A középkori méregkeverőtől napjaink terroristájáig

Vágólapra másolva!

A toxikológusok rocksztárja, Zacher Gábor „lépett fel” a 25. jubileumi VOLT Fesztivál Diákhitel sátrában, ahol a „Varázsgombáktól a kémiai terrorizmusig” tartott egy elképesztően informatív, sűrű és szórakoztató előadást a tudásra szomjazó fiataloknak. Az, hogy rocksztár, szinte alig-alig túlzás, hiszen egy egészen jelentős tömeg gyűlt össze a szakember előadására, akit aztán hangos tapsvihar, füttyögés és jó hosszú autogramra várakozó sor búcsúztatott az egy órás gondolatfolyam után. Amely alatt az indiánoktól és az ókori görögöktől indulva, Shakespeare-en és Beethovenen át egészen az ISIS-ig sok érdekességet hallhattunk a méregkeverés legnagyobbjairól.

Hankó Viktor

Vágólapra másolva!

terrorizmus kábítószer VOLT Fesztivál történelem toxikológia Zacher Gábor méreg

„A gomba a Föld minden részén előfordul és szinte minden nemzet mondavilágában szerepel valamilyen módon, például furcsa hallucinációs történetek formájában. Az évek során pedig folyamatosan változott az, hogyan értelmezték ezeket a gombákat” - kezdte az előadását Zacher Gábor. Ami egykoron az istenek ajándéka volt, az a sötét középkorban egy ördögtől való valamivé züllött, „bár a középkor az az orvostudomány történetében is egy komoly visszalépésnek számított”. Középkori németországi katedrálisban például halálfejek árnyékában ábrázolták a gombát - „szóval ők sem voltak kifejezetten partiarcok. Meg amúgy a keresztény ember világába nem nagyon fért bele a gombahasználat”. Ennek megfelelően aztán a kódexekben főként olyan rajzokkal találkozhattunk, amelyeken az Isten elrabolja a gombahasználó agyát. „Bár szó sincs agyrablásról, de még mindig nem lehet pontosan tudni azt, hogy mi és hogyan változik a hallucináció során” - tette hozzá Zacher.

Zacher Gábor toxikológus Forrás: Hankó Viktor - Origo

Itt következett egy rövid kitérő a gombák történeti ismertetésében. Szó esett a Mushroom Magazinról, amely „nem arról szól hogyan kell a pincében csiperkét termeszteni”. Hanem betekintést nyerhetünk rajta keresztül a gombafogyasztók furcsa pszichedelikus kultúrjába.

Az emberiség több ezer évig viszonylag békésen megfért a tudatmódosítókkal, egészen 1955-ig. Ezen a nyáron döntött úgy a J.P. Morgan akkori alelnöke, Gordon Wasson, hogy egy mexikói faluban felfedezi magának a gombás utazást. Ebből született később egy interjú a Life magazinban, amely aztán komoly hatással bírt a világra. Pont ezért ettől a ponttól számítjuk az újkori szerhasználatot, „itt változott meg a világ. A minőségről a mennyiségre ment át a hangsúly. Jöttek a dizájnerdrogok és minden más”.

A figyelem középpontjába kerültek azok a művészek is, akik munkásságuk során nem ritkán a szerekhez nyúltak, ha megszorultak az ihlet terén. Ilyen volt például Amanda Sage,

aki egy fantasztikus tehetség volt. De azért itt valami nem stimmel. Ne gondoljuk azt, hogyha neki sikerült nagyszerű műveket alkotnia, akkor ez bárkinek sikerülhet. Otthon jól begombázunk, kezünkbe kapunk egy ceruzát, odaállunk a fehér fal elé és kész. Higgyük el, hogy nem olyan egyszerű ezeknek a betépett álmodozóknak. A tehetséget ugyanis nem lehet megspórolni. Az kell hozzá”

- magyarázza a toxikológus. „Itt van például ez a Baudelaire. K.rva jó dolgokat írt, de hát hasisfüggő volt és alkoholista. Hálásak lehetünk ezeknek az egyébként tehetséggel megáldott betépett álmodozóknak azért, hogy úgy adnak lehetőséget megismerni a szer világát, hogy mi magunknak ne kelljen. Ők igazán képletesen és hitelesen vissza tudják adni ezeket az élményeket. Amire csak kevesen képesek.”

