A nemzetiszínű szalaggal összekötött öreg Mercedes és Trabant a füredi kikötő közelében elég egyértelmű szimbólum. Mercedes = NSZK, Trabant = NDK, piros-fehér-zöld szalag = Magyarország, Balaton-part = Balaton-part. A Német egység a Balatonnál című kiállítás egészen június 26-ig mutatja be, milyen is volt az a három évtized, amikor a Balaton a kettéosztott Németország lakóinak egyik legkedveltebb nyaralóhelye volt.
Tizenöt órányi privát film
A kiállítás a berlini Collegium Hungaricum vezetője, Can Togay János agyából pattant ki nem sokkal azután, hogy 2008-ban a ház élére került. A projekt bizonytalan kezdetén abban az egyben biztos volt, hogy mozgóképes privát felvételekre fog koncentrálni, nemcsak filmes múltja miatt, hanem mert mint az [origo]-nak mondta, "a nyaralás tipikusan olyan esemény, amikor az ember filmez". A kezdeti nehézségek után (például hogyan találnak kortanúkat) néhány hirdetés és egy újságcikk hatására beindult a mozgolódás, és végül több mint 70 csomag futott be a Magyar Házba. A tavaly októberi berlini debütálás után a kiállítás idén vándorútra indult. Első állomása a tárgyalt helyszín, a Balaton-part.
Harminckét szóban elmesélt személyes történet, kereken 40 kortanútól származó beszámoló, 15 órányi privát 8 milliméteres filmanyag és tévéfelvételek alkotják a kiállítás anyagát. Ezt egészíti ki több mint ezer, a balatoni német-német találkozások kortanúitól származó fénykép, dia, képeslap valamint titkosszolgálati és más archívumokból származó dokumentum. A kiállítást Forgács Péter és Hámos Gusztáv médiaművészek jegyzik, kinematográfiai installációjuk létrejöttét közel 50 fős csapat segítette.
Nyolc nyaraló és egy Stasi-ügynök
Kortanúnak nevezik azt a nyolc látható - és egy láthatatlan - német embert, akik az interjúkban néha szívszorítóan, máskor nosztalgiázva beszélnek a balatoni nyarakról. "Ezek a történetek mind a háború utáni történelem jellegzetes sorsai - ami összefűzi őket, az a hidegháború német és európai megosztottsága, és a helyszín, amely a megosztottságot egy pillanatra feledtetni látszott: a Balaton" - fogalmazott a kiállításhoz készült kiadvány előszavában Can Togay.
Nemzetiszín szalaggal átkötött Trabi és Mercedes a füredi villa kertjében (További fotók a kép mögött!)
A 20 perc körüli kisfilmekből az ide érkező nyaralók eltérő motivációi is kiderülnek: volt, aki klasszikus családi találkozókat rendezett a Balatonnál, míg a rockturista fiatalember és barátai Illés és Omega koncerteken ámult a magyar beat merészségén (az NDK-ban 65-ben beat-tilalom lépett életbe), és lemezboltokban vadászott náluk tiltott ritkaságokra. Egy NDK iránt mélyen elkötelezett lipcsei nő itt esett szerelembe egy NSZK-s - és nős - férfival, majd innen menekült Nyugatra szerelmének megbuherált autóján, fokhagymás kolbászok közt rejtőzve. Olyan nyugatnémet evangélikus ifjúsági munkatárs is akadt, aki 13 éven át szervezett nyári táborokat mindkét Németország diákjainak; és nem zavartatta magát, hogy e tevékenység közben a Stasi munkatársa buzgón fotózza.
Ő mondja ki a kiállítás címéül szolgáló "Német egység a Balatonnál" szókapcsolatot is illetve a Kádár-korszak magyarjairól azt a rigmust, hogy "Der Kartoffel und der Tourismus ist ihnen wichtiger, als der Kommunismus" - "A krumpli és a turizmus fontosabb nekik [magyaroknak], mint a kommunizmus".
A visszaemlékezésekből egyértelművé válik, hogy a Balaton az átmeneti szabadság - nyári vakációi értelemben és a keletnémet rezsim nyomása alóli felszabadulás értelmében is - szimbolikus terévé vált. A magyarországi viszonyokat a megszólalók irigykedve nézték, volt, aki a Nyugat és a Dél keverékét látta benne, és persze mindenki kifejezte háláját a berlini fal leomlásában nyújtott hathatós magyar segítségéért: "Azt hiszem, az, hogy a fal leomlott, egy kicsit a Balaton csillogásának is köszönhető" - fogalmaz az egyik kortanú.
