Kurvaélet

Ha egy írónak történetesen eszébe jut, hogy milyen lehet az élete egy prostituáltnak, egy nehéz döntést mindenképpen meg kell hoznia a téma bemutatásakor: vagy kihagyja könyvéből a szexuális aktusok leírását, de akkor esetleg hiteltelenné válik, vagy részletesen ábrázolja azokat, ebben az esetben viszont pornográfia vádjával illethetik. Amennyiben az író inkább ez utóbbit választja, az írást feldolgozó színházi rendezőknek is fejtörést okoz vele: mennyit lehet ebből megmutatni a színpadon? Egy sikeres példának lehetünk szemtanúi február 8-án, a Spinoza-házban. Josefine Mutzenbacher Egy kis bécsi kurva emlékezései című regényéből Lippai Krisztina rendezett színdarabot.

Az irodalomban számos erotikus tárgyú írással találkozhatunk, ezek közül viszont nagyon kevés válik, a hagyományos értelemben vett értékké. Sade márkin kívül talán egyetlen írót sem tudunk kapásból mondani, akinek egész életműve e téma köré szerveződött volna. Több világhírű író munkásságában találkozhatunk viszont egy-egy, a szexualitást kendőzetlenül ábrázoló írással, de ezeket a közönség és a kritikusok is inkább csak megbocsátható elhajlásként szokták számon tartani, semmiképpen sem sorolják a főművek közé. (Az egy kivétel talán Henry Miller, akinek Szexus-Nexus-Plexus trilógiája szerves részét képezi a művész legjelentősebb alkotásainak.)

A huszadik századi izmusok polgárpukkasztó hadjáratába remekül bele is illett egy-egy szókimondó mű, gondolhatunk itt Apollinaire Tizenegyezer vesszőcsapás-ára vagy Aragon Iréne puncija című könyvére. És akkor még nem is esett szó a Szexuális mélyfúrások című gyűjteményről, amely a szürrealista csoport beszélgetéseit tartalmazza - könnyen kitalálhatjuk, hogy milyen témában. De persze, ez nemcsak huszadik századi téma, és nekünk magyaroknak sincs miért szégyenkeznünk: már régi öregeink, többek között Janus Pannonius vagy Balassi Bálint is hozzátették a magukét az erotikus költészethez. A váradi püspök Orsolya likáról verscíméhez, azt hiszem, nem szükséges külön magyarázat, Balassinak pedig - bár a tankönyvek ezt nem említik - jó szokása volt, hogy verseiben saját hatalmas hímtagját dicsérje.

Visszatérve azonban a világirodalomhoz és a huszadik századhoz, nagyjából az első izmusok megjelenésével egy időben, 1906-ban látott napvilágot Josefine Mutzenbacher Egy kis bécsi kurva emlékezései című könyve. A naplóregényben a kis kurva, Pepi zavarbaejtő egyszerűséggel megírt kalandjait olvashatjuk: a lány pusztán azért fekszik le fél Béccsel, köztük tulajdon édesapjával és fivéreivel is, mert szereti a szexet. A könyv amolyan (ál)önéletrajz, így a szerző neve is nyilvánvalóan álnév. Az irodalomtörténészek a Bambi írójának, Félix Saltennek tulajdonítják a művet, ami elég furcsa, figyelembe véve az őzmese gyermeki báját. Salten azonban ennek a könyvnek az erejéig - József Attila szavaival élve - lecserélte a benne lakó szelíd őzet, a szintén ott időző tigrisre.

A regény német nyelvterületen hatalmas sikerre tett szert, máig szinte nemzeti kincsnek számít. Ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy Pepi profi kurtizánná válásának története mellett, egy árnyalt kor- és erkölcskép is kirajzolódik a tizenkilencedik század végi Bécsről. Emellett az osztrák fővárosban használt, korabeli rétegnyelvet is tanulmányozhatjuk, amely olyan szintű kuriózum, mint H. C. Artmann bécsi dialektusban megírt Villon-fordításai. Persze, nem csak a nyelvészek rajongtak a könyvért, a történet alapján legalább öt pornófilm is született, a legjobb bizonyíték népszerűségére azonban az egyik bécsi utazási iroda programajánlata: "Egy humoros sétán vehetnek részt, mely során bemutatjuk Önöknek azokat a helyeket, ahol Josefine [Mutzenbacher] és testvérei találkoztak ügyfeleikkel."

Magyarországon a Tabu.erotika könyvek sorozatában jelent meg a mű, többek között az Iréne puncijá-val és José Cela Az archidonai bájdorong című írásával együtt. A Tabu.erotika "akciócsoport" a képzőművészet és a színház területén is bevetette magát, ez utóbbi vállalkozás keretében készült el az Egy kis bécsi kurva emlékezései színházi adaptációja. És itt jött a vázolt probléma: hogyan lehet a regényt úgy színre vinni, hogy az ne sértse a közízlést, viszont ne is veszítsen eredeti hatásából? A rendezőnő, Lippai Krisztina azt a megoldást választotta, hogy a szövegeket meghagyta az eredeti vulgáris formában, ezzel szemben az ábrázolt szexuális aktusok a lehető legjelképesebbek, egy-két melltartós jeleneten kívül, ne számítsunk tehát semmilyen meztelenkedésre a szereplők részéről.

A főszerepet egyébként az a transzszexuális Novák Angéla játssza, akit egy ideig Novák Laci barátnőjeként láthattunk a Barátok köztben, s akivel amúgy Angela Díva néven a Moulin Rouge-tól a Capelláig számos mulatóhelyen találkozhatunk. A darabban fellép még Berki Mónika, Németh Orsolya, Stubnya Béla, Szöllősi Zoltán és Tamási Zoltán is. Az előadást, az étteremnek sem utolsó Spinoza-ház tűzte műsorára, úgyhogy a színházi élmény előtt vagy után, semmiképp ne feledjük el megkóstolni a holland ételkülönlegességeket sem.

Egy kis bécsi kurva emlékezései - Spinoza-ház (VII., Dob u. 15.), február 8. és február 18., 19:00

Apats Gábor