2 millió fontból, nagyjából 740 millió forintból tisztították meg a múzeum viktoriánus üvegtetőjét még 2012-2013-ban. Arra viszont nem figyeltek, hogy közben a kosszal együtt
eltávolították az üvegről az öreg és tönkrement UV-sugárzást szűrő védőfóliát.
A múzeum eljuttatott egy dokumentumot az oxfordi városi tanácshoz, amelyben azt írták, hogy a védőfólia eltávolítása miatt nagyon erős volt az UV-sugárzás a múzeumban. Ráadásul a hőség nagyon zavarta a látogatókat, és
komoly egészségügyi kockázatot jelentett főleg az idősebbekre és a kisgyerekekre nézve.
A dokumentumban az áll:
a szélsőséges fény- és UV-sugárzási szint a múzeumi mintapéldányok gyors és visszafordíthatatlan károsodását okozta, röviden szólva elpusztultak.
Azt külön hangsúlyozták, hogy a tudományos szempontból nagyon fontos bálnacsontvázak is veszélyben forogtak a meleg és a sugárzás miatt. Természetesen már dolgoznak az új napvédő fólia elhelyezésén, ami elvileg 99,9 százalékkal fogja csökkenteni az UV-sugárzás szintjét, a múzeum szerint azonban ez nem oldja meg teljesen a problémát. Ugyanis az UV-sugárzás csak az egyik ellensége a kiállított tárgyaknak, de
a meleg is nagyon rossz hatással van a csontokra, kitömött állatokra,
ezért a múzeum új légkondícionáló-rendszert is be fog építeni.
Az Oxfordi Természetrajzi Múzeum szerepel a brit kormányzat nemzeti és nemzetközi szempontból is különösen fontosnak ítélt gyűjteményeket felsoroló listáján. Legnagyobb látványossága az egykoron Mauritius szigetén élt, és a 17. század végére kihalt dodó madár egy példányának mumifikált feje és lábfeje.