Kísérleti labor Németország szívében

A documenta eleinte a náci rezsim által elfajzottnak ítélt művészeket mutatta be több tízezer németnek, az utóbbi hatvan évben azonban a nemzetközi kortárs művészet legrangosabb száznapos kiállításává vált, amelynek céljai rég túlléptek a puszta művészetén. Aki elmulasztja az ötven helyszínen működő, közel kétszáz alkotót, gondolkodót és tudóst összegyűjtő mustrát, annak öt évet kell várnia, hogy a következőn részt vehessen. Leszálltunk a vonatról és megnéztük a tizenharmadik documentát a németországi Kasselben, többek között az oda meghívott három magyar művész alkotását is. 

A documenta jelentése magában hordozza a dokumentációt, ami jelen esetben a modern művészet dokumentálását jelenti. Keletkezésekor ez még azt a modern művészetet jelentette, amely a nemzeti szocialista időkben egyáltalán nem volt hozzáférhető a szélesebb publikum számára. Megálmodója Kassel esztétika professzora és neves képzőművésze, Arnold Bode volt, és ötlete már akkor, 10 évvel a háború befejezése után 130 ezer látogatót vonzott. 1955-ben még nem a kortárs művészet volt a fő téma. Bode a közönségnek olyan művészeket akart bemutatni, akiket a náci rezsim egyszerűen csak "elfajzott" művészként aposztrofált, tehát főleg a 20-as és 30-as évek absztrakt festészete állt a középpontban, csak a 60-as évek közepétől terelődött az irány a kortárs művészetek irányába. A documentán kezdetben szinte csak Európára koncentráltak, aztán lassan bővült a kör amerikai, afrikai és ázsiai művészekkel, illetve bárkivel, aki fontos lehet a művészeti világban. Az elmúlt csaknem 60 évben a documenta egyértelműen a világ legrangosabb és legjelentősebb kiállítás-sorozatává nőtte ki magát. És kétségtelenül azért is ilyen jelentős, illetve előzi meg hatalmas várakozás, mert csak minden ötödik évben rendezik meg és csak 100 napig tart. Ezért hívják "száznapos múzeumnak" is.

Mit tehet a művész a válságban?

Az idei (tizenharmadik) documenta - vagy dOCUMENTA (13) - főkurátora, az olasz-amerikai gyökerekkel rendelkező Carolyn Christov-Bakargiev tágan értelmezi a művészet fogalmát: számos aktuális ügyet felkarol és nyíltan állást foglal dolgok, eszmék mellett, vagy azok ellen. Nem tagadja azt sem, hogy a kortárs művészet elválaszthatatlan a politikától vagy akár a tudományoktól. Ezt a tágan értelmezett művészetfogalmat illusztrálja a résztvevők listája is, ami a rég elhunyt gondolkodóktól (Korbinian Aigner) koreográfusokon át (Jerome Bel) a feltalálókig és művészekig (Konrad Zuse, William Kentridge, Kader Attia, Judith Hopf, Roman Ondak vagy Omer Fast) terjed. Az idei kurátori koncepció az, hogy nincs koncepció: ez a documenta tudáskapitalizmussal, illetve a tudás uralására törekvő digitális világ szembeni ellenállását hivatott tükrözni.

Javier Tellez: Artaud barlangja, 2012

"Carolyn nem nagyon szereti a koncepciókat, és egy ekkora kiállítás kontextusában ez érthető is. A dOCUMENTA (13) egy konstelláció gondolatokból, cselekedetekből, külső és belső beszélgetésekből, amelyek bizonyos témák köré csoportosulnak. Ilyen az Összeomlás és Újraépülés, ami konkrétan maga Kassel története is, illetve a dOCUMENTA (13) többi helyszínére - Breitenau, Kabul, Kairo és Alexandria - utal, de persze távolabbi perspektívából a világunk válságára is. Kérdés, hogyan reagál, cselekszik és mit tehet a művész különböző válságos helyzetekben, milyen alternatívák létezhetnek, amelyek kivezetnek a válságból. De ez a konstellációnak csak egy része: művészeti kutatás, mag, tudomány, kvantumfizika, emberi és nem emberi kapcsolatok, oktatás, részvétel, kapitalizmuskritika, trauma, ökofeminizmus, történelem, helyszínek és beszélgetések is szorosan hozzátartoznak" - mondja az [origo]-nak Major Virág kulturális menedzser, aki kurátorasszisztensként már lassan egy éve részese az előkészületeknek.

Gloria mozi, a documenta egyik helyszíne

A tizenharmadik documenta június 9-én indult és szeptember 16-ig látogatható. Az ötven kiállítóhelyen 193 kiválasztott művész mutatja be alkotásait, köztük van három magyar is: Csörgő Attila, Csákány István és Turba St. Tamás.

