Fodor Ákos 1945. május 17-én született Budapesten. Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, majd a Zeneműkiadónál szerkesztőként dolgozott.
Első verseskötete 1978-ban jelent meg, Kettőspont címmel. 2003-ban Artisjus Életműdíjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal, 2007-ben az Artisjus Irodalmi Alapítvány Irodalmi Díjával, 2010-ben Bank Austria Literaris osztrák irodalmi díjjal ismerték el tevékenységét.
Több mint húsz kötet szerezője, de írt rádiójátékot is, több tucat zenés színpadi mű magyar szövege fűződik a nevéhez.
2004-ben egy interjúban így mesélt arról, hogyan találtak egymásra a haikuval, és mit jelent számára a költészet:
"Ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben is.
Egy dolgot nagyon fontos hangsúlyoznom: a haiku csupán „mellékesen” forma és műfaj; ennek külsődleges paramétereit egyszerűen tudni kell, és kész. Ám ez még semmiféle garanciával nem szolgál arra, hogy érvényes haikut írhatunk.
A haiku mindenekelőtt és mindenekfölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak „lelke” a csend, a figyelem, a béke és némi játékosság.
Számomra – messze a haikuval történt találkozásom előtti időtől fogva – a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is".
Vígrendeletek
Vannak s méltán, akik szoborrá halnak.
– Végem, ha lesz: úgy legyen, mint a dalnak.
*
Ha tűnni tűnnék egykor e világból:
csak szerte-szálltam majd. Mint a virágpor
Az emlékiratok utolsóutáni mondata
nézve gyönyörű,
távolodó nyomokat,
szememből hó hull
Pont
Szórakozottan
másvalaki arcával
Mosolyodtam el.
Társasélet
fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál
Haiku
A haiku a japán költészet egyik jellegzetes versformája, mely már a 13. században megjelent Japánban. A rövid költemény nem csupán a japán irodalomban vált népszerűvé, a 20. század elejétől a világirodalomban is számtalan művelője akadt.