Az elmúlt években számos kutatás firtatta, mennyiben tér el a férfiak és nők gondolkodása, ha a környezetvédelemről van szó. Minduntalan arra az eredményre jutottak, hogy a nők életvitele és szemlélete is zöldebb. Ami az életvitelt illeti, olykor a kényszerűség okozza, hogy a nő kevésbé környezetszennyező: például tömegközlekedést vesz igénybe, mert a férfiakhoz képest alacsonyabb jövedelméből nem telik saját kocsi fenntartására.
Az viszont a szemléletre, tehát a tudatosan "zöld" választásra utal, hogy a nők kevesebb húst és több zöldséget fogyasztanak, mint a férfiak, illetve elsősorban ételt és ruhaneműt szoktak vásárolni, míg a férfiak olyan fogyasztási cikkeket, amelyek mind előállítása, mind fenntartása energiaigényes és környezetszennyező. A nők kevesebb szemetet termelnek, több tárgyat hasznosítanak újra, és kisebb a szén-dioxid-lábnyomuk, mint a férfiaknak. Utóbbiak kevésbé éreznek felelősséget a környezetszennyező magatartásuk miatt.
De miért van ez így?
A fenntartható fogyasztói magatartásban lévő különbség oka nem csupán az eltérő személyiség, hanem részben abból fakad, hogy a zöld gondolkodást inkább feminin vonásként értékeli mindkét nem. A korábbi kutatások szerint a férfiak több erőfeszítést tesznek nemi identitásuk megerősítésére, mint a nők, és ebből adódhat, hogy ez a zöld-feminin sztereotípia arra sarkallja a férfiakat, hogy a macsó énkép megőrzése érdekében kerüljék az "öko" jelzőt.
Ma már seregnyi terméken és szolgáltatáson látható valamilyen zöld címke, amely azt tanúsítja, hogy mondjuk a termék csomagolása fenntartható gazdálkodásból származik, vagy vegyszermentesen, organikus módon termesztették, vagy helyi (20-50 kilométeren belüli) cég gyártotta, vagy bármilyen más módon hozzájárul ahhoz, hogy a bolygónkat érő terhelés kisebb legyen.
Mindennap halljuk, mekkora probléma a környezetszennyezés és a klímaváltozás, nem csoda, hogy a "bezöldülést" sok vállalkozás véli jó eszköznek az eladások ösztönzésére. Feltéve, ha a célcsoport is hasonlóan gondolkodik, mint a hirdetéseket kitaláló reklámszakemberek.
Aaron Brough, a Utah Egyetem marketingprofesszora több amerikai és kínai kollégájával hét kísérletet is lefolytatott annak megállapítására, hogy a férfiakra miért jellemző kevésbé a zöld gondolkodás, mint a nőkre. A vizsgálatok előtt azt feltételezték, hogy a férfiak így óvják a nemi (gender) indentitásukat.
Világszerte végzett felmérések nyomán elmondható, a nőkre életkortól és nemzetiségtől függetlenül univerzálisan jellemző, hogy a férfiaknál erősebb bennük a környezettudatosság.
Ennek oka lehet az, hogy egyébként is gyakrabban foglalkoztatja őket önnön és szeretteik jövője és az egészsége.
Borough és kutatócsapata hét vizsgálat eredményeit a következőkben összegezte:
Európa egyes országaiban ennél jobb a helyzet, de az amerikai férfiak még a hurrikánokat is gyengébbnek vélik, ha azok női nevet kapnak: olyankor kevésbé elővigyázatosak, emiatt több a haláleset.
Borough és kutatócsapata azt javasolja, hogy a férfiak számára készülő zöld termékek hirdetései legyenek hangsúlyosan férfias jellegűek.
A maszkulin identitást erősítő terméknél remélhető az is, hogy nem a szemétben végzi, hanem a férfivásárló valamilyen erőfeszítést tesz az újrahasznosítására, például szelektív hulladékgyűjtőbe dobja.