Szívd fel a paprikát!

Óriási piros- és zöldpaprika díszíti a Műcsarnok oszlopcsarnokát: a Mi a magyar? A nemzeti önazonosság a kortárs képzőművészetben című kiállítás szervezői ezzel nem csupán a magyar konyha egyik legfontosabb fűszerére akartak utalni, hanem a kiállítás csípős, ironikus hangvételére is. Van például a kiállításon, akiből egyszerre lesz zsidó, cigány és kínai. Más pedig Matolcsy Györgyöt festette meg. Majd ledől a Parlament.

Kattintson a képre a galériáért!

Magyarként az ember leginkább talán olyankor foglalkozik azzal, hogy mi a magyar, ha külföldre látogatva el kell magyaráznia valakinek, vagy ha hosszabb távollét után hazatér. Amúgy ugyanolyan reflexszerűen találkozik magyar dolgokkal vagy végez magyar dolgokat, mint amikor megnyitja a csapot, ha szomjas, vagy sebességet vált az autóban, ha haladni akar. De persze Magyarországon is elgondolkodhat magyarságán bizonyos helyzetekben, például, ha alkotásra szánja el magát, és mondjuk egy könyvben reflektál a fogalomra, vagy éppen motort pingál magyarosra. Ebbe a diskurzusba száll be a Műcsarnok, pontosabban Gulyás Gábor igazgató, a tárlat kurátora, aki 52 kortárs magyar művészt kért fel, hogy alkotásaikkal foglaljanak állást a kérdésben, gondolkodjanak el a magyarsághoz, Magyarországhoz való viszonyukról. A beérkezett művek mintegy negyede új alkotás, amely kimondottan a Műcsarnok kiállítására készült, míg a többi munkát a művészek és a kurátor választották az egyes életművek korábbi darabjaiból.

Kattintson a képre a galériáért!

Különféle hívószavak mentén csoportosították a műveket, ezek kiválasztása már önmagában megadja az irányt: legendák, örökség, előítéletek, szerepek, ellentétek, identitások. Az összes fogalomhoz tartozik viccesebb és komorabb, talányosabb és szájbarágóbb, múltba révedő és a jelen problémáit feszegető alkotás.

Sztálinváros rovásírással

A kiállítótérbe lépve az egyik első munka, amelyre a látogató felkapja a fejét, Kovách Gergő, Kotormán Norbert és Péli Barna közel életnagyságú szobra, az Attila most. A hun fejedelem a lova mellett állva hallgatózik, az állat oldalához tapasztva fülét: mindez felveti a hun-magyar rokonság képzetére épült, de téves közös identitást - a kisebbségi komplexussal küzdő magyar embernek sosem volt elég, ha csak Árpádig tudta visszavezetni származását. Szintén az identitás kérdésével játszik a Société Réaliste csoport (Gróf Ferenc, Jean-Baptiste Naudy) szellemes munkája, a Sztálinváros vége, amely a rovásírásos helységnévtáblák új keletű divatjának abszurditására mutat rá. Mátra Erik orwelli hangulatú Turulja (2012) felfogásában közeli rokona a Société Réaliste helységnévtáblájának. A falra szerelt térfigyelő kamerát két oldalról, alulról világította meg, így a kamera falra vetülő árnyékai mintha szárnyakká válnának.

Kattintson a képre a galériáért!

"Az összetartozás érzésének alapja sokkal szélesebb, mint amelyre a különbözőségek visszavezethetők" - áll az Identitások címkével ellátott teremben. Erre rímel Kupcsik Adrián sorozata, aki egyszer zsidóként, egyszer kínaiként, egyszer cigányként festette meg önmagát.

Megremeg, majd rommá válik a Parlament

A magyar tradicionális étkezési klisékre megy rá Király András egyik egyszerű, ám roppant kifejező és vicces - múltat és jelent összesűrítő - alkotása, az Egy, két, há': egy feles pohárban pálinka, mellette tükör, amin két jókora (kokaincsíkra emlékeztető) őrölt paprikacsík. De telitalálat Szirtes János Club Mirror című videoinstallációja is, amely egy vidéki kocsmába süppedt, izmai mutogatásával kérkedő embert ábrázol, akinek spoilert tartalmazó különös tetoválása van. Kisrealista munkája a Szerepek című teremben kapott helyet, amely egyebek mellett arra keresi a választ, hogy miféle hőseink vannak ma.

Kattintson a képre a galériáért!

A válaszok elgondolkodtatók: a Jó Labdaérzék Sport Club focilabdafejű futballistái (Csáki László), a lakókocsiból kiköltöző cigányok (Cseke Szilárd), illetve a Dr. Máriás sorozatán ábrázolt emberek. Utóbbi festményein különböző korok ismert alakjai láthatók egyenrangú viszonyban: egymás mellé kerül Horthy Miklós, Matolcsy György, Kiszel Tünde, Bakáts Tibor, Biszku Béla vagy Kádár János. Illetve ezek mellett a Szent Bakátsot, a kolbásztolvajok védőszentjét ábrázoló mű a leghumorosabb. A kritikusan ironikus, ironikusan kritikus képek a hőskultuszról a celebkultuszra való áttérés dokumentumai.

Kattintson a képre a galériáért!

Borsos Lőrinc (a név a Borsos János, Lőrinc Lilla alkotópárost rejti) műve, a Mozdíthatatlan ország a Parlament 1:300 arányú kicsinyített mása, és egy beépített érzékelőnek köszönhetően ha a látogató bizonyos távolságban megközelíti, akkor egy motor kezdi rázni az építményt, ezáltal kopik, törik, omladozik és rommá válik.

