Heten voltak testvérek. Életüket pokollá tette a cipész mesterséget űző papa, akinek sajátos elképzelése volt a családi idillről: gyakran szíjjal verte össze a gyerekeit.
Karádynak gyakran eszébe jutottak az apai ütlegek az alatt a három hónap alatt, amíg a Gestapo fogva tartotta, miután kémkedés vádjával letartóztatta. Kínozták és kis híján agyonverték.
Az egész Horthy Miklós kémfőnöke, Ujszászy István tábornok miatt történt, akihez a művésznőt gyengéd szálak fűzték. Az ő emberei szabadították ki a dívát a fogságból. Nem sokkal később Ujszászy eljegyezte Karádyt, villát vásárolt neki Budán, a Művész úton.
Ezt a sztorit Kondor Vilmos jól megírta A budapesti kémben.
Karádyt nem törte meg a Gestapo. Egész csapat gyereket mentett meg attól, hogy a Dunába lőjék őket. A nyilasokat ékszerekkel fizette le, a gyerekeket hazavitte és a háború végéig vigyázott rájuk. Később is bújtatott és mentett zsidókat, ezért 2004-ben posztumusz a Világ Igaza kitüntetést adományozták neki.
A háború után kezdődött számára az igazi pokol, a mellőzöttség. Nehezen viselte, hogy betiltják a filmjeit, hogy nem léphet fel színházakban. Vidéken próbálkozott, de a kultúrházak részeg közönsége kifütyülte.
Ilyenkor sokszor eszébe jutott az apja, mintha minden széken ő ülne és kárörvendően vigyorogna. 1950 őszén Kecskeméten lépett fel utoljára, ahol valaki a közönség soraiból sörösüveget vágott hozzá.
1951-ben elhagyta az országot. A füstös kupéban felrémlett előtte az a budai mulató, ahol az egész története elkezdődött.
- Én színésznőt faragok magából – mondta a csapzott hírlapíró, miközben bánatos pofával facsarta ki az utolsó cseppeket az üres pezsgősüvegből.
A nő felnevetett, megpaskolta a firkász borostás arcát.
- Hogy hívják magát, édes?
- Egyed Zoltán, szolgálatára. – És összekoppantotta a bokáját, mint valami katona.
Egyed képtelen volt kapcsolatot találni a bájos arc és a lónyerítés között. De pont ezek az állati hangok segítették abban, hogy tovább folytassa a diskurzust az ismeretlen nővel, akinek énekhangja az imént megszédítette.
- És magácskát hogy hívják? – kérdezte.
- Kanczler Katalin – nyerítette a nő.
- Az nem elég előkelő – dadogta a firkász, és megrémítette a nő szemében cikkanó villám.
- Akkor kereszteljen meg – búgta Katalin.
Egyed Zoltán aznap kapott fizetést, odaintette a pincért, és rendelt egy újabb üveg száraz Törleyt.
- Az a lényeg, hogy legyen benne ipszilon – dadogta és nagyot csuklott, amikor az üvegből hangos pukkanással kipattant a dugó.
Az újságíró később nem emlékezett pontosan arra, hogyan jutottak át Budáról Pestre, hogyan jutottak be a Nemzeti Színház színészbejáróján Aczél Ilona művésznő öltözőjébe, aki miután lemosta a sminkjét olyan tehetségesnek találta Katalin hangját, hogy ingyen vállalta a tanítását. Egyed arra sem emlékezett, hogyan adta neki a Karády művésznevet. Csak arra emlékezett, hogy jól állt neki és a nő azonnal elfogadta.
A Pesti Színház plakátján 1939-ben már így szerepelt, és első, talán legsikeresebb filmjében, a Halálos tavaszban ezen a néven ismerhette meg a közönség.
Óriási sztár lett. A nők utánozták frizuráját, öltözködését, bár állandóan froclizták szögletes válla, lomha járása miatt. Karády a szőke, babaarcú nőideál után a határozott, vonzó, erotikus kisugárzású végzet asszonya lett, férfiasan mély hangja is szokatlanul hatott a korábbi nyafogós sztárok után.
Az Ez lett a vesztünk című dal indította el énekesnői karrierjét. Sajátos, mély hangján slágerek tucatjait búgta el (Gyűlölöm a vadvirágos rétet, Valahol Oroszországban, Mindig az a perc, Ezt a nagy szerelmet).
Mindez persze botrányt is keltett, a klérus elítélte, a szélsőjobboldal zsidóbérencnek nevezte, a baloldalnak túl polgári volt. Magánéletét számos legenda övezte, egyszerre tartották férfifalónak és leszbikusnak.
De ő csak mosolygott, ahogy mindez eszébe jutott a vonaton, a cigarettafüst függönye mögött. Először az ausztriai Salzburgba, majd Svájcba költözött, egy év elteltével Brüsszelbe. 1953-ban Brazíliába, São Paulóba ment és divatáru üzletet nyitott. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett.
Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, csak egy kalapot küldött maga helyett.