200 éve született Laborfalvi Róza

Jókainé Laborfalvi Róza színésznő. Jókai Mór felesége, a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. Soma Orlai Petrich

Kétszáz éve született Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház tragikája, a realista magyar színjátszás úttörője, Jókai Mór felesége.

Orlai Petrich Soma portréja Jókainé Laborfalvi Rózáról Forrás: wikipédia - Csanády

Benke Juditból Laborfalvi Róza

A színésznő, aki Laborfalvi Róza néven lett korának legünnepeltebb színésznője, Benke Juditként született Miskolcon, 1817. április 8-án. Apja, laborfalvi Benke József heves vérmérsékletű ember volt, aki ügyvédnek készült ugyan, de soha nem praktizált, mert valójában mindig is színészi karrierre vágyott. Játszott is Kolozsvárott, illetve vándorszínészkedett, de nem ért el átütő sikert. Így a tanítói pályát választotta, és egy leányiskolát vezetett, de ez a feladat soha nem elégítette ki igazán, és a benne felgyülemlett feszültséget otthon vezette le.

Durvaságával rettegésben tartotta a családját:

feleségének, weleszi Rácz Zsuzsánnának, aki szintén színésznő volt, megtiltotta, hogy színpadra álljon, és lányával is gorombán bánt. Ugyanakkor abban bízott, hogy ő teljesíti majd be a saját színi karrierről szőtt álmait, ezért kifejezetten ambicionálta, hogy a sudár termetű, de szorongó természetű Judit színpadra lépjen. Karacs Teréznek, a kor neves pedagógusnőjének feljegyzései szerint

Benke már 12 éves korában Pestre akarta küldeni a lányát, hogy egy híres német színésznőnél taníttassa,

de erről a tervéről még sikerült őt lebeszélni. Tizenhat évesen aztán Judit a kor nagy drámai színésznőjéhez, Kántorné Engelhardt Annához került, aki a színészet fortélyaira oktatta. Első fellépéseivel nem vívott ki elismerést, egyedül az író Döbrentei Gábor, az Akadémia titkára látott benne fantáziát. Judit az ő biztatására 1833-ban a Várszínházban játszott néhány kisebb szerepet, immár Benke Róza néven, de az áttörés elmaradt, az elkeseredett lány pedig visszatért a szülői házba, hogy beteg édesanyját ápolja.

Miután az asszony 1834-ben meghalt, Róza minden kapcsolatot megszakított zsarnok apjával, visszamenekült a színházhoz, és vezetéknevét a családjuk nemesi származására utaló Laborfalvira változtatta.

Barabás Miklós: Laborfalvi Róza Forrás: wikipédia - Csanády

Kezdő színésznőből ünnepelt csillag

A névváltoztatással együtt mintha Róza egész sorsában is komoly fordulat állt volna be:

színésznőként egyre nagyobb sikereket aratott:

„Laborfalvi Róza, mint színészi pályájának tökélybesítésére vezérül vett példányát (azaz Kántornét) némely helyeken szerencsésen követte. Haladjon hát czélba vett útján...” – írta róla a Honművész 1837-ben. Eközben Róza és a társulat ünnepelt hősszerelmese, a nős Lendvay Márton egymásba szerettek, és kapcsolatukból egy kislány született. A kis Rózát édesanyja maga nevelte saját házában, szégyen nélkül vállalva a törvénytelen gyerek miatti társadalmi megítélést.

Gertrudis és Bánk bán, Laborfalvi Róza és Lendvay Márton megformálásában – Rohn Alajos metszete Forrás: Országos Széchenyi Könyvtár

Színésznőként lépésről lépésre fejlődött, Budán és Kassán is játszott nagyobb szerepeket. Azonban egy csapásra mindent megváltoztatott, hogy a Budai Társulat feloszlott, és a színészek egy része Székesfehérvárra ment – hozzájuk csatlakozott Laborfalvi Róza is. Kántorné azonban maradt, és az új, első pesti kőszínház megnyitására várt. Amikor mindez nem a tervek szerint alakult, Kántorné hazatért Debrecenbe, és

Laborfalvi Rózának néhány nap alatt át kellett vennie tőle az első hősnő teljes szerepkörét.

Csodával határos módon állta meg a helyét, arra azonban gondolni sem mert, hogy a rövidesen megnyíló Pesti Magyar Színházban is betölthesse ezt a posztot. Amikor viszont Kántorné tisztázatlan okból nem reagált a direktor levelére, amelyben felkérte őt a nyitó előadás női főszerepére, Megyeri Károly, az új színház rendezője 1837. augusztus 22-én, három nappal a megnyitás előtt a húszéves Laborfalvi Rózát kérte meg, hogy vegye át Kántorné szerepét Schenk Eduard Belizár című darabjában, illetve tanulja be Vörösmarty Árpád ébredésé-nek egyik főszerepét is.

