Pénzre váltott kreativitás: designrobbanás Izlandon

Egy friss kutatás szerint a kreatív ipar majdnem annyit hoz Izlandnak, mint az évek óta húzóágazatként működő halászat. Az izlandi design ügyét szolgáló reykjavíki Design Center ügyvezető-igazgatója, Kristín Gunnarsdóttir beszélt az [origo]-nak arról, hogyan változtatta meg az országot Björk, hogy a gazdasági világválság hatására egy ország kezdett kötögetni, illetve hogy a pénzemberek és a kormány is felfedezték a designban rejlő lehetőségeket.

Egy izlandi lap szerint a "design" szó annyira új az izlandi nyelvben, hogy néhány évtizede még nem is volt rá kifejezésük.
Kristín Gunnarsdóttir: Igen, egészen az ötvenes évekig nem is volt szavunk az iparművészet fogalmának leírására. Annyira új terület, hogy csak tíz évvel ezelőtt indult iparművészeti-képzés az itteni művészeti akadémián. Azelőtt mindenki külföldre ment, aki ezzel akart foglalkozni. Az azóta eltelt időben a design státusza nagyon megerősödött. Felélénkült a párbeszéd, az emberek egymásnak adják át a gyártással kapcsolatos információkat, a cégek pedig kezdik megérteni, hogy ha költenek a designra, az csak növeli a cég értékét és presztízsét.

Ha nincs háttér és hagyomány, hova tudnak nyúlni a frissen végzett iparművészek?
Vannak azért helyi források, és éppen ezekre támaszkodva, itt, helyben akarják elkészíttetni a fiatal designerek a termékeiket. Rávették az évtizedek óta működő kis üzemeket, hogy csináljanak valami újat, ne csak a szokásos gyapjúzoknikat, mivel azokat úgysem tudnánk eladni külföldön. Jó példa erre az az együttműködés, ami egy délen működő kötőüzem és néhány termék- és ruhatervező között jött létre. Izlandi mítoszokkal, történetekkel és legendákkal kopogtak be hozzájuk, hogy abból csináljanak valami egyedit. Ennek az lett az eredménye, hogy a kis üzem most olyan gyapjútermékeket csinál, amit a párizsi divathéten is bemutatnak.

Ha jól értem, az izlandi mítoszokat és legendákat fordították le a divat-design nyelvére?
Igen, itt van például ez a ruha (Vík Prjónsdóttir munkáját a budapesti Design Héten is bemutatták, lásd fotó), amelyet egy fókáról szóló izlandi legenda inspirált. Ez egy hálózsákra emlékeztető takaró, amit a fókák formája inspirált. De készítenek olyan sálat is, ami akkora, mint egy sas szárnya, és olyat is, amin kezek vannak, amit ezért védő kezekkel ellátott sálnak hívnak.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Vík Prjónsdóttir fókára emlékeztető munkája a budapesti Design Héten két másik tárggyal együtt képviselte Izlandot

Feltűnően sok a természetből vett részlet.
Ennek talán az az oka, hogy rengeteg energia jön a földből és a természetből, ami az emberekre is hatással van, akik átveszik ezt az energiát. Nem közvetlenül a természet, hanem a természet ereje inspirálja az alkotó embereket. Ez egy nagyon fiatal ország: itt van mindjárt a láva, ami az ország nagy részét borítja, és teljesen friss, még mostanában is gyakoriak a vulkánkitörések.

Mi az itteni design legerősebb területe?
Az építészek és a grafikusok nagyjából ugyanannyian vannak, az ő képzésük előbb kezdődött, mint a többi területé. Azután jön a divat-design, az ékszerdesign, a terméktervezés, a szilikáttervezés. És mostanában nagyon megerősödtek az ékszertervezők is. Eddig körülbelül hetven ember végzett design szakon.

Ez sok vagy kevés egy 300 ezres országban? El tudja őket tartani a piac?
Pontosan ezt kérdezgetjük magunktól mi is (nevet). Az izlandiak híresek arról, hogy egyszerre öt munkájuk van. Úgyhogy különösen a fiatal tervezőkre jellemző, hogy van mondjuk egy félállásuk és mellette csinálják a saját dolgaikat. Az biztos, hogy az országban fellelhető valamennyi helyi kis üzemet felkeresték már. Ezek főleg a már említett kötőüzemek, de dolgoznak faanyagokkal is. Jellemző, hogy mindegyik nagyon kis cég, amely sosem fog tömegtermelésbe kezdeni.

Most nagyon beindultak a dolgok, pozitív vibrálás érezhető a levegőben. Sok frissen végzett tervező áll össze, és nyit a belvárosban közösen kis üzletet, így próbálják meg csökkenteni a költségeiket. Sok az együttműködés, különösen az eltérő területek között: sok designer dolgozik együtt más terület művészeivel, például zenészekkel.