Plüsscsacsik szembesítenek a múlt borzalmaival

A Németország közepén található Kassel, Hessen tartomány egykori fővárosa, a maga 200 ezer lakosával egy jellegzetesen unalmas vidéki kisváros. A nemzeti szocializmus éveiben Hitler gyakran masíroztatott az utcáin, itt volt ugyanis a legnagyobb német fegyvergyár, így ha új harci jármű került a piacra, a Führer afféle erődemonstrációként vonult fel a városban. Kasselt ezen múltjával két mű is szembesíti, az egyik, a horvát Sanja Ivekovic alkotása az Új Galériában. A művésznő egy 1933-ból származó fotóval indít, amelyen egy náci tiszt egy drótkerítésbe állított szamarat, mint alsóbbrendű lényt szidalmaz, utalva ezzel a kasseli pogromok kezdetére. Folytatásként a teremben álló vitrinekben plüsscsacsik formájában sorakozik többek között Luther, Che Guevara vagy Rosa Luxemburg.

A másik ilyen témájú alkotás a Nordbahnhof északi szárnyában található filmdokumentáció. Clemens von Wedemeyer, a Kassel melletti breitenaui kolostor egy századon átívelő sorsát filmesítette meg, három, egymással háromszöget alkotó vászon mutatja be a kolostort, először mint leányneveldét, aztán mint koncentrációs tábort és végül mint pszichiátriai intézetet. De látott Kassel ennél szebb napokat is. A városból származnak Grimmék: apjuk halála után a kasseli nagynéni védőszárnyai és a Friedrich Gimnázium elitdiákjai közé kerültek, egyetemi tanulmányaik után ide tértek vissza és itt kezdték híres és hírhedt meséik gyűjtését is. A nevüket viselő múzeum szintúgy a documenta egyik fontos helyszíne.

A sötét házikótól a szanatóriumi regisztrációig

A Wilhelmshöhe nevű kastély előtti parkban, a Karlsauéban található Csörgő Attila alkotása, a Squaring the Circle (A kör négyzetesítése), egy sötét faházikóban. A mű egy fényinstalláció: egy gombaszerű lámpa, amelynek a burája virág formájú, a plafonra vetíti a szirmot, azaz a négy, egymásba érő kört, míg a másik irányba négyzetalakú árnyékot vet a padlón.

A kör négyzetesítése

"Az én esetemben körülbelül 2 évvel korábban jött a felkérés egy új mű megvalósítására. A kiállított installáció alapgondolata a meghívás időpontjában már megvolt a fejemben, így azt nem kellett kitalálni, szóval ez a két év a megvalósítással telt el"- mondja a Munkácsy-díjas képzőművész az [origo]-nak. Csörgő Attilánál a helyszín okozott némi bonyodalmat, ugyanis a kigondolt művét egy még meg sem épült házba kellett elképzelnie. "A házat egy mintakészletből választhattam ki, a parkban a helyszínt magam kereshettem ki, de ettől még sok bizonytalanság maradt arra vonatkozólag, hogyan fog ez az egész dolog együtt kinézni"- emlékszik vissza a művész.

Csörgő Attila faházikója

Csörgő installációja mellett, szintén egy faházikóban a Two planets / Village and Elsewhere című alkotás található. A thaiföldi művésznő, Araya Rasdjarmrearnsook a documenta idejére kutyájával ide, a faházba költözött. A házikót kerítés veszi körül, a lépcsőn a művésznő papucsa áll, a Prince Jood nevű kutya a kerítésen belül, a ház körül rohangál. A kapu kilincse alatt egy láda függ, ide várják az adományokat a thaiföldi kutyamenhely számára.

Valamitől hullámzik a víz

A park közepén egy apró medence is található, ez Massino Bartolini alkotása, amelyet árpa vesz körül, miközben valamitől, amit nem látunk és nem hallunk, hullámzik benne a víz. Nem messze tőle a Cukorsüveg-hegyen található egy Megváltó Krisztus szoborára emlékeztető fehér szobor. Hátulról istenségnek látszik, de elölnézetből egy leprától fekélyes arcú anyóka. Song Dong kínai művész Doing Nothing Garden című installációjával egy dombot varázsolt a Fulda folyó melletti rétre, a dombon gazok nőnek, amelyeket alul kamilla szegélyez és a gazok közt sárga, kínai feliratú neonfény világít, azt villogja: "sok mindent kellene még tenni".