A kritika pedig dicshimnuszokat zengett a feladataira mindössze három nap alatt felkészülő fiatal színésznőről.

Anyagiakban nem dúskáltak a pesti színészek: megesett, hogy Rózának csak egy darab savanyú uborka volt a vacsorája, viszont pályája szépen ívelt felfelé – egyre nagyobb elismeréseket kapott.

Laborfalvi sonorus alt hangja a legszebb muzsika, amit hallottam valaha”

– mondta páholyában az egyik előadás után Széchenyi István.

Bár gyönyörű orgánuma elsősorban erre predesztinálta, a színésznő nem kizárólag tragikus hősnőket alakított, vérbő vígjátékokban is megállta a helyét.

Idővel teljesen önálló hangra talált,

maga mögött hagyva a mestere, Kántorné képviselte német romantikus lovagdrámák pátoszos, érzelgős játékát. Akkoriban egy új, természetesebb, egyszerűbb játékmodor kezdett kibontakozni a budai társulatban, amelynek Megyeri Károly, Lendvay Márton, Egressy Gábor és Laborfalvi Róza lettek az úttörői,

a realista stílusú színjátszás meghonosítói.

Barabás Miklós: Laborfalvi Róza portréja, 1854 Forrás: wikipédia - Csanády

Laborfalvi Rózából Jókainé

Laborfalvi Róza szépségének már Vörösmarty Mihály is csodálattal adózott – neki írta és ajánlotta az Árvízi hajós című versét, amelyet kérésére Róza szavalt először – de a boldogságot a magyar irodalom egy másik jelentős alakja hozta el számára. 1848. március 15-én eredetileg Soulié: Két anya gyermeke című színműve lett volna műsoron, de a forradalom kitörése mindent felülírt: közkívánatra a Bánk bán-t játszották, de az első felvonás után már csak szavalatok és beszédek következtek.

Laborfalvi Róza elbűvölten hallgatta a 23 éves Jókai Mór szónoklatát, majd a felfokozott hangulatban odalépett hozzá, a kosztümjéről levette a saját kokárdáját, és Jókai felöltőjére tűzte. Mindezt óriási taps és éljenzés fogadta, és

a beszámolók szerint még egy nyíltszíni csókra is sor került.

Jókai és a színésznő néhány történelmileg is meghatározó pillanat alatt szövődött szerelme sokak szemében magának a kezdődő szabadságharcnak a jelképe is volt. Még abban az évben össze is házasodtak, annak ellenére, hogy rokonaik és barátaik körében

óriási vihart kavart a döntés.

Sokan Laborfalvi Róza szemére hányták, hogy tizenkét éves lányát intézetbe adta – de egyesek már a házasságon kívül született kislány puszta létezése miatt méltatlannak tartották a színésznőt Jókai szerelmére. A megbotránkozott Petőfi baráti kapcsolatuk megszakításával fenyegette meg Jókait, akit Laborfalvy Móricnak gúnyolt, és a következőket írta az író édesanyjának:

„... Tőlem ne is tessék felőle tudakozódni többé, én nem tudok semmit és a jövőben sem akarok tudni. Egyébbel nem vigasztalhatom asszonynénémet, mint hogy elvesztett egy fiút, de igen rossz fiút vesztett, ki után nem érdemes bánkódni.”

Özvegy Jókaynét pedig annyira felzaklatta a házasság híre, hogy ágynak esett, és így végrendelkezett:

Móric fiamat minden anyai jussából kitagadom, amiért házasságával olyan nagy bánatot szerzett anyai szívemnek.”

Laborfalvi Róza azonban az évek során hitelt érdemlően bizonyította, hogy érzései Jókai iránt őszinték, és ettől még a szigorú anya is megenyhült. Bár a pontos részletekről ellentmondásos információk maradtak fent, Jókai a visszaemlékezéseiben azt írja, hogy felesége a szabadságharc bukása után

maga rejtegette őt egy kis bükki faluban,

majd menlevelet szerzett neki a Komáromot védő Klapka Györgytől, így mentve meg az életét. „Elővonta kebléből azt a kis összegyűrt levélkét, amit a bujdosó honvédtől úgy megirigyeltem: a komáromi kapitulációból eredett Geleitscheint. Kiállítva az én nevemre, mintha Klapkának a hadsegéde lettem volna.

Ezt csak egy szerető asszonyszív vakmerő furfangja gondolhatta így ki.”

A balatonfüredi Jókai-villa Forrás: Tóth Judit

A kortársak beszámolója szerint a szép színésznő, akárcsak a színpadon, Jókaival kötött házasságában is főszerepet játszott, és erős akaratával félelemben tartotta szelíd férjét és környezetét. Nemcsak Jókai, hanem pályatársai sem igen mertek vele szembeszállni: akadt olyan kollégája, aki inkább távozott a színháztól, mintsem hogy Laborfalvi Rózával kelljen vetélkednie.

