Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hogy miért? Mert előszeretettel kísérletezik a klasszikus magaskultúra és globális tömegkultúra különböző elemeinek keverésével, és amúgy is sok idejét tölti azzal, hogy olyan idézetek után kutat a magyar irodalomban, amelyek átértelmezik az adott szerzőről és költészetéről kialakult képet.
Tolvaj Zoltán az olcsó horrorfilmeket idéző, ijesztő zombiportrék mellé az adott művésztől választott egy olyan részletet, ami kapcsolatba lép a felidézett rémisztő minőségekkel. Így a bizarr képeken és a hozzájuk rendelt idézeteken keresztül eddig ismeretlen oldalukat mutatják a klasszikus irodalmi kánon legnevesebb szerzői: az élet nagy kérdéseit felvető írók-költők a halállal farkasszemet néző, félelmetes emberszörnnyé válnak, ugyanakkor a photoshopolt képek gúnyt űznek a nagy művészek fennkölt és komoly ábrázolásából. A zombiirodalmárok teremtőjét Petőfi rémálmairól, a jelenkor fiatalságáról és az élőhalott költészetről kérdeztük.
Mi a közös a zombiseregek és a klasszikus magyar irodalom nagyjai között?
A kapcsolat elég direkt. Jól emlékszem, ahogy a 80-as évek végén az általános iskolában komoran lógtak a méregzöld tábla feletti sivár falon a Nyugatosok. Az is egyfajta instagram volt, csak éppen puritán, szűrők nélküli. Móricz Zsigmond egyik kissé ijesztőre sikeredett portréjáról például mindig a Metallica frontembere jutott eszembe, a Rock Power magazin címlapjáról.
Azokat a szerzőket tekintjük érinthetetlen klasszikusnak, akik már meghaltak, és azóta volt idejük beépülni az irodalmi kánonba.
A szerzők bizonyos szempontból eleve halottak, hiszen csak mint névalakok léteznek. Ennek az elgondolásnak komoly irodalomelméleti hagyománya van, és erre reagált például Pollágh Péter költő is egyik elhíresült mondatával: "A szerző halott, de néha kikúr a sírból."
A zombiképek segítségével én is leszámolok a múlt kísérteteivel. Viccnek-fricskának már morbidak, de a kép és az eredendően fajsúlyos idézetek közti cinikus, ellentmondásos kapcsolat miatt remélem befogadói elégedettséggé oldódik a kezdeti meghökkenés.
Hogyan választottad ki az írókat és az idézeteket?
Egyszerűen bevillant sorra a több száz ikonikus arc, akikkel együtt felnőttem. Kamaszkoromtól fogva ott hevertek a szobámban, kötetek hátlapján, antológiákban, kinyomtatva a falon, patetikus őrangyalokként.
Szerinted mit szólna Petőfi, ha zombiként látná magát egy képen?
Petőfitől nem teljesen idegen a horror, de szerintem nem lenne nagyon oda ezekért a képekért. Úgy hírlik, valójában keményen önmenedzselő karakter volt, hihetetlen pontossággal használta a kor médiumait, pedánsan használta a saját imázsát, kiváló időzítéssel járatta csúcsra az aktív és dinamikus költőszerepet. Szerintem értetlenül csóválná a fejét és fintorogna! Arany János viszont biztosan értené a "tréfát". Hülyeségnek tartaná, de értené.
Szomorú, csöndes mosollyal kattintana néha rájuk, és figyelné, hogyan gyarapszik a holtak serege, akár a Hídavatásban.
Mit jelent az, hogy Petőfitől nem idegen a horror?
Weöres Sándor Három veréb hat szemmel című versantológiájába bekerült Petőfi Sándornak egy kevéssé ismert, elég durva rémálom-leírása. Van benne minden: belekből összeszőtt kolosszális Tüphón, akasztások, végtagnyiszálás, patakzó vér, vagyis minden, ami a mostani horrorfilmekben, különösen a torture porn alműfajban gyakorta felbukkan. Mesteri vers, de a stílusa nem jellemző Petőfire, sokkal több benne a szorongás a megszokottnál.
Álmos vagyok és mégsem alhatom
A nagy írókról azt tanuljuk a gimnáziumban, hogy fennkölt dolgokról írnak fennkölt módon, miközben az osztályterem falán évekig nézzük mosolytalan fényképüket. A projekted mintha rombolná ezt a szemléletet, és átjárná valamiféle bálványledöntő hevület.
Nem, dehogy rombolja, ez csak egy játék, ha kissé morbid is. Persze arcvesztésre, imázsrombolásra játszik, de imázsépítésre ezeknek az íróknak régóta nincs szükségük. Ez még talán belefér egy olyan haladó hagyományszemléletbe, ami szalagavatói díszbőrkötés helyett a jelenkor ifjúsága számára vonzóbb sminkben mutatja be a tankönyvi arcokat.
A költők mint élőhalottak... ez lenne a vonzó smink?
A költő, író eleve annyit papol az elmúlásról, folyamatos veszteségről, konkrétan a halálról, hogy kezdetben szinte érintetlennek tartjuk a személyét. De ezeken a képeken az olcsó tömegkultúra provokálja a szövegeket, és így láthatóvá, élővé válik a sorok között kísértő halál. Ha valami feltámad, az valójában eleven, él, tovább létezik. Őrizzük békében ezeknek az íróknak és költőknek az emlékét, hiszen el sem távoztak innét. Ma is köztünk járnak.
Mit gondol a zombivá maszkírozott írókról: jó poén vagy ízetlen tréfa?