Stresszoldó előre egyeztetett időpontban

A parkban emellett szanatórium is várja az érdeklődőket, tanúsítva, hogy a documenta mára inkább társadalmi panoráma, mintsem politikai tartalmú esemény. Pedro Reyes alkotását, amely korunk tüneteit, a stresszt, a magányt és a félelmet dolgozza fel, korábban a New York-i Guggenheimben is bemutatták. Előre egyeztetett időpontban nyolc különböző terápia vár a látogatókat: van egyszerű relaxszoba; egy másik helyiségben az általunk feltett kérdésre kapunk válaszokat, de legalábbis elbeszélgetnek velünk; egy harmadikban megmasszírozzák fáradt végtagjainkat; egy negyedikben lerajzolhatunk és hátrahagyhatunk egy számunkra fontos történetet; egy ötödikben egy üvegbe dobhatjuk és megoszthatjuk másokkal saját titkainkat, és húzhatunk is mások titkaiból.

A veszekedések rögzítésre kerülnek

Az Új Galériában, ami már eleve a documenta után itt maradt művek befogadásra épült, találhatók a leginnovatívabb ötletek. Az első emeleti teremben Rossella Biscotti betontömbjei fekszenek, de nem csak ennyi a műalkotás: a sarokban óránként felolvasás történik a művésznő művészetről alkotott eszmefuttatásaiból, ám nem ő olvas fel, egy tolmács személyében médiumot használ. A tolmács fején fülhallgató, ide suttogja Rossella a gondolatait, a fordítás szimultán történik.

A következő teremben Gordon Bennett ausztrál művész alkotása az ausztrál művészet kritikája, amely az aboriginal kultúra tönkretételén munkálkodik, ám műveiben szívesen lop és hasznosít újra belőle. Stuart Ringholt ezzel szemben egy valódi gumiszobát állított ki, az időbeosztás a falon függ, aznapra már elkeltek a helyek. A "veszekedések" rögzítésre kerülnek, a sarkokban helyezett kivetítőkön ezeket követhetjük nyomon.

Susan Hiller zenegépe, de zeneszobáról is beszélhetnénk, 100 napra 100 dallal szolgál a gondolat szabadsága jegyében, régi és új számok hallhatók a fejhallgatókon, szövegeik a falakon olvashatók az Over the Rainbowtól egészen a Universal Soldierig.

A kijárat felé vezető folyosón 50 méter hosszan egy furcsa sárkány kígyózik: Geoffrey Farmer kanadai művész egy színes hurkapálca-installációt készített, a 20. század hírességeit és termékeit vágta ki a Life magazinból és erősítette őket hurkapálcákra: itt pompázik Gábor Zsazsától Thomas Mannig sokmindenki, vicces látvány együtt Kennedy és a babkonzerv, megidézi kicsit Warholt is.

Szörnyeteg falja fel az érintetlen finn tájat

Az Ottoneumot és környékét (a helyi Természettudományi Múzeumot) az urban gardening témakörnek szentelték. A múzeumkertben, élő gyógynövények és teakészítésre alkalmas növények várják a látogatót, a kerti kis pavilonban forralhatunk vizet és készíthetünk belőle magunknak teát. "A hagyományosabb művészeti projekteken túl két ügynök, Ayreen Anastas és René Gabri AND...AND...AND címűkezdeményezésében vettem tevékenyebben részt. A kiállítás 100 napja alatt folyamatosan vannak a keretein belül workshopok, teázások, vacsorák, beszélgetések, kertészkedés. Nekik csináltam egy fűvészkertet és teaházat, amit Non-capitalist Herbal Tea Gardennek hívunk" - mondja Major Virág.

Bent, a földszinten Claire Pentecost aranytömbökre emlékeztető földtömbjei találhatók. Ezek már egy új értékrendszert sugallnak: ma az élő termőtalaj olyan értékes, mint valaha az arany volt. Amar Kanwar jóvoltából 266 variációt láthatunk rizsmagokra, utána egy sötét szobában lapozgathatunk három könyvet, amelyek oldalai üresek, de felülről egy olvasólámpa burájából természetfotók vetülnek rájuk az indiai Orissából, sugallva, hogy mindez eltűnik és megsemmisül az ipari terjeszkedés által. Az Orangerie-ban egy hasonló témájú alkotás, a finn dokumentum- és kísérleti filmes Mika Taanila műve fogad, aki ezúttal kamerájával a finn Olkiluotoban épülő atomerőmű építési munkáit rögzítette. Az óriási, fehér falakra vetítve jól látható az építés előtti és utáni állapotok közti kontraszt: az erőmű a szemünk láttára falja be molochként a hófedte, érintetlen, finn tájat.

