Az egész egy ártatlan viccel kezdődött. „Eredetileg úgy gondoltam, hogy a seggdugasz alakja egy Brancusi-szobor formájához hasonlít. Aztán rájöttem, hogy inkább úgy néz ki, mint egy karácsonyfa. Mindenesetre ez egy elvont munka. Az emberek megsértődhetnek azért, mert a szobrot egy dildóval azonosítják, de számomra akkor is csak egy absztrakció marad” – nyilatkozta McCarthy a Le Monde-nak a szobor felállítását követően.
Szigorúan véve a masszív szobor nem is lehetne szexuális segédeszköz, hiszen egyfelől a Nemzetközi Kortárs Művészeti Vásár (FIAC) része, másfelől McCarthy első önálló franciaországi kiállításához kapcsolódik. Szóval komoly dolog: művészet. És ez még akkor is így van, ha a szobor nem a hagyományos, művészi értelemben véve gyönyörködtet.
Paul McCarthy szobra persze alaposan megosztotta a közvéleményt, miközben a sajtó számára is kimeríthetetlen témát szolgáltatott. A lapok többsége ugyan megelégedett egy-egy szaftos vagy játékos szalagcímmel (az XXXmas Tree a jobbak közül való), de azért olyan fórumok is bőséggel akadtak, melyek egyenesen Párizs megszégyenítéséről számoltak be.
„Ez a projekt a rendőrség, a polgármester és a Kulturális Minisztérium jóváhagyásával valósult meg. Mi a művészet feladata, ha nem az, hogy kényelmetlen kérdéseket tegyen fel, és leleplezze a rendszer hibáit?” – magyarázkodott Jennifer Flay, a FIAC művészeti vezetője. Mentegetőzése utólag már egyáltalán nem tűnik túlzónak.
McCarthy alkotását ugyanis péntek éjszaka megrongálták. A kérlelhetetlen műítészek a tartóhuzaloknak csupán egy részét vágták el, de a szobor így is annyira megereszkedett szombatra, hogy a szervezők kénytelenek voltak leereszteni. Fleur Pellerin francia kulturális miniszter a művészi szabadság elleni támadásnak nevezte az incidenst.
A dildó alakú szobor nyilvánvalóan számos támadási felületet adott, de a Vendôme térnél keresve sem találhatott volna jobb helyszínt McCarthy. Párizs főterét még 1699-ben építették a Napkirály tiszteletére. Eredetileg XIV. Lajos lovas szobra állt a tér közepén, helyére – saját, 1805-ös hadjáratának emlékére – Napóleon emelte Traianus oszlopának másolatát.
A Vendôme, súlypontjában Napóleon oszlopával, egységes kialakítású, mérnöki műgonddal megtervezett tér, ami esetünkben azért érdekes, mert McCarthy pontosan ezt a harmóniát bontotta meg azzal, hogy egy 25 méter magas, ormótlan, rikító zöld falloszt állított az oszlop tövébe. Összehasonlításképp a Vendôme-oszlop 42 méter, egy tízemeletes panelház pedig 30 méter magas.
Ön szerint mire hasonlít leginkább Paul McCarthy alkotása?