, hogy ennek előnyeire minél inkább felhívja a figyelmet. A legnagyobb biokapacitás-deficittel rendelkező ország, Szingapúr 16 000 százalékkal dönti fel az egyensúlyt, míg a legnagyobb biokapacitás-felesleggel rendelkező Eritrea is csak ennek századát, 160 százalékot képes visszapótolni ebből. A Föld óráján ezért fontos, hogy minél szélesebb körben nyilvánosságot kapjon ez a probléma - hiszen
már néhány apró változtatással mi magunk is tehetünk azért, hogy kevesebb energiát használjon a háztartásunk.
Akár azzal is sokat tehetünk, ha a hét egyik napján nem autóval, hanem tömegközlekedéssel, vagy ha megtehetjük, gyalog indulunk útnak - egy emberre vetítve ez nem tűnik soknak, de ha már a város fele nem használ autót hétből egy napon, az jelentős levegőtisztulással járna.
Az energiapazarlás megelőzése érdekében húzzuk ki a konnektorból a dugót akkor, ha már nem használjuk, ne hagyjuk rajta éjszakára a telefont a töltőn, hiszen másfél óra alatt teljesen feltölt az akkumulátora, ne kapcsoljunk villanyt, ha nem muszáj, állítsuk kicsit alacsonyabbra a hőfokot a lakásban, és ellenőrizzük, hogy a nem használt elektromos készülékek nem maradtak-e bekapcsolva. Ez mind-mind olyan apróság, ami az életminőségen nem változtat, viszont a Földért nagyon sokat tehet.
A Föld órája idén is egy kis emlékeztető ezekre a lépésekre - 2016-ban pedig már a közösségi médián is beszállhatunk a megmozdulásba. A magánszemélyek helyi akcióikon kívül azzal tehetnek a legtöbbet a mozgalom népszerűsítéséért, hogy a Facebookon és a Twitteren megosztják az ehhez kapcsolódó tartalmakat.
A közösségi média és a klímaváltozás is átível az országhatárokon”
Azok, akik hajlandóak a Facebookon vagy a Twitteren keresztül beszállni a Föld órájába, a weboldalon keresztül jelentkezhetnek. Az egész vállalás annyit tesz, hogy az oldal automatikusan megoszt négy, informatív és fontos cikket az üzenőfalon, valamint lehetőség van a profilkép megváltoztatására is.
A Föld órája alkalmából idén az Origót is elsötétítjük 60 percre, ez egy hagyományos monitor számára nagyjából 20-21 watt megtakarítást jelent a fehér háttérhez képest - sok kicsi sokra megy alapon így mi is hozzájárulunk az energiafelhasználás mérsékléséhez.