„Túlzásnak érzem a Kossuth-díjat, azon leszek tehát, hogy legalább utólag megérdemeljem” – mondta Röhrig Géza író, költő, színész, a nemrég Oscar-díjjal jutalmazott Saul fia című film főszereplője, aki kedden Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben.
„Köszönet elsősorban a magyar adófizetőket illeti. Az ő munkájuk nélkül nem jöhetett volna létre sem a film, sem a díj” – fogalmazott Röhrig Géza. „Fölemelő egy Kossuthról elnevezett díjat átvenni, hisz ő egész életével Bibó tézisét példázta: demokrata az, aki nem fél. A magyar nemzet e csodálatos napján
mi mást is kívánhatnánk, mint minél több hozzá hasonlatosan bátor demokratát”
– mondta.
Nemes Jeles László, a Saul fia szintén Kossuth-díjas rendezője úgy fogalmazott: „Számomra a díj és a magas magyarországi nézőszám együtt képvisel értéket.”
„Túl azon, hogy a film az örök emberi lélek mélységeibe tekint, arra törekedtem, hogy egyetlen ember arcán és sorsán keresztül személyessé és megragadhatóvá váljon a felfoghatatlan” – fogalmazott a rendező.
Nemes Jeles László arra hívta fel a figyelmet, hogy „hét évtizeddel a borzalmak megtörténte után nálunk még mindig rengeteg a kibeszéletlen kérdés vagy rosszabb esetben a hazug válasz. Hiszek abban, hogy az őszinte szembenézés a múlttal az áldozatok és a vétkesek szempontjából egyaránt fontos”.
Ha a Saul fia elindít egy ilyen folyamatot és a közös múltunkat nem aktuális politikai érdekek fogják kényük-kedvük szerint megszólaltatni vagy elhallgattatni, akkor elértük ezt a célt – mondta Nemes Jeles László.
Erdély Mátyás, a film frissen Kossuth-díjas operatőre szerint a Saul fia megszólítja és gondolkodásra készteti a nézőit, és nem egy készen kapott történelem olvasatot ad. „Alapvető szándékunk volt a film készítése során, hogy őszintén fogalmazzunk a magyar történelem ezen szakaszáról, és ne leegyszerűsítő, esetleg demagóg válaszokat adjunk. Kérdéseket vetettünk föl, amelyekre a néző saját maga adhatja meg a feleleteit” – fogalmazott Erdély Mátyás.
Hozzátette: „fontosnak tartom, hogy a közös történelmi emlékezetet ne tegyük napi célok és ideológiák eszközévé, és bízom abban, hogy a filmünk lehetőséget ad egy új társadalmi diskurzus kibontakozására”.
„A Kossuth-díj a szakmám és az életem megkoronázása, a művészetekben ez jelenti a csúcsot, ezért nagy megtiszteltetés, ami további munkára inspirálja az embert” – mondta Balázs Fecó, aki „több mint négy évtizedes, számos örökzöld slágert és lírai dallamot adó, gazdag és töretlenül népszerű zeneszerzői, valamint előadóművészi pályafutása elismeréseként” vehette át a Kossuth-díjat kedden a Parlamentben.
A zenész elmondta, hogy egy meghívásnak eleget téve március végén egyhónapos, tízállomásos észak-amerikai turnéra indul. „Horváth Attilával már beszélgettünk arról, hogy idén a Korál együttes közreműködésével mindenképpen készítünk egy új számokból álló lemezt,
tartozom a közönségnek ezzel”.
A Korál együttes néhány év előzmény után 1978-tól működött: a rendkívül népszerűvé vált rockzenekar sikerkorszaka 1986-ig tartott, majd 1997-től ismét fellépnek több-kevesebb rendszerességgel.
Balázs Fecó alapította azt a rockfesztivált, amelyet a Vas megyei Sitkén rendeznek, idén már a 30. alkalommal. A 2016 augusztusi, ezúttal kétnapos rendezvényen fellép a Korál is.
A kedden szintén Kossuth-díjjal kitüntetett Lukács Sándor azt mondta: „A Kossuth-díj a legrangosabb magyar elismerés, egy ilyen díjat csak örömmel lehet fogadni.” Lukács elmondta: kifoghatta a magyar film nagy korszakát, a tévéjátékok aranykorát, így megismerhette az ország. Filmjei közül kiemelte a Madárkák, a Szarvassá vált fiúk, a 141 perc a befejezetlen mondatból című alkotást, Szász Péterrel forgatott több filmjét és az Oscar-díjas Mephistót.
Hozzátette:
Voltak kínlódások is.
Ez nagyon nehéz pálya. Rendkívüli önuralom kell hozzá, nagy-nagy akarat, kitartás, a szövegek állandó fejbentartása, frissítése”, mivel „a színészet nemcsak szellemi, fizikai munka is. Ha nincs meg a testi, szellemi harmóniád, akkor bizony előbb-utóbb bajok lesznek” – mondta a művész.
Lukács elmondta: gimnazista kora óta ír, öt verseskötete jelent meg, a hatodikra készül. A színészi munkában a legfontosabbnak a minőséget érzi. „Minden új szerepnél a nulláról kell kezdeni, fel kell építeni a figurát és ehhez nagy türelem és fegyelem kell” - hangsúlyozta.
Komlósi Ildikó operaénekes azt mondta a Kossuth-díjról: „Harminchárom éves pályafutásom koronája ez a díj. Köszönöm mindenkinek, aki erre a hatalmas kitüntetésre méltónak tartott és jelölt.” Úgy fogalmazott: „Örülök, hogy a magyar kultúrát képviselem mindenütt a világban. Ez nagyon felemelő érzés.”
Mint fogalmazott, teljesnek érzi a karrierjét. „Hogy mire vágyom? Arra, hogy amíg ezt csinálom, amíg énekelek, amíg kilépek a színpadra, addig tudjak olyat adni, amivel boldoggá teszem az embereket” – fogalmazott az operaénekesnő.
„Nagyon örülök, az ember minden díjnak örül, amit adnak neki. Azt hiszem, végigjártam a ranglétrát” – mondta Benedek Miklós színművész. Benedek felidézte pályájának fontos állomásait, köztük a meghatározónak tartott tíz évet a Katona József Színházban.
Megjegyezte: „Nem volt igazából jellemző a pályámra, hogy olyan nagyon felfedezett volna a film”. Hozzátette: „Van két csodálatos fiam, három gyönyörű unokám, elértem, amit az ember elérhet, nem illene, hogy panaszkodjak.”
Megtiszteltetésnek tartja a Kossuth-díjat ifj. Csoóri Sándor népzenész, a hazai hangszeres népzenei mozgalom egyik elindítója, aki ugyanakkor a külvilág részeként tekint az elismerése, és mint hangsúlyozta, belső világa építését különválasztja a külső világtól.
Ifj. Csoóri Sándor 1999-ben már majdnem megkapta a Kossuth-díjat; akkor a Muzsikás együttest ismerték el, és a csapatból két évvel korábban – 23 év után – távozott alapító tag kimaradt a díjazottak közül.
Nem érintett annyira fájdalmasan a dolog,
inkább az fájt, hogy a többiek miért nem tudtak kiállni mellettem” – idézte fel a népzenész.
Elmondta: nem foglalkoztatja, hogy míg a Muzsikással a világ nagy koncerttermeiben játszott, az elmúlt két évtizedben kikerült a reflektorfényből. „Úgy próbálok élni és viselkedni, hogy jó gondolataim legyenek. Elfogadom a világ dolgait, nem haragszom senkire, mert megtanultam, hogy mindenki rettenetesen küzd saját magával.”