Szabó Levente 2006-ban végzett a MOME tervezőgrafika szakán, azóta szabadúszóként dolgozik. Csaknem minden grafikai műfajban kipróbálta már magát: készített látványtervet filmekhez és játékokhoz, de reklámok storyboardján is dolgozott.
Csinált már rajzfilmet és videoklipet, megjelent két képregénye, melyekkel díjakat is besöpört. Saját bevallása szerint nagyon élvezi a változatosságot, és biztosan hamar ráunna, ha mindig ugyanazt kéne csinálnia.
Egyik nagy szerelme a borítótervezés, melybe puszta hobbiként vágott bele annak idején. Önszorgalomból kezdte el újratervezni a világirodalmi klasszikusokat.
Vagány, friss szemléletű borítóira sokan felfigyeltek, azóta már számos megbízást kapott. Lelkesedését máig sem veszítette el. Legutóbb egy plakátsorozatot fejezett be annak ellenére, hogy az amerikai megrendelő időközben felszívódott.
Pontosan miről szólt ez a projekt, és miért esett végül kútba?
Tinik és fiatal felnőttek körében akarták népszerűsíteni az olvasást New Jersey állami könyvtáraiban, és ehhez kitaláltak néhány ötletes szlogent is, mint például a Drakulához: "Az új ügyfeled téged akar vacsorára...szó szerint". Nem újkeletű próbálkozás ez, de mutattak néhány példát a korábbi kampányokból, és azok tényleg borzasztóak voltak.
Nem teljesen egyértelmű, hol siklott ki a projekt, de az első pár vázlat után megváltozott a levelek hangneme, végül teljesen megszűnt a kommunikáció. Szerintem felsőbb szinten fújták le a kampányt, de ezt talán sosem tudom meg.
Én azért elégedett voltam a vázlatokkal, és semmiképp sem akartam annyiban hagyni a dolgot. Így a szlogenjük kivételével elkészítettem a magam örömére a három részes plakátsorozatot.
Miért pont ezeket a könyveket választottad?
Kaptam egy szűk listát, amin már közkinccsé vált klasszikusok címei szerepeltek, például Mary Shelley Frankeinsteinje és H. G. Wells Időgépe is. Végül erre a három regényre sikerült olyan grafikai megoldást találnom, amivel elégedett voltam. Azt vallom, hogy a plakátnak ütősnek kell lennie, de ez a hozzáállás nem passzol minden témához. A Jane Eyre-könyvekhez például hozzá se tudtam szólni.
Mikor és hogy jött az ötlet, hogy alternatív könyvborítókat tervezz hobbiból?
Már évekkel ezelőtt megfogalmazódott bennem, de végül az egyéves belgiumi tartózkodásom adta meg a végső lökést: mivel nem volt munkám, szabadidőmben elkezdtem a kedvenc könyveimhez borítókat tervezni, és ez később valódi megbízásokat hozott.
Nekem azért a szívem csücske a könyvborító és a plakát, mert ezekben minden benne van, amit eddig tanultam a szakmáról, sokszor még a tipográfia is. Ugyanakkor komoly kihívás olyan frappáns ötlettel előrukkolni, amely passzol a könyv tartalmához.
Milyen szerinted a jó borító?
Nehéz kérdés. Fontos, hogy pillanatok alatt felkeltse az érdeklődést, minőséget sugalljon, ha kezünkbe vesszük, és persze közöljön is valamit a mű tartalmáról. Az már csak hab a tortán, ha a könyv elolvasása után kapunk egy újabb aha!-élményt a grafikától.
Mivel ez egy alkalmazott terület, fontos, hogy megfeleljen a megrendelői elvárásoknak, de sosem tudhatod, kinek fog tetszeni a végeredmény. Csak abban lehetsz biztos, hogy neked tetszik-e.
Hogy látod a könyvborító tervezés helyzetét Magyarországon? Hol tartunk más országokhoz képest?
Itthon nehéz megélni belőle, mert kicsi a piac és kicsi a nyereség a könyveken. Azért persze akadnak jó példák, mert rengeteg tehetséges grafikus van Magyarországon, akiknek rendszeresen jelennek meg kiváló borítói.
Mik a legizgalmasabb trendek ma a borítótervezés és a könyvillusztráció világában?
Nekem a különböző anyagokból összeállított (papírkollázs, fonott, ragasztott) és befotózott borítók tetszenek most igazán, amik pont attól lesznek igazán jók, hogy nem Photoshopban összekamuzott montázsok, de erre aztán végképp nincs itthon idő és energia.
Általánosan talán az a legnagyobb különbség, hogy a külföldi borítók bátrabbak, nem ijednek meg egy minimalista tervtől. Itthon már egy illusztrált borító is problémás, mert a könyvillusztráció – tévesen – összeforrt a fejekben a gyerekirodalommal.