"Felépült egy bizalom Magyarország iránt"
Can Togay János a történelmi előzményeknek tudja be, hogy a Balaton ilyen speciális szerepbe került: "'56 tette lehetővé, hogy Magyarország egy kvázi liberális találkozóhellyé vált. Ezek a találkozások pedig fenntartották a kapcsolatokat és előkészítették a német egyesülést. Az, hogy '89 nyarán annyi német tartózkodott Magyarországon, nem azért volt, mert hirtelen mindenki olcsó szabadságot kapott, hanem, mert felépült egy bizalom Magyarország és a magyarok szolidaritása iránt" - magyarázta.
Nyugat és Dél keverékét látták Magyarországban (Kattintson!)
Az eldugott szabadstrandok flekkensütője is tudta, hogy a német üdülővendégek nem csupán a magyar táj szépségéért, a lágy klíma kedvező hatásaiért és a legendás magyar vendégszeretetért jártak ide, hanem azért is, mert - például Prága vagy Karlovy Vary mellett - nálunk tudtak találkozni a kettészakított Németország két felén élő rokonok. Tudta ezt a Stasi (a keletnémet Állambiztonsági Minisztérium) is, és egy idő után a nyaralók is sejteni kezdték, hogy figyelik őket. Ezért a kezdeti fesztelen hangulat a nyolcvanas évektől óvatosabbá vált, mert ahogy az egyik kortanú fogalmazott, sejteni lehetett, hogy minden utazócsoportban rejtőzik egy Stasi-ügynök.
Információszerzés szalmakalapban
Nem volt alaptalan az óvatosság: az úgynevezett Balaton-brigád tagjai rejtekhelyeken lapulva, a szomszédos nyaralóból vagy épp az utazó csoportokba épülve szorgosan gyűjtötték az "operatív szempontból fontos információkat". Elsősorban a keletnémet állampolgárok nyugatnémet turistákhoz fűződő gyanús viszonyait figyelték, különös tekintettel a szökési tervekre.
A kiállítás homogenitását némileg megbontja a kilencedik szereplő, az egykori Stasi-tiszt. Dr. G. nem volt a Balaton-brigád állandó tagja, de párszor ő is megfordult a tóparton. Oyan érdekességeket mesél, mint hogy a titkosszolgálat szinte megfulladt gyűjtési mániájában, és néha az ügynökök puszta szimpátiáján múlt, mekkora jóindulattal jelentettek a megfigyelt személyről. Can Togay János azt mondta, hogy a hatvan éves Dr. G. nem saját múltja miatt nyilatkozott inkognitóban, hanem azért, hogy ne okozzon gondot jelenlegi munkáltatójának.
A Stasi a balatoni nyaralás közben is figyelte a Német Demokratikus Köztársaság polgárait
A Stasi-különteremben az NDK-s államvédelem megfigyelési technikáiról egy rendkívül érdekfeszítő, majdnem egyórás film is látható. Itt egyebek mellett az is kiderül, hogy egy óriási mamutszervezetről volt szó: a 17 milliós NDK-ban 91 ezer hivatalos Stasi-alkalmazott és 150 ezer Stasi-informátor dolgozott.
"Drámai sorsok történelmi dimenzióban"
A kiállítást szerencsésen elkerüli az érzelgős retró-életérzés. Can Togay szerint eleinte akadtak szkeptikus hangok: a tervről hallva a többség úgy képzelte, fanyar-ironikus kelet-európai szemlélet fogja majd uralni a kiállítást. "Hogy ennyire drámai sorsok jelennek meg majd történelmi dimenzióban, arra kevesen számítottak" - mondta a projekt kezdeményezője. És valóban: a témában ziccernek számító zokni-NDK-s szandál kombináció például egy kockán sem tűnik fel. A pozitív hangvételű német visszhang pedig arról árulkodik, hogy a kiállítás - amihez hasonló a rendezők szerint még nem készült - nagyon telibe talált a XX. századi történelmükkel, illetve az egyesülés történelmével még mindig hadilábon álló németeknél. "Nagyon érdekes volt például megfigyelni, ahogy az egyik, eredetileg nyugatnémet kolléganőm, aki 1981-ben született, belezúg a saját össznémet történelmébe!" - mondta Can Togay János. És a történet a kiállítással nem záródik le, jövőre várható a folytatás, nagyjátékfilm formájában.
Német egység a Balatonnál |