Szóval teljesen fölöslegesen erőlködünk mindenféle anyagokkal - azoktól sem leszünk tehetségesebbek.

Aztán végigszáguldottunk a Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetőjével az ókori görög történeteken is. Szó volt később Nagy Sándor édesanyjáról (aki maga is profi méregkeverő volt, vagy legalábbis elkötelezett alkalmazója a különböző mérgeknek), hallhattunk Szókratészról, Néróról és az ókori Rómáról, ahol amúgy is nyakra főre mérgezte egymást a nemesség. Ekkoriban született a Lex Cornelia is, a méregkeverők szabályozása, amely egyébként a mai napig a magyar BTK része is.

A történelemben ide-oda cikázva, Shakespeare-t és a 17. század legendás méregkeverőjét, Giulia Tofanat magunk mögött hagyva értünk el Beethovenig, akinek a története szintén izgalmas adalék a toxikológusok számára. Sokáig úgy tartották, hogy higanymérgezés okozta a halálát. Azonban 1827-ben, amikor fölravatalozták, a tiszteletadáson fellépő fiatal 15 éves hegedűs vette a bátorságot, odament az egykori zsenihez és levágta egy hajtincsét.

Ez a hajtincs került elő később és ennek köszönhetően oldódott meg 2000-ben a rejtély.

Beethoven szifiliszes volt és a kor szokásának megfelelően ólommal kezelték. Ami nem volt egy szerencsés választás: a zeneszerző ugyanis ólommérgezésben halt meg.

De nem csak magukat mérgezték az emberek a történelem során, időnként a természet is közbelépett. Kamerunban például a vulkanikus Nyos-tó okozta egy falu vesztét. „1986-ban egy bizonyos éjszakán a tó böfögött egy nagyot. Nagyjából olyan ez, mint amikor az ember megiszik két korty sört és böffent egy jó öblöset. A tó is böfögött - méghozzá egy jó nagy szén-dioxid felhőt. Bár a szén-dioxid nem mérgező, de az életnek mégsem kedvező. A nehezebb szén-dioxid felhő átfolyt a falun. 1800 ember és 4000 háziállat feküdt le éjszaka és aztán kelt föl arra, hogy nem kelt föl többé” - mesélte a több évtizedes történetet Zacher. Végül a környező települések számára az tűnt fel, hogy a piacokra már nem jöttek le a falubeliek.

A természet ehhez hasonló akciói után Zacher rátért a kémiai hadviselésre. Elsőként a klórgázról volt szó, amellyel ugye még az egyszerű háztartásokban is találkozhatunk takarításnál.

„Amikor a mindenféle vegyszerekkel sikáljuk a kádat és fölé hajolunk, akkor gyakorlatilag fejest ugrunk egy gázfelhőbe. A szerencsésebbeknek csak összefolyik a taknya-nyála, másokat aztán lélegeztetni kell. A kötőnyálkahártyában ugyanis víz van, ha pedig az találkozik a klórral, akkor sósav keletkezik.”

A toxikológus szakmai szempontok szerint beszélt az 1995-ös tokiói vegyi támadásról, illetve a szíriai szarintámadásokról is. Ez utóbbiakról megjegyezve, hogy „érdekes a politika mennyire bele tud szólni a történetbe. Amikor ugyanis fölmerült az, hogy esetleg szarintámadásról volt szó, az ENSZ szakértőket küldött a helyszínre. Az a helyzet, hogy egy szakember odamegy, megnézi a beteget és egy perc múlva meg tudja állapítani, hogy ilyen mérgezése volt-e. Ebben az esetben 3 hónapig tartott a vizsgálat és annak is csak 1 hónappal később közölték az eredményét.

