Azt hitte kitrákotty? Fenét: kukorá! De nem biztos

Meghamisítják egy eredeti népdal szövegét a másodikosok ének-zene tankönyvében -legalábbis erről zúgolódik az internet népe. Dandaru? Nyihaha? Zsiazsá? A megoldás egyszerű: mindenkinek igaza van. Kotty!

Hogyan folytatná a következő sort: Én elmentem a vásárra félpénzzel… No igen, már itt megállhatunk, mert van, aki úgy ismeri, hogy a vásárba. Ráadásul más dallammal.

Disznó mondja: riferá! Forrás: Facebook.com/groups/469206866460594/

És hogy akkor kitrákotty? Bokréta? A jelek szerint kukorá, a Facebook Legfertelmesebb szavak és szókapcsolatok börzéje csoportjában ugyanis az egyik hozzászóló közzétett egy fényképet „Egy 2. osztályos ének-zene tankönyvből... van még mit tanulni!” megjegyzéssel.

Hülyének nézi?

Az internet népe zúgolódni kezdett, az önmagát a kortárs kultúra online fórumaként aposztrofáló Librarius.hu például Teljesen hülyének nézi a másodikos énekkönyv a gyerekeket?címmel rittyentett egy kis írást a dologról.

A Facebookos csoportban ilyen hozzászólások – is - születtek:

„Ez az osztrák pornó változat?”

„Biztos génmanipulált állatok, mert ezek másképp beszélnek. Ugyan ki volt az a végtermék, aki ezt leírta és lektorálta?”

„Fél euróért már azt is mondja hogy - hülyeatanító kotty egy euróért hülyehoffmannrózsa kotty.”

Gondoljunk a tócsnira

Valószínűleg egyoldalúan látják a dolgot, ugyanis teljesen természetes, hogy egy népdalnak több szövegváltozata is létetezik, ahogy a népi ételek neve is más térségről térségre. Gondoljunk a tócsnira, ami ugye valójában bandurák, cicedli, görhöny, vagy taccs. Vagy ugye ott van a lecsó, amit zömmel egy néven ismerünk, de minden háznál máshogy főznek.

Teljesen természetes

A kitrákottyhoz visszatérve, az valóban okozhat félreértéseket, hogy a szülők anno más szövegváltozatot tanultak, mint a gyerekek most, így az együtt énekelésnek családi perpatvar lehet a vége, vagy esetleg a gyerek megtanulja a másik változatot is.

Pávai István népzenekutató, a Hagyományok Háza és az MTA munkatársa is egyetért velünk abban, hogy teljesen természetes, ha egy népdalnak több változata van. Szerinte nem szerencsés, hogy ezek közül csak egy kerül be a tankönyvekbe, igaz ugyan, hogy a terjedelmi korlátok nem engednek nagy mozgásteret.

A lényeg az improvizáció

Pávai István azt gondolja, a gyerekeknek meg kéne tanulniuk két-három változatot, sőt, egy-egy sajátot is költeniük kellene, hiszen a népzene lényege az improvizáció. A népzene változik, ráadásul önmagától, ehhez képest mi lemerevítve tanuljuk az iskolában. A sokféleséget kéne megtanulnunk, a népzene működési rendszerét, ami más, mint a popzene – teszi hozzá.

Saját kutakodásunk szerint ezt a szövegváltozatot a szlovákiai Gímesen (Ghymes) gyűjtötte Kodály Zoltán 1915-ben. Megkérdeztük a Zenetudományi Intézet munkatársait, a dalnak összesen hány változata ismert és hogy ezt hol gyűjtötték, amint megérkezik a válasz, frissítjük cikkünket.

A hangutánzó szavakat illetően egyébként az a legszebb, hogy miután már többnyire faluhelyen is csak tálcás, fóliázott formában ismerik a tyúkot, aminek legalább hat lába van, szinte senkinek nincsen emléke arról, hogy milyen hangot ad ki. Tehát utánozni sem tudja.