Hiányzik a hulla, a tettes meg az indíték

"Egy nagyon unalmas nyelvészeti órán, egy novemberi esős napon automatikus írásmóddal írtam két verset, de saját nevemen soha nem jelentettem meg szépirodalmi művet" - mesélte egy régi rádióinterjúban Szilasi László. Azt mondta, úgy érzi, hogy esszét a "maga géposztályában" jobbat tud írni, mint szépirodalmat, ezért néhány álneves próbálkozás után le is tett a regények, novellák vagy versek írásáról.

Az interjú közel tíz ezelőtt készült, és Szilasi azóta szerencsére meggondolta magát. Az idei Könyvhétre jelent meg első regénye, a Szentek hárfája, ami alaptörténetét tekintve krimi, de a rengeteg csavar, a stílus- és nézőpontváltások miatt jóval több egy szokványos bűnügyi történetnél.

Szilasi Lászó: Szentek hárfája, Magvető, 2010, 320 oldal, 2990 Ft

1924-ben szenteste a templomban az éjféli mise közben Grynaus Tamás diák agyonlövi Omaszta Mátyást, az egyik leggazdagabb helyi gazdát, és ugyan a gyilkosság az összegyűlt tömeg szeme láttára történik, a hullának és a tettesnek is nyoma veszik. A rendőrség nagy erőkkel veti rá magát az ügyre, kihallgatja a rengeteg tanút, de nem jut eredményre. Nem találják sem Grynaust, sem Omaszta holttestét, és nem sikerül kideríteni azt sem, hogy a fiatalembert mi vezette rá a gyilkosságra.

A rejtély azonban többeket sem hagy nyugodni, és évekkel, sőt évtizedekkel később is előveszik az ügyet megbízott, illetve önjelölt nyomozók. Először a húszas évek végén, majd az ötvenes és a nyolcvanas években próbálják feltárni az Omaszta-gyilkosságot. A nyomozók a különböző korokban egymástól eltérő eredményre jutnak, és a vizsgálódás a saját személyes sorsukra is jelentős - anélkül, hogy túl sok részletet elárulnánk, nem kifejezetten pozitív - hatással van.

A nyomozásokhoz részletgazdag történelmi hátteret kapunk, és alaposan megismerjük a helyszínt, az Árpádharagos nevű kisvárost is, amelynek mintája minden bizonnyal a szerző szülővárosa, Békéscsaba volt. A könyv borítója egyébként szerényen mindössze ennyi információt (születésének helyét valamint évét: 1964) árul Szilasiról, de irodalmi körökben valószínűleg nem is kell őt bemutatni. A Szegedi Tudományegyetem Régi Magyar Irodalom Tanszékének - kiváló humorral és előadói képességekkel megáldott - tanára, de követi a kortárs irodalmat is, és nemcsak olvasóként, hanem recenziók, jegyzetek írójaként, szakmai beszélgetések résztvevőjeként is.

Kutatói szinten, gyakorlatilag hivatásszerűen foglalkozik tehát szövegekkel, és a regényen is érződik, hogy profival van dolgunk. Az időbeli ugrásokkal változik a stílus, időnként bedob játékos elemeket is, de a tudományos szakértelem ellenére is talán az a legátütőbb, hogy a vidéki kisváros légkörét, a figuráit, a kocsmáit és vendéglőit olyan hitelességgel adja vissza, amilyenre csak az lehet képes, aki benne él és nyitott szemmel jár ebben a közegben.

A szöveg amúgy nem könnyű, vannak mondatok, amelyeknél meg kell állni, és figyelmet igényel az elrejtett, más művekre való utalások felfedezése is. A szerző nem is áll meg az irodalomnál, a nyolcvanas évek végén zajló nyomozás történeténél előkerül például David Lynch Veszett a világ című filmjéből ismert kígyóbőr dzseki és az általa jelképezett szabadság érzése is. Sűrű tehát ez az alig több mint háromszáz oldal: rejtélyek, tragédiák, évszázadokon átívelő történetek, bizarr figurák sorakoznak benne, és ott van benne állandó elemként egy templom, amelyet a végén még át is szállítanak egy darabban egyik helyről a másikra. Ja, és persze végig megmarad az a kérdés is: mi lett Omaszta Mátyással és Grynaus Tamással?