Támadás a semmihaszna kertek ellen

Fritz Haeg egyáltalán nem örül, amikor gondosan ápolt gyepet lát egy kertes ház előtt, hanem arra gondol: a fölösleges, kispolgári pázsit helyett biozöldségek és gyümölcsök is teremhetnének ott. Ehető kertek projektje az Egyesült Államokban indult 2005-ben, a legújabb állomása a budapesti Wekerle-telep.

Gyönyörű napsütéses vasárnap délután a Wekerlén. A Nádasdy utca és a Zoltán utca sarkán álló ház kertjében úgy fél tucat ember sürgölődik: kis ösvényeken jönnek-mennek a tetőcserepekkel elkerített, ovális-íves szigetek közt, amelyekben frissen ültetett zöldségpalánták sorakoznak. Egy nyurga, fehér kalapos, rövidnadrágos férfi slaggal locsolja a kis növényeket. Ha véletlenül járnék erre, lehet, hogy nem is találnék semmi különöset a hétvégi kertészkedésben, de egy dolog biztosan feltűnne: a vas kertkaput gondosan leakasztották a helyéről, és a kerítés mellé állították. Az önmagában is beszédes gesztust Kriszta, a házigazda magától értetődő természetességgel magyarázza: "bárki erre jár, benézhet. Főztem krumplifőzeléket, csináltam fasírtot, aki akar, bejöhet, megehet egy tányér ételt, megnézheti, mit csinálunk". Felvilágosít, hogy hamarosan érkezik a pálinka is.

http://static8.origos.hu/adsminisites/foto/ba/fritzhaeg/1/

A csúszkát mozgatva megnézheti a kezdeti és a végső állapotot. Fotó: Hajdú D. András [origo]

Ennyi lényegében elég is, hogy megértsem, miért pont a lelkes Krisztára és családjára esett az amerikai képzőművész, Fritz Haeg és az őt Magyarországra invitáló Blood Mountain Foundation választása, hogy Fritz "Edible Estates", azaz Ehető kertek projektjének tizenkettedik, magyar gazdái legyenek. Együtt egy olyan biokertet hoznak létre, amelyben minden ehető, még a virágok is.

Az építész végzettségű Fritz 2005-ben tervezte meg utolsó házát egy menő hollywoodi producernek, aztán úgy döntött, teljesen művészeti projektjeinek szenteli magát. Mint mondja, az Ehető kertek alapötletét az amerikai kertvárosokat uraló egyenpázsit adta, de George W. Bush 2004-es újraválasztása is közvetlenül motiválta: "A házak előtti pázsit szimbolikus tér, ami megtestesíti az amerikai álmot: biztonságot, jólétet sugároz. Az éned nyilvános, formális részét mutatod meg itt a világnak, a szomszédoknak. Ha abbahagyod a fű ápolását, az vagy azt jelenti, hogy valami nem stimmel veled, vagy azt, hogy teszel a szomszédjaidra. Bármit csinálsz itt, az szimbolikus, ha eltünteted a füvet és elkezdesz élelmiszert termeszteni, annak üzenetértéke van, azt jelenti, hogy átértékeled az amerikai álmot. Én ezzel a siker és a jólét Bush-kormányzat által képviselt definícióját akarom megkérdőjelezni."

Fritz Haeg bemutatja az Ehető kertek projektet a Blood Mountain Foundationben

Fritznek fontos volt, hogy kilépjen a kortárs művészeti élet szűk teréből, és olyan közönséget szólítson meg a munkájával, amivel a kortárs képzőművészek és építészek rendszerint nem foglalkoznak. Az Ehető kertek mellett fut Állati kertek (Animal Estates) nevű projektje is, amelynek keretében a nagyvárosokból kiszorult állatok (például vízisikló, hód, kecskebéka) számára hoz létre élettereket a városi környezetben. Az Ehető kertek könyv formájában 2008-ban jelent meg: "ironikus, hogy pont Barack Obama 2008-as megválasztása után jött ki a könyv, amikor biozöldségkertet telepítettek a Fehér Ház elé. Írtam is arról a kertről egy cikket a Guardianbe, és a könyvem második kiadása már ezzel zárult, így egy szép keretes történet lett a dologból."

http://static8.origos.hu/adsminisites/foto/ba/fritzhaeg/2/

A csúszkát mozgatva megnézheti a kezdeti és a végső állapotot. Fotó: Hajdú D. András [origo]

Természetesen a projekt nem pontosan ugyanazt a jelentést hordozza egy kansasi, egy londoni vagy egy wekerlei család számára, de az alapelgondolás azonos: egy kihasználatlan térből - Krisztáék kertjében nem volt más korábban, csak derékig érő gaz -, közösen olyan élő műtárgyat alkotni, amelyet később az ott élők gondoznak, használnak, de ami a külvilág szeme előtt van, és így példát is mutathat másoknak. Fritz nagy hangsúlyt helyez arra is, hogy a kerteket minél alacsonyabb költséggel, a helyi erőforrásokat felhasználva hozza létre. A Krisztáék ágyásait elkerítő hódfarkú tetőcserepek például régebben saját, nemrég felújított házukon voltak. Nyilván minél kisebb, olcsóbb és könnyebben megvalósítható a projekt, annál alkalmasabb arra, hogy vírusszerűen terjedjen. Fritz, aki Manhattantől Rómáig, Isztambultól Texasig már tizenegy ehető kertet csinált, elmeséli, hogy tapasztalata szerint mindenhol a gyerekek a leglelkesebbek és a legkevésbé szkeptikusak. Itt is: Kriszta tízéves kislánya és a rokongyerekek kis táblákat gyártanak a zöldségek-gyümölcsök neveivel, és a megfelelő palánták mellé szurkálják őket.