Az egésznek a vége pedig egy osztályfőnöki figyelmeztetés lett.

Több ezer ember meghalt, mégsem született semmiféle retorzió".

A politikai merényletek és gyilkosságok sorában végigvettük az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun unokatestvérének rövid ideig rejtélyesnek tűnő halálát a jakartai repülőtéren, bulgáriai leszámolásokat és még az aszaszinok is terítékre kerültek. „Az aszaszinokat mindenki ismeri. Ha máshonnan nem, akkor a nagyon szar filmből egészen biztosan.” A gyilkos akcióiról elhíresült keresztes háborúk korában működő iszlám hitű szekta kora egyik legprofibb szervezete volt. Egészen fiatal korukban elrabolt, vagy árva gyerekeket vittek el az aszaszinok szinte megközelíthetetlen sziklavárába, ahol kiképezték őket. Ott zajlott az életük. Megtanították őket írni, olvasni, zenélni, harcművészetekre - így váltak aszaszinokká. Aztán a

mondjuk úgy érettségijük napján a fiúk hirtelen elaludtak. Amikor felébredtek egy tök másik helyen voltak. Medence, csajok, kaja-pia, szex, szívás. Aztán újra elkábították őket és amikor felébredtek ismét a sziklavárban voltak. Így mutatták meg nekik az ún. paradicsomot, ahová csak a szolgálat árán kerülhetnek be.”

A szigorú, elszeparált körülmények között élő fiatalok számára ez az élmény valóban maga volt a paradicsom. Így később, egy-egy merénylet során boldogan, félelem nélkül áldozták fel magukat. Hiszen várták a paradicsomot, amelyet a hasisos elkábítás során megismerhettek.

Napjainkban pedig a különböző mérgek és kábítószerek továbbra is a terrorizmus szerves részei.

Beszámolók szólnak arról, hogy milyen átszellemült arccal mészárolnak a terroristák. Kiderült, hogy sokan a Captagon fantázianevű szer hatása alatt álltak. Ez egy amfetamin és fenetilin háziasításából előállított szer. Míg az egyik emeli a vérnyomást és szapora szívműködést idéz elő, addig a másik segít enyhíteni a mellékhatásokat: a fejfájást és a homályos látást. Vagyis így biztosan állhat a kézben a fegyver.

„Ha beveszem a Captagont, akkor erős vagyok és legyőzhetetlen. Nem állíthat meg semmi. Nizzában az ünneplő tömegbe hajtó teherautó sofőrjének a szervezetében szintén találtak Captagont. Védekezni ellene gyakorlatilag nem lehet. Egy ilyen ember ugyanis bármikor elrabol egy teherautót és mosollyal az arcán hal meg. Borzasztó intenzív hatással van rá a szer, nem érdekli, hogy nem éli túl. Egyetlen célja van, mégpedig az, hogy minél több embert vigyen magával a paradicsomba, ahol aztán majd őt fogják szolgálni” - mondja Zacher.

Az utóbbi időben Németországban és Belgiumban is foglaltak le Captagont. „A baj az, hogy mindössze 4-6-8 tablettákat. Ennyi ugyanis pont elég ahhoz, hogy 4-5 ember erősnek és legyőzhetetlennek érezze magát. Ma már nem gondosan megszervezett, felépített szervezetek ellen harcolunk. Ezek egyéni akciók. Ezért nem is lehet őket időben felismerni. Ez a legnagyobb veszély napjainkban. A szerek, az aszaszinokhoz hasonló megszállott hittel vegyítve elképzelhetetlenül veszélyesek”- tette hozzá a toxikológus, majd azzal búcsúzott, hogy „remélem nem baj, hogy egy ilyen történeti áttekintést adtam nektek. Arról most úgysem szerettem volna beszélni nektek, hogy ne drogozzatok és ne piáljatok. Aki akar, az úgyis be fog rúgni, ez végülis mégis csak egy fesztivál itt”.