A documenta köldöke

A Fridericianum 3200 négyzetméterével a documenta legnagyobb kiállítóterme (nem mellesleg ez volt Európa első nyilvános múzeuma is), amelyben Salvador Dalí Le grand paranoiaque és Espagne című képe előtt vagy között kapott helyet és folytat egymással dialógust Alexander Tarakovszkij kísérleti laborra emlékezettő installációja és Dalí molekulákká széteső világa. Ugyanitt, a Routundában látható Turba St. Tamás alkotása: két darab tégla, rajta némi kén. A Csehszlovák Rádió 1968 címet viselő műtárgy utal 68-ra, amikor a Varsói Szerződés bemasírozott Csehszlovákiába és rádiótilalmat rendelt el országszerte. A lakosok bojkottból így, ablakba kihelyezett téglákkal imitálták a rádióhallgatást.

Alighiero Boetti: Térkép, 1971

A Grimm Múzeumban lovagokról szóló kortárs munka látható Lovagok és egyéb álmok címmel. Nedko Solakov több termet átívelő munkájával és videóinstallációjával ide idézi a várnai csata hőseit, Hunyaditól egészen a mai bolgár lovagi nyári táborig. A művet egy 66-os bolgár film, a Páncél nélküli lovag, még inkább pedig a főszereplővel Oleg Kovacsevvel való találkozás ihlette.

Munkásöltöny luxuskivitelben

Csákány István művéhez, a Ghost Keeping (Szellemtartás) című installációhoz a főpályaudvar északi szárnyában egy sárdombon át vezet az út, amely valójában nem is sárdomb, hanem szintén műalkotás: Michael Portnov ennek belsejében keresi a választ filozófiai kérdésekre, így óránként egy Legyen Ön is Milliomosra emlékeztető stúdióbelső válik a domb belsejéből, élő, hús-vér résztvevőkkel.

Csákány István: Ghost Keeping

Csákány István még 2010 júliusában kapta a felkérést a documentára. "Természetesen volt kurátori koncepciója Carolyn Christov-Bakargievnek, de ezt a koncepciót elég líraian fogalmazta meg. Szabadon lehetett értelmezni, nem voltak határozott, vagy konkrét útvonalak. Nekem több javaslatom is volt, többször egyeztettünk, míg kiválasztották a Ghost Keepinget"- mondja Csákány az [origo]-nak. A teljesen fából készült alkotáson egy varroda elevenedik meg, minden csavar, pedál, zsinór és a konnektor is fából készült. A varroda üres, szinte kísérteties, mellette a fej nélküli fabábukon a Hugo Boss-stílusú, szinte bálba illő, frakkszerű munkásruhák láthatók. "Nem utalok különösképpen semmiféle divatmárkára, a cél az volt, hogy megvalósítsam az általam elképzelt munkás öltönyt luxuskivitelben" - mondja Csákány.

És mi lesz a monstrum sorsa a documenta után? "Minden műnek saját életpályája van, ezt előre nem tudom megjósolni. Remélhetőleg meghívásokat kap különböző kiállításokra és Magyarországon is sor kerül a bemutatására. Egyelőre a kiállítás bontása után egy raktárban lakik majd" - mondja az [origo]-nak Csákány.

Maréknyi emberből több száz fő: a documenta háttérmunkásai
Egy documenta lezárása után egy évvel kezdődnek az új kiállítás előkészületei Kasselban, a kiállítás ugyanis nemzetközi mivolta ellenére erősen kötődik a városhoz és a tartományhoz. Az új művészeti vezető kiválasztására általában három évvel a kiállítás megnyitója előtt kerül sor: köré kezd el épülni aztán egy csapat, akikkel elkezdheti a munkát. Ebben az esetben Carolyn Christov-Bakargiev életre hívott egy tanácsadó ügynökökből, művészekből, kurátorokból álló csoportot, megtalálta a projekt menedzsert, illetve a publikációs és kommunikációs vezetőket.

Carolyn Christov-Bakargiev, Michael Boßdorf és Jimmy Durham almafát ültetnek

"Amikor idejöttem Kasselba egy csapat már több mint két éve dolgozott az előkészületeken. Tavaly októberben kezdtem a munkát, a helyszínek és a művészek többsége már adott volt. A kurátori osztályon, ahol dolgozom a munka a következőket jelenti: a művészekkel szorosan együtt dolgozva a kiviteleztük a projekteket, kezdve az első kasseli látogatástól, a helyszín, az ötlet megtalálásától, egészen a munka tényleges kivitelezéséig. A Kunstvermittlung (nehezen fordítható, művészeti oktatás vagy múzeumpedagógia) részleg akkor alakult, az installációs csapat januártól érkezett. Folyamatosan dagadt a csapatlétszám, egy maréknyi emberből egy több száz fős apparátusig - ez most a megnyitó után megint apadóban van" - meséli az [origo]-nak Major Virág, a documentában résztvevő kulturális menedzser.