Novellákban szólal meg a dalszerző, Kovács Ákos

Ákos Arany János verseket szaval a Nemzeti Színházban

A Kossuth-díjas énekes, zenész, költő, Kovács Ákos első novelláskötetével állt elő, melyben húsz év novelláit rendezte egybe, Ezt nem lehet megúszni címmel. Megannyi ismerős sors, dilemma, őszinte hangon megszólaló mindennapi drámák, mély emberismerettel és szociális érzékenységgel, életigenléssel párosulva. Szembenézések, amelyeket egyikünknek sem lehet megúsznia, legyen szó elmúlásról, félreértett kapcsolatról, a múlt újraértékeléséről, újból és újból előtörő emlékképekről, önhazugságról, mindezek pedig a szerzőben mélyen élő élmények, amelyeket részletgazdag, leíró prózájában tesz számunkra is érzékletessé.

Húsz év novellái, mégis nagyon elevenek, a szerző tudatában állandóan jelen lévő élmények forgataga 250 oldalon, Kovács Ákos dalszerző, énekes új kötetében, csupa ismerős életkép, válaszút. Hétköznapi emberek mindennapi történetei, átható figyelemmel fürkészve. Mintha összességében megállásra sarkallna minket Kovács Ákos most megjelent kötete, újraértékelésére mindannak, ami a közeli, vagy a távolabbi múlté. Vagy amit annak hiszünk, de itt van és meghatározza a pillanatot. Mindegy, hogy ki van a történet középpontjában, prózája önreflexív, emberi és általános, mégis társadalmi és egyedi, nem ritkán a történelem sodrásának kitett életek lenyomata.

Élethelyzetek, amiket más-más fénytörésből vizsgálva más lényegüket mutatják meg.

Húsz év novellái Kovács Ákos első prózai kötetében Forrás: Origo

A Fénytörés című novella arra döbbent rá, hogy néha mennyire nem ismerjük az embert, akivel sok-sok éve, történetesen negyedszázada együtt élünk, hogy omlik le az akár fiatal korunk óta felépített kép valakiről egyetlen perc alatt. Nekünk szegezi azt a kérdést is: szembe tudunk-e nézni önmagunkkal, az újrakezdéssel, egyáltalán lehet-e újrakezdeni? Színtiszta leírása mély drámai pillanatoknak, amelyet elsőként a tudat önvédelmi reakciói követnek, később mintegy megváltozott tudatállapotban minden külső hatást, képet, hangot fokozottan érzékel, majd egy nem várt pillanatban eljut a feloldódásig. Kívülről szemléli a főszereplőt, eltartva magától a történetet, a reakciók pontos leírásával, máskor első személyben azonosul a főhőssel. Ilyen a taxisofőr, akinek történetét filmben is meg szeretné mutatni.
A szerző pontosan tudja, hogy a flasztervilágba kell lemenni ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk a városi emberről, mert a társadalom sokfélesége onnan érthető meg igazán: a képlékeny, megfoghatatlan jelenünk valódi lenyomata a taxisofőr monológjában ölt testet. Egy rohamosan változó világban a közelmúlt szülöttjeként szólal meg a taxisofőr, aki fiatalon megélte ötvenhatot, az előző rendszerben szocializálódott, a történések sűrű egymásutánjában, az elidegenedett világot kiábrándultan szemléli.

Kovács Ákos Arany János irodalmi estje a Nemzeti Színházban Fotó: Polyak Attila - Origo

Tudja uram miből lesz a háború? Abból, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem is leveleznek már, csak nyomják a mobilt. Üzennek. De nem kommunikál senki."

A kötet címadója az Ezt nem lehet megúszni, az elmúlás nyomasztó érzése mellett a múlhatatlan életvágyat hordozza, e kettő belső harcát szólaltatja meg egy apa-fiú szembenézésen keresztül. Az az érzésünk, novellába sűrített története akár regénnyé is kibontható volna.
A fülszövegek ajánlásai között olvastam egy mondatot, Vecsei H. Miklóstól, amelyhez hasonlót gondolok én is:

Olvasás közben az az érzésem támad, hogy amit elmond, azzal valójában tartozik."

Dalszerzővel, költővel van dolgunk, akiről pontosan tudjuk, hogy erős lírai képekben beszél, most azonban arra vállalkozik, hogy költői attitűdjét prózába sűrítse. Miért fontos ez neki? Talán azért, amit a taxisofőr is mond: mert elfelejtettünk beszélgetni. Elmentünk egymás mellett. Kovács Ákos tartozik azzal nekünk, hogy elmondja elmúlt évtizedei meghatározó történeteit, legyen az könnyed, intermezzo vagy drámai mélységeket hordozó élmény. Felhívja a figyelmünket arra, hogy eljött az ideje, hogy elmondjuk és meghallgassuk egymás történetét.