Útvesztőben a magyar jellem

A Műcsarnok apszisában kapott helyet az Ellentétek szekció, amely Csiszér Zsuzsi Go into my Inner Space című fordított útvesztője köré épült. Az installáció falára a művésznő több mint ötvenezerszer írta fel filctollal a yes/no szópárt, amelyek akár egy nem létező világ térképéként is felfoghatók. Kicsiny Balázs installációjának címe egy Babits-idézet, amely a költőnek A magyar jellemről című írásából származik, és eredetileg a Mi a magyar? kötetben jelent meg (lásd lenti keretes írásunkat): "Néha úgy elfogytunk, magunk se találtuk magunkat. Néha a magyar is idegen volt, néha az idegenből lett a legjobb magyar" - és ezekkel az állításokkal, azt hiszem, felesleges is lenne vitatkozni.

Kattintson a képre a galériáért!

Az Örökségek szekció egy szövegszobával indul, ahol az utóbbi 200 év nagy magyar gondolkodóitól, íróitól vett idézetek borítják a falakat. Innen kilépve Benczúr Emese nagyméretű installációjába botlunk. A Ne zárkózz el, tulajdonképpen egy hófogó hálóból épült óriási baldachin, melynek oldalán a Zárkózz el felszólítás olvasható, de ha a látogató belép a műanyagfüggöny mögé, és hátradől a babzsákfotelek valamelyikében, akkor a mennyezeten már a Ne zárkózz el! felszólítást olvashatja.

Vérzivatar a PVC-ponyván

Az Identitások szekció legemlékezetesebb műve kétségkívül Mátrai Erik videója, a Születésnapomra (2009), amelyben József Attilaként mondja el sajátos intonációval a költő Születésnapomra című versét. Mátrai ebben az esetben saját identitását teszi idézőjelbe, hiszen a költő bőrébe bújik, és kezd vele egyoldalú párbeszédet, másrészt a videó készültekor valóban harminckét éves volt. Mátrai Erik egyébként a kiállítás egyik legsúlyozottabb művésze, több videóval és egy installáció van jelen a Mi a magyaron.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója, a kiállítás kurátora. Kattintson a képre a galériáért!

A következő teremben tizenkét magyar értelmiségi, tudós és művész vall a magyarságról, magyarságképéről Dér András 15-20 perces videointerjúiban: többek között Bozsik Yvette, Dresch Mihály, Heller Ágnes, Sára Sándor, Schilling Árpád, Schmidt Mária és Tokody Ilona. A kérdező minden esetben Gulyás Gábor igazgató. A válaszok sajnos nincsenek angolul feliratozva, ami zavaró, főleg, miután az előző termeket olyan szépen feliratozták. Mindenesetre aki mindegyik videót végig szeretné nézni, nyugodtan számoljon 3-4 órával.

Az utolsó teremben Csizsér Zsuzsi önarcképén a kezét a magyar trikolor színeivel befestő művésznő nagyméretű fotója már-már ikonikus státusúvá válik, talán éppen a vörös színnek köszönhető, mintha vérbe mártotta volna a kezét: a magyar történelem vérzivataros évszázadai köszönnek vissza a kifeszített PVC ponyváról. A kiállítás stílusosan a Himnusszal zárul, az azt éneklő ember Mátrai Erik videójában fokozatosan zsugorodik össze egy ponttá, mígnem eltűnik egy nagy fehér semmiben.

Kattintson a képre a galériáért!

Hogy a nagyjából kétórányi tárlatlátogatás után megtudjuk-e, mi a magyar manapság? Nem feltétlenül, azt viszont igen, hogy az erről való művészi gondolkodás szinte lehetetlen szimbólumok, irónia, humor és karikaturisztikus túlzások nélkül. Ahogy a bejáratnál elhelyezett tájékoztatóból is kiderül, "ez a kiállítás nem akar végleges válaszokat adni, de - e fontos diskurzus történetében első ízben - átfogó módon megjeleníti a kortárs képzőművészet reflexióit."

Mi a magyar? A kérdés története

Mi a magyar most? - tette fel a kérdést az Ignotus Pál, Fejtő Ferenc és József Attila alapította Szép Szó irodalmi és társadalomtudományi folyóirat 1937 júniusában. A lapszám József Attila Hazám című versével indult, illetve elindított egy máig tartó diskurzust, melynek majdnem nyolcvan vagy éppen több száz éves történetében a Műcsarnok Gulyás Gábor rendezte új kiállítása az első nagyszabású képzőművészeti válaszadási kísérlet.

1939-ben Szekfű Gyula történész szerkesztett egy nagy hatású tanulmánykötetet Mi a magyar? címmel, amely a Magyar Szemle gondozásában jelent meg. A könyv nem titkoltan a Szép Szó kérdésfelvetését kívánta továbbgondolni több mint ötszáz oldalon. A tanulmányok szerzői a kor legnevesebb értelmiségijei voltak, mint például Babits Mihály, aki a Magyar jellemről írt, Gerevich Tibor, aki A magyar művészet szelleme címmel közölt írás, vagy Kodály Zoltán, aki a magyarság és a zene viszonyáról gondolkodott el.

2005-ben Romsics Ignác történész és Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész érezte úgy, hogy időszerű újra feltenni a kérdést. A Habsburg Történeti Intézet és a Rubicon alapítvány közös kiadásában megjelent kötetben a magyar szellemi kiválóságai fogalmazták meg válaszaikat. Bálint Csanád, Esterházy Péter, Kányádi Sándor, Marosi Ernő, Ormos Mária írásai mellett a Szép Szó egykori szerkesztője, Fejtő Ferenc is újra átgondolta a kérdést.