A könyv bemutatóján Vidnyánszky Attila, a darab rendezője, a színház igazgatója azt mondta az Origónak, hogy néhány napja, december 5-én elmentek Csíkszeredába, és ott is tartottak egy könyvbemutatót. Sokan eljöttek, akik látták is a produkciót augusztus 18-án. „Hátborzongató érzés három hónappal később újra megélni az élményt, de úgy, hogy ők mesélték el, mit éreztek, mennyi energiát adott nekik az előadás.”
Arról is beszélt, hogy az előadás előtt már tudták, hogy életük nagyon fontos pillanatát élik majd meg. Valami olyasmit, amit még soha nem tapasztaltak.
„Tudtuk, hogy megismételhetetlen lesz. Izgultam, mert a meteorológia esőt jósolt. Egy székely bácsika megnyugtatott, hogy ne izguljak, mert áldás van ezen az előadáson. Eljött az este, és tényleg nem esett az eső. Egyszerűen elkerülte a dombot. Villámlott, jöttek-mentek körülöttünk a felhők, de olyan érzésünk volt, mintha valaki megállította volna a vihart. Az előadást 25 ezer ember nézte meg, és ezen túl is felemelő érzés volt a találkozás ténye, az összetartozás demonstrációja, és utána a sok köszönetnyilvánítás. Akkor is, és most, december 5-én is elmondtam, hogy mi ugyanannyit kaptunk tőlük, mint amennyit mi adtunk nekik.
Amit én ott kaptam, életem végéig elkísér. Azóta is előjönnek az emlékek, a hangulat, és tudom, hogy ezt már nem veszi el tőlünk senki.
Köszönjük a Magyar Művészeti Akadémiának, és a könyv szerkesztőjének, hogy ennek már lenyomata is van. Meg lehet fogni a könyvet, lapozgatni, olvasgatni.”
Amikor arról kérdeztem, hogy visszamennek-e egy új előadással, Vidnyánszky Attila azt mondta: nem tudja, hogy ez lehetséges-e, hogy más darab megszólalhat-e ugyanúgy, mint a Csíksomlyói passió. Mert ez az előadás ott, akkor nagyon megszólalt.
„Pedig nagyon izgultunk. Nem tudtuk, hányan jönnek el. Nem volt pénzünk reklámokra, nem voltak óriásplakátok. Aztán eljött a nagy nap, és azt láttuk, hogy özönlenek az emberek. Szászával gyalogoltak fel a domboldalra. Egyre többen lettek. Három óra körül már csillogó szemmel néztünk egymásra, hogy ha ennyi ember lesz, mint ahányan akkor ültek a domboldalon, az már nagyon szép. De ezután is folyamatosan érkeztek – tanakodtunk, hogy ötezer vagy hétezer ember érkezett-e. Aztán fél 8-kor elkezdődött az előadás, és még akkor is ugyanolyan ütemben jöttek az emberek, mint két órával korábban. Az előadás közepe táján, amikor Berettyán Nándor, aki Jézus szerepén játssza, az erdő alól hozta a keresztet a nézők között kialakított ösvényen keresztül, akkor kinéztem a sátorból, és láttam, hogy egészen az erdő széléig ülnek az emberek. Megborzongtam. Ez több tízezer embert jelentett.”
A legdöbbenetesebbek pedig a csendek voltak – mondta. Amikor ez a 25 ezer ember némán figyelte Berecz András meséit, vagy a jeleneteket. Pisszenés sem hallatszott.
„Én még soha nem éltem meg hasonlót sem. A mai napig ugyanazt érzem, mint akkor, ott, amikor ezekre a csendekre visszaemlékezem. Most pedig itt van a kezemben a könyv, és november 1-én megnéztem újra a tévéközvetítést is, és ezek még erősebben felidézték bennem az emlékeket. Nagyon boldog vagyok, hogy ennek a páratlan előadásnak ilyen minőségi lenyomatai vannak, mint ez a könyv és a tévéfelvétel.”
A könyv ötletével Lukácsy György kereste meg. Vidnyánszky Attila azt mondta: örült az ötletnek, de nem hitt abban, hogy lesz belőle valami. Aztán a Magyar Művészeti Akadémia felkarolta a kezdeményezést, és a könyv elkészült.
„Ez a kötet először is nekünk szól – önző módon –, akik készítettük az előadást. Majd' félezer ember dolgozott a Csíksomlyói passión. Aztán természetesen azoknak, akik látták, és hatott rájuk. Ugyanis újra megélhetik a pillanatokat. Azoknak a tízezreknek is ajánljuk, akik ott nézték a helyszínen, és mindazoknak, akik ugyanazt gondolják, mint én, hogy ez a legfontosabb történetünk: Jézus története.”
A Csíksomlyói passiót sok helyre hívják. Vidnyánszky Attila azt szeretné, ha lenne belőle egy Kárpát-medencei turné, de ehhez támogatás szükséges.
