Dühös fiatalok, ír kocsmapunk, metalcsajok

zene 2021.08. Nightwish Tuomas Holopainen Emppu Vuorinen Jukka Nevalainen Marco Hietala Troy Donockley Floor Jansen music concert music gig music entertainment music performance music pic music pics music photo music photos music photography
Floor Jansen of the Finnish symphonic metal band Nightwish performing live at Mediolanum Forum in Assago, Milan, Italy, on 4 December 2018. (Photo by Roberto Finizio/NurPhoto) (Photo by Roberto Finizio / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Vágólapra másolva!
 Jó néhány nemzetközi előadóval találkozhatunk még idén a klasszikus pop-rocktól kezdve az elektronikus zenén át a dühös metalig - ők azok.
Vágólapra másolva!

Morcheeba (UK), Saya Noé - Budapest Park, szeptember 10.

A kétezres évek elején szinte nem volt Sziget Fesztivál Morcheeba nélkül, a brit formáció azóta pedig kis túlzással az ország mindegyik szegletében felbukkant, a nagyszabású szabadtéri fellépések mellett intim klubkoncerteket is adva. A népszerűségük nem véletlen: a dalaikban olyan lágyan és természetesen vegyülnek a rock, a downtempo, a triphop és az egyéb elektronikus zenei elemek, hogy a rádióbarát hangzás kedvelői is könnyeden csúsznak, de a vájtfülű hallgatók is találnak bennük finomságokat. Az immár több mint huszonöt éves együttes szeptemberben a Budapest Parkban teremt fesztiválhangulatot, és bár a turné apropóját a tavasszal kiadott Blackest Blue című album jelenti, a koncertjeik gerincét a mai napig az áttörésüket elhozó 1998-as korongjuk, a Big Calm alkotja. Így az is megtalálja a számításait, aki a régi Óbudai-szigeti nyarak nosztalgiájára vágyik.

Bonnie Tyler (USA) - Barba Negra Music Track, szeptember 11.

Már a hetvenes években meghódította a világot az It's a Heartache című slágerével, majd az aranykorát a nyolcvanas években élte: az 1983-as Faster than the Speed of Night című albumából már a megjelenés napján egymillió példány kelt el. Bonnie Tyler ezzel rögtön be is került a Guinness-rekordok könyvébe, hiszen korábban egyetlen női előadó sem került a brit zenei toplista első helyére. Sokan a női Rod Stewartként is becézik – az, hogy ez a hasonlat pozitív vagy negatív előjellel bír-e, az annak függvénye, hogy a rockzenének a lágyabb vagy a karcosabb oldalát kedveljük-e inkább –, azonban tagadhatatlan, hogy az olyan dalai, mint a Total Eclipse of the Heart, a Holding Out for A Hero vagy az If You Were A Woman (And I Was A Man) évtizedek óta kitörölhetetlenek a régebbi slágereket játszó rádiók kínálatából. Az idén hetvenéves énekesnő azóta sem pihen: februárban jelentette meg a tizennyolcadik lemezét, és a címe alapján (The Best Is Yet to Come) jelenleg sem a gondtalan nyugdíjas évekről ábrándozik.

Minek is tenné, mint egy tavalyi koncertfelvétel bizonyítja, kissé karcos énekhangjából mit sem vesztett az idők során: