Miért élvezhetők ezek a rendezvények?
Mert bármilyen meglepő, az ilyen rendezvényekben is van kihívás, ami nagyon egyszerűnek hangzik, de nem az: megetetni ezt a sok embert.
A cél az, hogy jóllakjanak, nem számít, hogy kik ők.
Teljesen mindegy, hogy Izraelben vagyok éppen egy Michelin-csillagos étteremben, vagy itt a Szigeten. A lényeg az, hogy meg tudjam mutatni azt, amit az ételekről gondolok, hogy át tudjam adni azokat az ízeket, amelyeket izgalmasnak gondolok, és meg tudjam mutatni az apró csavarokat. Ez az én munkám esszenciája.
Ezt én értem, de hát nem derogál ez a papírtányéros módi egy olyan sztárséfnek, aki Tel-Aviv és Párizs legmenőbb éttermeiben dolgozik?
Dehogy, hiszen minden körülmények között igyekszem a lehető legmagasabb színvonalat hozni, így itt is. Meg azért azt se felejtsük el, hogy bárhová megyek és bármi is csinálok, ott az országomat is képviselem. És borzasztó megtiszteltetés így tenni a Szigeten is, több ország nagykövetei előtt. Hogy derogálna ez nekem? Ez az egyik. A másik pedig az, hogy
az emberből sosem szabad kivesznie az alázatnak. Bármilyen magasra is kapaszkodsz, soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Igaz, hogy ez egy közhely, de nagyon sokat segíthet az életben. Nem a pénz és a csillogás a lényeg.
Ha jól látom, itt most kisebb fogásokkal készült.
Igen, hiszen ezt kérték tőlem.
Melyek azok apró részletek vagy csavarok ezekben az ételekben, amelyek egyértelműen önre jellemzők?
Az itt jelen lévő ételek mindegyike 7-8 különböző, önmagában is markáns íz és ízvilág keveredése, tucatnyi különböző alapanyagot használtunk mindegyikhez. Ezek nagyon pontos és gondos kombinációja az, ami egyedi.
Ugyanakkor minden egyes alapanyaghoz tisztelettel nyúltam, így mindegyik megtalálja a maga helyét a tányérokon.
Színes és izgalmas elegy található a tányérokon. Pont olyan színes és izgalmas, mint ez a fesztivál maga.
Ahogy említette, itt ön nemcsak egy egyszerű séf, hanem egyúttal az országa, Izrael képviselője is. Vajon egy bizonyos szinten túl óhatatlanul is belekeveredik ilyen helyzetbe az ember?
Nézze, én nem a politika oldaláról közelítenék ehhez. Azt képviselem, aki vagyok. Izraeli vagyok, zsidó vagyok. Számomra ez megtiszteltetés. Hogy más séfek hogyan járnak el, az az ő dolguk.
Én büszke vagyok arra, amit elértem, és arra, aki ma vagyok. És soha nem fogom elfelejteni, hogy ehhez milyen kemény munkára volt szükség. Ez a legfontosabb.
Ezért utazom körbe a világot, és végzek önkéntes munkát rengeteg helyen. Elég nagyszabású rendezvényekre is elmegyek például, és nem fogadok el pénzt. Pontosabban elfogadom, de rákos megbetegedéssel küzdő gyermekek gyógyíttatására ajánlom fel. Imádok főzni. Nem a pénzért csinálom, hanem azért, mert szeretem. Ilyen egyszerű.
Mi a további program? Szétnéz a Szigeten?
Nem, öreg vagyok én már ehhez! (Nevet.) Majdnem 45 éves vagyok, nem bírom én már ezt. Ráadásul a barátnőm is ideutazott most Izraelből csak azért, hogy találkozzunk, és együtt legyünk végre. Nagyon sokat utazom, hónapokra előre tele vagyok már. Novemberben Salzburgba megyek, szeptemberben Görögországba, és még hosszan sorolhatnám. Most végre tudunk egy kis időt együtt tölteni. Azért azt be kell vallanom, hogy imádom ezeket a fesztiválokat!
Hogyan pihen?
Az azért elég pihentető és elég durván feltölt energiával, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek. Illetve ma már azért vannak működő vállalkozásaim is. Így előfordulnak pillanatok, amikor csendben, nyugalomban ki tudom élvezni a kisebb dolgokat is.
Mint a jó borokat és a jó ételeket és a jó emberek társaságát. Szóval jól vagyok én.