Még nem kattantunk rá Italo Calvino fantasztikus történelmére

Szerkesztője a tavalyi év legjobb könyvének nevezte Italo Calvino három kisregényből álló, Eleink című kötetét. Kiderült, nem véletlenül. Bár a könyv külseje nem sokat mutat, kincsre bukkantunk.

Italo Calvino: Eleink, Európa Kiadó, 2010, 575 oldal, 3500 Ft (ford.: Telegdi Polgár István)

Az Eleink nem most jelent meg először, a fordítás a hatvanas években készült (Telegdi Polgár István munkája), talán azért is annyira lenyűgöző. A kötet utoljára 1980-ban, még a szerző életében került piacra. Ezen kívül megjelent már magyarul Calvinótól több mesegyűjtemény, novelláskötet (például a Kozmikomédia), fantasztikus kalandregény (Láthatatlan városok), különleges "kártyaregény" (Az egymást keresztező sorsok kastélya), illetve egy könyv az olvasásról, melyet A rózsa nevé-hez szeretnek hasonlítani (Ha egy téli éjszakán egy utazó). Utóbbi két művét a mágikus realizmus égisze alá sorolják. (Tennénk mi is, ha hinnénk az efféle kategóriákban.)

A Eleink három történelmi-fantasztikus regényből áll: A nem létező lovag, A kettészelt őrgróf, A famászó báró. Talán elsőre kissé furcsán hangzik a fantasztikum és a történelem párosítása, de annyira magával ragadó a szöveg, hogy hamar felül lehet emelkedni ezen a furcsaságon.

Calvino csodálatos érzékkel keveri a groteszket a reálissal, és láttatja magától értetődőnek az extremitást - végül már teljesen természetesnek vesszük a hihetetlent. Mindhárom kisregénynek van egy kiinduló groteszk eleme, a körítés és a történetvezetés aztán már nagyjából a realitás talaján marad. Az irónia, a groteszk eszköz az író kezében: segítségével ébreszt rá minket a világ és az emberi természet visszásságaira.

A nem létező lovag a lovagregények paródiája. A címszereplő egy olyan lovag, akinek csak a páncélja létezik, ő maga nem. Ha bekukucskálnák a sisakrostélya mögé, csak a semmibe merednénk. A lovagban és csatlósában hamar Don Quijotére és Sancho Panzára ismerhetünk, bár kissé más a célja a vándorlásuknak: egy tizenöt esztendővel ezelőtti szüzességet kell felkutatniuk. A regény megcsúfolása mindennek, amit a lovagi erények jelentenek, pellengérre állíttatik Nagy Károly és a Grál lovagok egyaránt.

A kettészelt őrgróf sem igazán ragad le a fizika és a biológia törvényszerűségeinél. Medardo di Terralba őrgrófot telibe találja egy ágyú, amely kétfelé szeli a testét. Hogy hogy nem, mindkét fele életben marad, és visszatér szülőhazájába, Terralbába. Ám a jobb fele gonosz piromán ördöggé változik, a bal pedig a Jóságossá, akinek nincs más gondolata, csak az, hogyan segítsen embertársain. Mivel ugyanabba a lányba szerelmesek, ölre mennek egymással, és a verekedés hevében újra felfakadnak sebeik, melyeket a doktor rögtön össze is fércel. Így végül újra egymásra talál a jó és a rossz oldal, akár a mesében.

ITALO CALVINO

Calvino neve kevéssé ismert Magyarországon, bár a művei általában már napvilágot láttak magyarul is - ha nem is a közelmúltban. Calvino olasz létére Kubában született 1923-ban, de kétéves korában a családja visszatért Olaszországba, San Remóba. 1941-ben beiratkozott a torinói egyetem irodalom szakára, de a tanulmányait félbe kellett szakítania a háború miatt. Besorozták a fasiszta hadseregbe, ahonnan bátyjával együtt hamar megszöktek, és csatlakoztak a partizánokhoz. A háború után folytatta tanulmányait, majd a kommunista pártba is belépett, de '56-ban - válaszul a magyar forradalom leverésére (!) -, kilépett. Később könyvkiadónál és folyóiratoknál dolgozott, miközben regényeket és esszéket írt. 1985-ben halt meg.

A harmadik regény, A famászó báró ifjúsági változata is elkészült, ami nem csoda, hiszen egy tizenkét éves kisfiúról szól, aki egy napon megelégeli apja "címkórosságát", anyja harci szenvedélyét és egy fa tetejére menekül, hogy ezentúl a fák tetején töltse hátralévő életét. Kizárólag a fák tetején él és tanul, szerelmeskedik és háborúzik - egyikről a másikra ugrálva. A kisfiú aztán szép lassan megöregszik, és végül mind az orvos, mind a pap fára kell, hogy másszon, hogy megvizsgálhassa és feladhassa az utolsó kenetet - Cosimo még meghalni is a fán akar.

Calvino egyik legnagyobb erénye a nyelve, rég olvastam ilyen gyönyörű, barokkos mondatokat, amelyek ennyire magukkal sodorják az olvasót. Minden fordítás olvastán felmerül az emberben, vajon milyen lehet az eredeti, mennyiben sikerül a magyar verziónak visszaadnia az eredetit. Ennél a könyvnél nem kétséges, legalább olyan színvonalú fordítás született, mint az eredeti munka.

Csodálatos nyelvi leleményei mellett Calvino gondolkodásra is késztet. Két röhögés között eltöprenghetünk rajta, hogyan őrizhetjük meg szabadságunkat dacolva a körülményekkel, vagy hogy mi a bizonyítéka létünknek, ha még a puszta páncél is elég hozzá, hogy azt higgyék, létezünk?

Jolsvai Júlia