http://static8.origos.hu/adsminisites/foto/ba/fritzhaeg/3/

A csúszkát mozgatva megnézheti a kezdeti és a végső állapotot. Fotó: Hajdú D. András [origo]

A kertet a magyarul nem beszélő Fritz és az angolul nem tudó Krisztáék közösen tervezték: Fritz elkezdett rajzolgatni, és figyelte, Krisztáék hogyan reagálnak: "amikor íves dolgokat mutattam, elmosolyodtak, rögtön tudtam, hogy ez a jó irány". Azt is figyelembe vette, hogy Kriszta egy bankban dolgozik, férje, Laci pedig sofőr, így csak korlátozott időt képesek rászánni a kert gondozására. És persze azt is egyeztették, milyen növényeket ültessenek, bár Fritz eleinte még tolmácsolással is nehezen értette meg, mit is jelent, amikor Kriszta azt mondja, "ami a bográcsba belefér". A paradicsom, paprika, eper, ribizli és egyéb nálunk hagyományosnak számító zöldség és gyümölcs mellé azért került például cikória és mángold is a kertbe. Kriszta bevallja, hogy fogalma sincs, ezeket hogyan lehet elkészíteni, de Fritzék majd ezt is megtanítják neki.

http://static8.origos.hu/adsminisites/foto/ba/fritzhaeg/4/

A csúszkát mozgatva megnézheti a kezdeti és a végső állapotot. Fotó: Hajdú D. András [origo]

A magyar szervezők a projekt kezdete előtt kicsit aggódtak, mert az a hír járta, hogy a nemzeti örökség részét képező Wekerlén nem szabad hozzányúlni a jól látható előkertekhez. A zöldség- és gyümölcstermesztés megtiltása a Wekerlén különösen ironikus lenne, hiszen a 20. század elején létrehozott, kertes lakónegyedbe kifejezetten vidéki, korábban földművelésből élő embereket költöztettek be azért, hogy ne szakadjanak el teljesen megszokott környezetüktől. Mint Tracey Wheatley, az ültetésben aktívan részt vevő Wekerlei Kertbarát Kör képviselője elmeséli, akkoriban minden beköltöző család kapott négy gyümölcsfát és ribizlibokrokat, hogy ezekkel vágjanak bele új életükbe. Az ültetés kezdete előtt a biztonság kedvéért bevonultak a kispesti polgármesterhez, Gajda Péterhez, aki nemcsak elvi támogatásáról biztosította a projektet, hanem a június 2-3-án zajló kétnapos ültetés alatt ki is ment a helyszínre a fiával együtt, és ők is beálltak ásni.

A wekerlei Ehető kertek projekt bemutatása a Blood Mountain Foundationben

A wekerlei Ehető kert a Blood Mountain Foundation jóvoltából jött létre: Niklai Judit és partnere, az ausztrál Tom Sloan vezeti a két éve indult művészeti alapítványt, amely évente két művészt hív meg körülbelül egy hónapos budapesti tartózkodásra, hogy itt megvalósítsanak valamilyen projektet. Mostani vendégük Fritz, akinek az Ehető kertek projektet bemutató fotókiállítása július 1-jéig látható az alapítvány otthonául szolgáló gyönyörű, neobarokk rózsadombi villában (Vérhalom u. 27/C, előzetes bejelentkezés alapján). De Fritz már a következő projektjén dolgozik náluk: ez a Domestic Integrity Fields vagyis Otthoni Integrációs Terek.

Az elsőre nehezen értelmezhető elnevezés nagyon egyszerű koncepciót takar, mégpedig azt, ahogyan "az emberek a kinti környezetben található dolgokat beviszik az otthonukba és felhasználják". A legevidensebb példa erre a kertben megtermelt zöldségek- és gyümölcsök felhasználása a háztartásban (így kapcsolódik össze a két projekt), de ilyen "domestic integrity" lehet például egy lomtalanításból behurcolt bútor vagy egy, a közelben virágzó bokorról leszakított, vázába állított rózsa is. A cselekvés állandó, de a tartalma mindennap és minden helyen más, így a projekt abszolút időfüggő és lokális.

Fritz Haeg budapesti "domestic integrity"-ket gyűjt. Felkerül a listára a lomtalanítás és a befőzés is.

Ezt az aspektust húzzák alá a projekthez tartozó szőnyegek is: Fritz először Amerikában, a saját otthonában kezdett el fonni egy körkörös felépítésű, textilhulladékból álló szőnyeget, most pedig Budapesten vágott bele egy újabb, horgolással készülő szőnyegbe. Aki akarja, elviheti nem használt ruháit a Blood Mountainba, sőt beszállhat ennek az európai szőnyegnek az elkészítésébe. A helyiek textiljeinek felhasználásával és segítségével, folyamatosan növekvő szőnyeg Budapestről Bécsbe, Londonba, majd Olaszországba utazik, ahol az abruzzói Pollinariában mutatják majd be, miközben az amerikai szőnyeg a New York-i MOMÁ-ban lesz kiállítva. A szőnyeg szolgáltatja az alapot, amire Fritz kiállítja majd a "domestic integrity"-ket. A múzeumokban mezítláb lehet majd mászkálni a szőnyegen, amelyen folyamatosan változnak a tárgyak, de biztosan mindig lesz köztük étel, például kenyér, amelyet Fritz mindig frissen süt.

A tervek szerint Fritz szeptemberben visszatér hozzánk az idén a "slow design" jegyében megrendezett Design Hétre, ahol bemutatja, hogyan alakult a wekerlei Ehető kertek projekt az eltelt hónapok alatt. Közben a dokumentumfilmes Pigniczky Réka (Hazatérés, Inkubátor) dolgozik egy Fritzről szóló filmen, Kriszta pedig blogban rögzíti kertje életét.