Lát valami összefüggést abban, hogy az izlandi design éppen a 2008-as gazdasági válság után kapott lábra?
Nyilván több tényező is közrejátszik ebben. A Design Centert pont a válság megjelenése előtt, 2008-ban alapította a kulturális és az ipari minisztérium. A válság előtt a bankok és a pénzemberek máshova, például profitáló nagyvállalatokba fektettek be. Olyan kis marginális fejlesztési területekbe, mint amilyen a design, nem raktak pénzt. Azóta annyi változott, hogy a befektetők szívesebben invesztálnak kisebb cégekbe, ez pedig kimondottan jót tett a design ügyének. A válság egy innovatív légkört is magával hozott, az egész országon úrrá lett a do it yourself-láz. Egy kötögetési hullámot indított el a válság (nevet). És nemcsak azok kezdtek el tevékenykedni, akik elvesztették a munkájukat, és emiatt hirtelen nagyon sok idejük lett. Sokan úgy érezték, hogy most mindent lehet.

Forrás: Izlandi Design Centre

Példák az izlandi design alkotásaiból. További részletek itt.

Ugyanez a válság a magyarokból inkább pesszimizmust váltott ki. Úgy tudom, hogy azért nem minden izlandi volt ennyire jókedvű. Sokan elköltöztek ekkor az országból.
Természetesen nálunk is voltak olyan területek, amelyeket rosszul érintett a válság: a grafikusok és az építészek például nagyon rosszul jártak. A válság az építőipart rázta meg leginkább, így az építészek 80 százaléka elveszítette a munkáját. És mivel néhány reklámügynökség is bezárt - grafikusból pedig rengeteg van -, ők lettek a válság másik nagy vesztesei. De ennek ellenére is sok optimizmust érzek.

A kreatív ipar fellendülése azért már korábban elkezdődött, ha csak a zenére gondol az ember.
Ez a designban nagyjából az elmúlt öt évre nyúlik vissza, de a kreativitás és a kalandvágyó habitus mindig is jellemző volt az izlandiakra. Mindenki utazik - az iskola után vagy eleve külföldre megy tanulni -, nem gubózunk be elveszve az elképzeléseinkben. Annyi biztos, hogy Smekkleysának (ez egy zenei kiadó, a szó jelentése "rossz ízlés") nagy hatása volt a kreatív iparra. Ez az a kiadó, amelyet a Sugarcubes, azaz Björk és barátai alapítottak a nyolcvanas évek közepén. Úgyhogy azt mondanám, hogy az egész tulajdonképpen Björkkel kezdődött, aki fontos inspiráció az izlandiak számára: extrém zenei világa mellett azt is megmutatta, hogy vállalható, ha máshogy viselkedik az ember, mint ami a szűk közegében megszokott. És a művészeti és zenei szcéna azóta is virágzik.

Tudtommal a kreatív szektor is egyre inkább hozzájárul az ország GDP-jéhez.
Korábban Izlandon sosem végeztek kutatásokat vagy méréseket a kreatív szektorra vonatkozóan. Ezért a szektor valamennyi részese - a zene, a design, a művészetek és a filmipar - összefogott a Reykjavíki Egyetemmel, hogy készüljön egy felmérés az elmúlt évekről. Kiderült, hogy a kreatív iparból származó bevétel majdnem elérte a halászat forgalmát, ami mindig is a húzóág volt Izlandon. Ez azért is okozott nagy meglepetést, mert a művészetekre korábban úgy tekintettek, hogy valami kedves, bájos dologra, amit viszont lehetetlen aprópénzre váltani. Ez a szemlélet kezd most megváltozni: az emberek elkezdték felfedezni a kreativitásban rejlő értéket, és a kormány is támogatni kezdte ezt az iparágat.

Hogyan?
Valamennyi ág részesül állami támogatásban, a design szektor is, de mi még nagyon újak vagyunk, így az esetünkben ez nem egy nagy összeg. Ezért is szeretnénk felhívni a kormány és a nagy cégek figyelmét arra, mi mindent el lehet érni a designnal: társadalmakat képes megváltoztatni a design és a kreatív gondolkodás.

Izlandon elkezdődött már ez a folyamat?
Egyelőre még csak ott tartunk, hogy felhívjuk rá a figyelmet, hogy a design értéket teremthet, de én nagyon optimista vagyok. A kormányzat pedig nyitott: nagyon jó az együttműködésünk az ipari minisztériummal és a kulturális minisztériummal. Előbbivel éppen azon dolgozunk, hogy létrehozzunk egy designra vonatkozó szabályozást.

(Izlandi sorozatunk két korábbi cikkét itt és itt olvashatja el.)