Jókai több regényének (Politikai divatok, A tengerszemű hölgy) női főhősét is a feleségéről mintázta, akivel az ellentétes személyiségükből fakadó viharok ellenére boldogan éltek.

Jókainé Laborfalvi Róza, 1871, Kolozsvár Forrás:wikimédia - Akela3

Jókainé Laborfalvi Rózából Lady Macbeth

Jókainé pályája a szabadságharc után egyre magasabbra ívelt,

tehetsége főleg drámai szerepekben mutatkozott meg:

sokáig csak ő játszhatta Gertrudist a Bánk bán-ból, és emlékezetes alakítást nyújtott mint Volumnia Shakespeare Coriolanus-ában, Stuart Máriaként Schiller drámájában, mint Goneril a Lear király-ban, vagy mint Lady Milford Schiller Ármány és szerelem című drámájában. Sikeres szerepe volt Lady Macbeth is.

Az önkényuralom enyhülése idején többször alakította történelmi tragédiák hősnőit, mint például a II. Rákóczi Ferenc fogságá-ban Zrínyi Ilonát, és férje rendszeresen írt számára hasonló szerepeket. Ezek már témájuknál és jellegüknél fogva rendkívüli népszerűséget szereztek neki, de

tehetségével, művészetével ő maga is sokat tett a drámák sikeréért.

Zrínyi Annát játszotta A szigetvári vértanúk-ban, Ignolit a Könyves Kálmán-ban, Csáky Lórát a Dózsa György-ben. Minden méltatója felemlegeti őrjítő sikolyát Czakó Zsigmond Leoná-jának címszerepében, és megrázó Alpári grófnő alakítását Czakó egy másik darabjában, a Végrendelet-ben. De Lessing vagy Dumas drámáinak szerepei sem hiányoztak széles repertoárjáról: akkoriban népszerű francia szerzők műveiben is gyakran állt színpadra. Ezek közül kiemelkedik az Adrienne Lecouvreur címszerepe. Népszínművekben is kitűnő alakítások fűződnek nevéhez: Szigeti József Violá-jában magyar parasztasszonyt játszott (ez a színdarab Eötvös József regényén, A falu jegyzőjé-n alapult.)

Idősebb korában több komikus szerepet is kapott a színésznő.

A magyar színjátszás nagyasszonya

1857-ben Laborfalvi Róza vendégjátékával és Jókai Mór nyitóbeszédével nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. A legendás színésznő a színpadtól 1869-ben vonult vissza,

a Nemzeti Színház egészen Jászai Mari megjelenéséig nem tudta betölteni az utána keletkezett űrt.

Visszavonulása után már csak alkalmanként lépett színre, de 1883-ban, pályafutásának ötvenedik évfordulóján a Nemzetiben ismét Volumniát alakította. Az előadás után Ferenc József személyesen tüntette ki.

A magyar színjátszás nagyasszonya 1886. november 20-án halt meg tüdőgyulladásban. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, nevét utca viseli Újpesten, 2010-ben pedig szülővárosában, Miskolcon, a színház melletti Déryné-kertben állították fel mellszobrát, Szanyi Borbála alkotását.

Szanyi Borbála szobrászművész alkotása, Jókainé Laborfalvi Róza a Miskolci Nemzeti Színház előtti szoborparkban Forrás: MTI/Vajda János

Összeállította: Verasztó Annamária

Róza, Róza és Róza

Laborfalvi Róza Lendvay Mártontól született lányának, Kisrózának sorsa bizonyos értelemben kísértetiesen hasonlított az édesanyjáéra. Neki is házasságon kívül született egy Rózának keresztelt kislánya, méghozzá Andrássy Gyula gróftól. Kisróza tragikusan fiatalon halt meg, és leányát, a 3. Benke Rózát nagyanyja és Jókai Mór nevelték, saját gyerekükként. Jókai Róza tehetséges festő és író volt. Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult festeni. Amikor megismerte őt a Feszty-körkép révén halhatatlanná váló Feszty Árpád, annak ellenére beleszeretett, hogy akkoriban a kor ünnepelt színésznője, Jászai Mari volt a kedvese. Feszty aztán szakított is a legendás színésznővel, és elvette feleségül Jókai Rózát. Jókai Mór viszonya nevelt lányával jóval a felesége halála után romlott meg: amikor a 74 éves, özvegy író arra készült, hogy feleségül vegye a nála 54 évvel fiatalabb színésznőt, Nagy Bellát, Róza és Feszty Árpád elmebetegségre hivatkozva cselekvőképtelennek akarták nyilváníttatni Jókait, hogy megakadályozzák a házasságot.