A csapat egy tágas szobába lép. Az itt elehelyezett berendezési tárgyak közül kell kiszúrni azokat, amelyek nyomra vezetnek - több köztük az elterelő, a rejtély feloldása szempontjából értéktelen dísztárgy. Azt viszont előre még csak megtippelni sem lehet, melyik melyik. A tárgyak régies hangulatot árasztanak, mintha egy lomtalanításról szedték volna össze őket. A MindQuest nevű játék résztvevői vagyunk, önként vállalkoztunk a feladatra.
Mindent át kell nézni. Klikkeljen a többi képért!
Öten próbáltuk ki a virtuális világot, amelyben egymásra épülő feladatok megoldásával közösen, de mégis egyénileg kellett kiötölnünk, mi mire jó. A következőket kell tenni: nézelődni, kutatni, mozogni, vizsgálgatni és az eredményeket folyamatosan közölni a többiekkel, hogy összeálljon a kép; mintha egy Agatha Christie-regény főszereplői lennénk. Az egy óra tapasztalatai alapján kapkodni semmiképp sem szabad, mert minden részlet fontos lehet, de a hosszas gondolkodás sem jó, mert úgy meg kifut az ember az időből.
A szobában a csapat mellett még egy dolog aktív: egy visszaszámláló óra, amely néha átvált tanácsokat osztogató képernyővé. Utóbbit a szolgáltatás egyik vezetője irányítja, a szoba ugyanis be van kamerázva, de a látottakat nem rögzítik. A hideg-meleg eldugós játék analógiáján a meleg, de legalábbis a langyos területek felé irányítják a résztvevők figyelmét. Mi pedig bent a szobában egy órán át jövünk-megyünk, ezerszer végigtapogatunk több tucat tárgyat, elméleteket gyártunk, kombinálunk, hatalmas felismeréseket teszünk; és végül megállapítjuk, hogy borzalmas detektívek lennénk.
Legyen detektív és kattintson!
Eddig még nem volt olyan csapat, amelyiknek ne kellett volna több-kevesebb segítséget nyújtani - tudjuk meg a játék végén. Két ember számára szinte teljesíthetetlen, olyankor több segítség is érkezik, egy ötfős csapat viszont már 60-70 százalékos eséllyel eljut a végére.
Van már hasonló
Nem új az ötlet, létezik pár hasonló, stratégiai csapatjátékban utazó hely Budapesten, csak mindenhol kicsit eltérő a koncepció. Van egyfelől az ijesztgetős horrorszínház, ahol szintén szükség van valamiféle találékonyságra, de a fő hangsúly a rettegésen van. A MindQuest sokkal inkább hasonlít a Paraparkra, ahol a szabályok is hasonlóak: egy óra áll a 2-5 fős csapatok rendelkezésére, hogy kijussanak a rájuk zárt pincéből, miközben szintén lakatok és rejtélyek kinyitásán vagy megfejtésén vezet az út a végkifejletig.
Keresse meg a koponyát a képen és kattintson!
"Kb. a játék harmadánál engem már teljesen magával ragadott, igazi adrenalin-bomba. Az egyetlen, ami elsőre nem tetszett, az a számkódos lakatok aránya volt, szerintem az sok, és ezért nagyon elvesztünk a számmisztikában" - összegez csapatunk egyik tagja. A másik szerint "azokat az eszközöket és trükköket kell még tovább fejleszteni, amelyek belerántanak a helyzetbe. Például a zene lehetne halkabb, mert az többször kizökkentett a jóleső izgalomból, vagy lehetne helyette háttérzaj" - mondja.
Kattintásra összeáll a kép, klikkeljen a térkép tetszőleges pontjára!
A teambuilding egyetlen normális formája
A zene valóban elidegenít kicsit az amúgy jól kidolgozott virtuális valóságtól, a tévés kvízjátékos izgalomfokozó hangulatát idézi. Ami a bomba robbanásakor legelőször feltűnik - sajnos annyit lúzerkedtünk az elején, hogy a végén még kb. két perc kellett volna, mivel a megoldást már kitaláltuk -, hogy észrevétlenül elröppent az egy óra. Másodszorra az tűnik fel, hogy darabjaira bontottuk szét a szobát.
Az pedig kétségtelen, hogy egy ilyen játék - 8000 forint/csapatért - ezerszer jobb csoportépítő élmény, mint a klasszikus teambuildingek, ahol cégek olyan dolgokra vesznek rá felnőtt embereket, hogy számukra szimpatikus tulajdonságokkal felruházott székek mellé álljanak. A műfaj tehát nagyon jó, a kivitelezés is jó, csak valamiből több, valamiből meg kevesebb hatáselem kellene a virtuális hangulat megtartására.