„Egy előadást ki tudunk szorítani a költségvetésünkből, de egy turnét sajnos nem. Ami nagyon valószínű, hogy jövő évben, augusztus 19-én Esztergomban, a Bazilika előtt bemutatjuk a Csíksomlyói passiót. A város vezetői részéről megszületett a döntés, én már terepszemlén is voltam, rajzolok, tervezek, szóval, minden halad az útján, és ez az előadást meglesz.”
Az MMA Kiadó könyvbemutatóján, a Nemzeti Színházban Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára azt mondta: ugyanúgy, mint a produkció, a könyv megjelenése is nagyon fontos volt számukra. A MMA mindig törekedett arra, hogy segítsen az előadások létrehozásában, és abban is, hogy ezeknek a produkcióknak a létrejöttét dokumentálja.
„Abban bízunk, hogy száz év múlva is lesz Nemzeti Színház, lesz majd egy igazgatója, és kiváló színészei, munkatársai, táncosok és díszlettervezők, akik újra színpadra viszik a Csíksomlyói passiót. Talán el is viszik Csíksomlyóra. Abban is bízom, hogy lesz majd egy szervezet, amely ugyanúgy dokumentálja majd azt a produkciót. És meg lehet majd nézni, hogy a 21. század elején hogy láttuk mindezt, és ők, a 22. században hogyan látják.”
„Már a próbákon is féltem” – mondta Rátóti Zoltán, aki Péter apostol szerepét játssza a darabban.
„Főként attól tartottam, hogyan tudok ellenállni annak az érzelmi többletnek, amit a hely sugall. Nehogy a hely és a téma hatása alá kerüljek, és elveszítsem a színészi józan eszemet. Nem az a lényeg, hogy rám hogyan hatnak ezek a dolgok, hanem hogy a közönségre hogyan hat az előadás. Kordában kellett tudnom tartani az érzelmeimet. Nagy erővel tölt el, hogy azóta – a csíksomlyói bemutató óta – a Nemzeti Színházban sokkal sűrűbb lett az előadás. Azt hiszem, hogy azt az áldást, amit ott kaptunk, hazahoztuk a Nemzetibe.”
A Jézus szerepét jásztó Berettyán Nándor a könyv bemutatóján azt hangsúlyozta, hogy a csíksomlyói előadás óta más hangulata van a produkciónak.
Amikor itt, a Nemzeti Színház színpadán állok, és Jézus szerepét játszom, mindig eszembe jut, hogy milyen volt, amikor ott, 25 ezer ember előtt mondtam ugyanezt a szöveget. Leírhatatlan érzés.
„Felkavaró érzés volt visszamenni oda, ahol engem 1979-től 84-ig a rendőrök sokszor keresgéltek” – mondta Berecz András, aki a darabban a Vándor szerepét játssza.
„Van egy világ feletti színház – és ez az volt. A villámok felettünk csattogtak, a város alattunk volt, a hátsó sorok után a fenyőerdő, amely visszaverte a hangot. Ez nem színház volt, hanem egy megszentelt tér”
– mondta.
„Amikor Vidnyánszky Attila felkért a szerepre, azt mondtam neki, hogy én erre alkalmatlan vagyok, minden harmadik mondatomban már bolondozok. De ő csak annyit mondott: bízzam rá. Elgondolkodtam, hogy tudok én valakiről, aki hasonló helyzetbe keveredett. Felicián atya Nagymágocson, Békés megyében. Az ötvenes években az ávósok kis pénzzel megjutalmazták az ifjúságot, ha megverik a ferences atyát. Ez sűrűn meg is történt. A templomban nem prédikálhatott. De ő mit csinált? Kis bábokat készített, rókát, farkast, bárányt, medvét varrt, és a piacon elbábozta az evangéliumot. Krisztus urunk azt mondta az árusoknak: ne tegyétek atyám házát kereskedés házává. Ő a kereskedés házát – a piacot – tette az atyánk házává. Nos, valahogy így éreztem én is, amikor elvállaltam a szerepet.”
A könyv szerkesztője, Lukácsy György úgy fogalmazott: a Csíksomlyói passiót 2017-ben látta a Nemzeti Színházban, és ez szerelem volt első látásra. Amikor megtudta, hogy Csíksomlyóra viszik az előadást, elhatározta, hogy könyvet szeretne készíteni a produkció zarándokútjáról. Már alig várta, hogy belevághasson. Interjúkat készített az alkotókkal, a rendezővel, a koreográfussal és a szereplőkkel, ezeket az írásokat lehet olvasni egyebek mellett a könyvben.
„Hálával tartozom a színészeknek és az alkotóknak, hogy soha nem éreztem, hogy teher lennék számukra. Nem éreztették velem, hogy útban vagyok. Inkább folyamatosan azt éreztem, hogy mindenki a legjobbat szeretné kihozni az előadásból is és az interjúkból is – nagyon jó volt együtt dolgozni.”
A Csíksomlyói passió – Egy színházi előadás zarándokútja című könyvet már meg lehet vásárolni a könyvesboltokban, és meg is lehet rendelni.